Ne gondolkozzak semmin! Baromi nagy erőfeszítés kellett ahhoz , hogy azon az ezer kérdésen ne kattogjak, de próbáltam megfogadni Andy tanácsát.
A kocsiban ülve mellette ötletem nem volt hova tartunk. Nem mondott semmit se.
Kifele bambulva az ablakon eszembe jutott a tegnapi ebéd anyámékkal. Egy keserű sóhaj szakadt fel a torkomból, mert szerettem őket, de borzasztó kínos volt ami az étteremben történt.
-Kérem a kezed! Ne piszkáld!-nyújtotta felém a tenyerét, majd apró tagom a sebváltóra téve fogta egész úton.
-Elmondod hova megyünk?
-Majd megtudod.-mosolyodott el mire felé kaptam a szemeim. Andy az utat figyelte én viszont nem tudtam róla elkapni a szemeim. -Csak engedd hogy történjenek veled jó dolgok.-simogatta hüvelykujjával a bőröm.
-Már történt velem egy jó dolog.
-Na! Avass be.-pillantott rám érdeklődve.
-Hát te! -rebegtek meg a pilláim.
-Én?
-Hogy megismertelek.-nyeltem egy nagyot. A szívem ezerrel pumpált mire Andy a kezem az ajkaihoz húzta és lágyan megcsókolta.
-Én is örülök, hogy megismertelek Mia.-nézte a szemeim.-És szeretnélek jobban megismerni. Persze ha te is akarod.
-Jelenleg csak egy jó dolog van az életemben Andy ,és az te vagy.
-Gyere ide.-állt meg egy piros lámpánál, majd az államat gyengéden megfogva magához húzott. Ajkai az enyémekre tapad így a kezem a kezét elengedve húztam magamhoz őt. -Köszönöm a bizalmad felém Mia.-cirógatta meg az arcom.
-Hozzád bújhatok?
-Hát... itt most elég nehéz lenne megvalósítani, mert ha felpillantasz a szép szemeiddel a lámpára, mindjárt zöldre vált és el kell induljak, mivel a mögöttünk lévő pasi nem éppen türelmesnek néz ki ahogy folyamatosan a kocsim seggébe araszol.
-Majd jól pofán baszom!-néztem hátra mire Andy elmosolyodott.
-Dőlj a vállamra és ha megérkeztünk hozzám bújsz. Rendben?-puszilta meg a homlokom így én a vállára döntve a fejem átöleltem a karját. Andy keze a sebváltóról a combomra simult amit lágyan simogatni kezdett. Mellette teljesen más volt minden. Jó volt vele lenni. Túl jó!-Mia! Mia! Hé!-puszilgatta finoman az arcom mire összerezzentem.
-Hm?
-Elaludtál.-mosolyodott el így én lassan elhúzódva a vállától álmosan pillantottam körbe. Keze még mindig a combomon pihent így a kézfejére simítottam a tenyerem.
-M..mennyit aludtam? Rég óta vagyunk itt?
-Hagytam, had pihenj egy picit.
-Mi.. miért nem szóltál?-dörzsöltem meg a szemeim.
-Mert édes volt ahogy aludtál a vállamon. Nem volt szívem felkeltselek, de mivel időre jöttünk így kénytelen voltam felébresszelek.
-Időre? H.. hova hoztál?-kapkodtam a szemeim, de csak hatalmas fák voltak körülöttünk.
-Téli sportok terén mennyire vagy otthon?
-S..semennyire.-néztem riadtan rá.
-Nem kell félned. Nincs semmi baj!-fogta meg a kezeim és húzta a mellkasához.
-Andy ha én meghalok...
-Nem fogsz! Ne beszélj butaságot! Velem vagy! Csak téged figyellek mert mást nem tudok és nem is akarok. Csak te rád koncentrálok így egy percig se félj, hogy bajod esik.
-Ugye nem valami extrém sportot találtál ki?-néztem fel rá félve.
-A kádban tegnap elég extrém sport volt nem?-vigyorodott el mire én a mellkasába fúrtam az arcom.
-Andy!-nyöszörögtem halkan mire ő elnevette magát.
-Semmi baj nem lesz!
-Nem fogunk a hóba dugni, ugye?
-Nem.-nevetett fel még jobban.-De ha az a vágyad felőlem lehet, de nem ezt találtam ki.
-Kiszakad a szívem! Érzed?-húztam a mellkasomhoz a kezét.
-Érzem, de nem kell félned semmitől amíg engem plátsz!-felnézve rá a szemeit figyeltem amik ragyogtak. Nekem a gyomrom liftezett az idegességtől.-Gyere.-biccentett a fejével így reszkető lábakkal kiszállva a kocsiból Andy mellé siettem. Szorosan mellette álltam ahogy bezárta az autót , majd ahogy megfordult egyből velem találta szembe magát. -Ne félj!-mosolygott kedvesen.
-Meg... megfoghatom a kezed?
-Persze.-nyújtotta felém hatalmas kezét így én utána kapva magamhoz öleltem. Lassan sétálva a havas úton indultunk meg a fák közé, de ötletem nem volt mit tervez az erőben. -Édes vagy.-pillantott felém mire én még jobban magamhoz húztam a kezét.
-Nem vagyok! Rettegek!
-Bújj ide!-tette át a karját a vállamon és húzott közelebb.-Tetszeni fog ígérem.-súgta halkan majd csak arra lettem figyelmes, hogy a hatalmas fák eltűnnek mellőlünk és helyette egy hatalmas tó befagyott vizével nézek szembe.
Megtorpanva Andy karját megszorítva kaptam rá a szemeim.
-Ugye nem...
-De.-mosolygott vidáman.
-Andy... én nem... nem tudok....
-Fogod a kezem, foglak közben, nem lesz baj!
-És ha beszakad a jég? -én életemben nem korcsolyáztam, maximum kicsinek de akkor is csak pofára estem.
-Nem szakad. Mások is vannak ott. Látod?
-Látom, de én itt szeretnék maradni!-intettem a havas földre a lábaim alatt.
-Gyere. Bízz bennem! -lépett közelebb a tó pereméhez, de én nem mozdultam. -Mia! Add a kezecskéd.-nyújtotta felé hatalmas tenyerét.
-Remegnek a lábaim Andy!-néztem fel rá kétségbe esve.
-Bízz bennem!-nézte a szemeim így egy mély levegőt véve közelebb mentem és a karjaiba kapaszkodva ráléptem a jégre.
-Meghalok.-suttogtam össze szorított szemekkel.
-Nem mert én itt vagyok és foglak. Nagyon szorosan foglak Mia.-húzott magához.
-El ne merj engedni!
-Ha kéred soha nem engedlek el.-nézett fel a szemeimbe.
-Mindig fogni fogod a kezem?-remegett meg a hangom.
-Mindig.-mosolyodott el így lepillantva a lábaimra néztem ahogy ezen a rohadtul csúszós jégen állok.-Engem nézz!
-De pofára esek!
-Nem fogsz, csak figyelj rám!-kapott a derekam után így magához szorított. -Csak rám figyelj.-súgta halkan.
-Téged figyellek!
-Koncentrálj rendben?
-Most melyik, mert együtt a kettő nem megy!
-Hhh... dehogy nem!
-Nem Andy! Nem megy mert elvonod a figyelmem!
-Ahogy te is az enyém.
-Akkor az úgy remek lesz itt.
-Fogd a kezem. Mögéd megyek.
-El ne menj!-kaptam a karjára a kezem.
-Este nem ezt mondtad.-súgta halkan.
-Andy!-remegett meg a hangom.-Ha túlélem cserébe mit kapok?
-Kényeztetlek ameddig csak szeretnéd.-súgta a fülemhez hajolva miközben mögém lépett.
-Hogyan?-szorítottam a csípőmet erősen tartó kezeit.
-Hogyan szeretnéd?
-A nyelveddel?
-Kényeztethetlek a nyelvemmel, de az ujjaimmal is, amivel szeretnéd.-szemeim lehunyva a vállára hátradöntöttem a fejem. Nem tudom mióta lett köztünk ennyire forró és vágyakkal teli a kapcsolat, de nem bántam.
-Mhh...
-De előtte most koncentrálj!-vigyorodott el.
-N..nem tudok.-harapdáltam az ajkam szélét.
-Mi jár a fejedben?-simította hideg orrát a nyakamnak.
-Te Andy! Te meztelenül!-szorítottam meg a kezeit mire felvillantak a szemeim az övéibe.
YOU ARE READING
Chain to yourself Mr. Barber
RomanceFélni az ismeretlentől, az új dolgoktól... Rettegek megbízni bárkiben is, de valaki hosszas küzdelmek árán mégis eléri azt, hogy csak rá számíthassak. Magához láncolta a szívem és nem engedi.