Chain to yourself Mr. Barber

7. Próba nap

Két nap szabadságot kértem ki ahogy Andyvel megbeszéltük. Sokat gondolkoztam ezen az egészen. Még apával is beszéltem erről ő pedig csak azt hajtogatta fogadjam el, de nem is kell próba nap mert teljesen felesleges, hisz tudja hogy imádni fogok ott dolgozni. Én minden esetre a megbeszélt tervhez tartom magam, csak egy dolgot nem pontosítottunk. Hogy hova kell mennem.
A konyhában állva azon agyalok felhívjam- e Andyt hogy hova is kell mennem, de addig vacilláltam míg valaki kopogtatni kezdett az ajtómon. Furcsálltam ki lehet az hajnalok hajnalán, de ahogy az ajtót résnyire kinyitottam még nagyobb lett rajtam a döbbenet.
-Jó reggelt!-mosolyodott el Andy ahogy meglátott.
-Hogy... hogy hogy itt van?
-Jó a memóriám így nem volt nehéz megjegyeznem hol lakik, de gondoltam hogy ne legyen baj így beviszem. Persze ha nem gond.-dugta zsebre a kezeit.
-Ömm most.. most nem vagyok rosszul.
-Ennek örülök. De szóljon ha baj van egyből! Ezt kérni szeretném.
-Ez már az elvárások közé tartozik?-kaptam fel a szemeim rá.
-Igen.-mosolyodott el ismét mire a szívem egy idétlen ütemre kezdett.
-Ömm akkor... akkor összeszedem a cuccaim.-intettem a lakás felé. Andy az ajtófélfának dőlt ahogy halványan bólintott.-Be.. be jön addig míg....
-Bejöhetek? Persze csak ha nem gond.-nézett fel a szemeimbe. Én egy nagyot nyelve kitártam a bejárati ajtót mire ő lassú léptekkel beljebb sétált. Rohadt rég volt, hogy férfi átlépte a küszöböm. Ilyen pasi meg aztán soha nem járt nálam.
Gyorsan kapkodva a táskámba szórtam a cuccaim. A kezem remegett az idegességtől, amin az se segített, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri minden mozdulatom.
Andy lassan a konyhaszigethez sétált majd a tenyerét végig húzta a munkalapon így ledermedve felpillantottam rá. Rendületlenül figyeltek kék szemei így a szívem még gyorsabb ütemre kezdett. Mi az isten csinál? Miért fogdossa a pultot? Nézi mennyire hideg ha felültetne rá? Hogy mi? Mia! Nem! Ilyen eszedbe se jusson! -Minden rendben?-csendült fel mély hangja.
-Ömm... azt... azt hiszem igen. -remegett meg a hangom.
-Meg van minden?-intett a táskám felé.
-Kell vigyem a papírjaim is vagy...
-Nem kell átnéznem. Tudok mindent.-nézett végig rajtam. Basszus ne méregess. Itt a konyha közepén esek össze ha így néz a szemeivel.
-Ohh... akkor részemről meg vagyok.-nyeltem egy nagyot.
-Szuper. Akkor csak ön után.-intett az ajtó felé.
A kabátom magamra kapva a táskámmal a kezemben zártam be a lakást és a lift felé sétáltunk. Némán álltam Andy mellett aki néha-néha felém pillantott. Előre engedve a liftben a sarokba húzódtam míg ő a karóráját igazgatta. Profilból figyelve ismét elgondolkodtam, hogy lehet valakinek ennyire tökéletes arca. Azt meg végképp nem tudtam hova tenni, hogy szingli. -Nem jön?-ahogy meghallottam egyből visszazökkentem, de ahogy az ajtó felé indultam a lift elkezdett bezáródni. Andy egyből utána kapott így a szemeim előtt lévő kezét kémleltem ledöbbenve.-Nem fogom tartani egész nap.-húzta fel a szemöldökét mire szétnyílt az ajtó.
-Bocsánat.-léptem ki lesütött szemekkel. A kocsiig csendben követtem. Ahogy előttem lépkedett nem tudtam mást se figyelni csak a lábain feszülő nadrágját. Mia! Térj már észhez!
-Egy kávét munka előtt?-nézett fel rám a kocsi túloldaláról.
-Végül is miért ne.-húztam összébb a kabátom magamon, majd gyorsan beülve a fekete audiba Andy padlógázra taposott. Riadtan felé kaptam a szemeim mire ő elmosolyodott.
-Nem kell félni. Jól vezetek.-pillantott felém.
-Azt gondoltam, de múltkor nem így ment.
-Hát... sok mindent rejtegetek. -vigyorodott el ravaszul. Nekem ettől görcsbe rándult a gyomrom. Rejteget? Bazdki! Mi van ha egy bérgyilkos? Nem néz ki olyannak, de lehet pont ezért az! -Nem kell a legrosszabbra gondolni.-nevette el magát.
-Hát pedig hirtelen most csak olyan dolgok jutnak eszembe.
-Csak sietek hogy időben beérjünk. Nem vagyok egy elmebeteg. Efelől nyugodt lehet.-nézett végig rajtam , de én cseppet se lettem nyugodtabb. -Inkább mondja milyen kávét szeretne?-parkolt le egy kávézónál így előrébb hajolva néztem végig a táblán felsorolt kávékat.
-Egy capuccino bőven elég.-a többit ki se tudom mondani, olyan fantázia neveik vannak.-De én szeretném fizetni.-köszörültem meg a torkom, hogy ne remegjen a hangom.
-Azt nem hagyom, úgyhogy akkor egy capuccino?
-Mr. Barber!
-Nem! Nem fizeti ki. Én hívtam meg.-nézett rám, majd előrébb gurult az ablakhoz ahol kitudjuk kérni a rendelésünk.
-Múltkor se engedte és most se... ez...
-Nem is fogom engedni, úgyhogy gyorsan felejtse el.-fordult az ablak felé ahol leadta a hölgynek a rendelésünket. Én a táskámban a kártyám után turkáltam. Nem hagyom hogy újra fizessen. Én is meg tudom magamnak venni a kávét! Ennyire nem vagyok leégve!-Mit csinál?
-Menjen odébb!-csatoltam ki magam, mert az volt a tervem, hogy ahogy kinyílik az ablak és adják a rendelésünket én átvágódok előtte és kifizetem.
-Dehogy megyek! Nem fizeti ki Mia!
-De igen!-támaszkodtam meg a könyöklőn a karja mellett mire kinyílt az ablak. Andy a kezem után kapott és a combjai közé húzva odafogta. Időm nem volt ledöbbenni hogy hol van a vékony kis kezem. Próbáltam kihúzni, de szorosan fogta a lábaival.
-Köszönjük! Kártyával fizetnék.-tette le a kávékat a pohártartóba.
-Ez nem.. nem ér.-próbáltam szétnyitni a lábait. Csak pöcsön ne csapjam az újdonsült főnököm. Picsába! Miért van a kezem a lábainál! Mi az istenért szorítja ennyire!
-Ne ficeregjen mert tökön csap.-pillantott le rám.
-Engedje el a kezem!
-Addig nem míg nem fizettem. -hüvelykujja finoman megsimította a csuklóm, majd lazított a lábain így kirántottam a kezem, csak azzal nem számoltam, hogy a kártyám ott marad. Én nem fogok alatta nyúlkálni! Így is lángol az arcom.-Köszönjük!-küldött egy halvány mosolyt a kislány felé, majd elhajtottunk.
Én ledermedve néztem kifele az ablakon. Mozdulni nem tudtam az előbb történtektől. -A kártyája nálam van.
-Ott is marad.-húzódtam messzebb tőle.
-Hhh... nem engedem egy nőnek se ha meghívtam hogy fizessen.-a faszért kellett a lábai közé szorítsa a kezem? Nem akartam hozzá érni! Most még is lángol az arcom. A szívem kiszakad a helyéről.-Zavarba hoztam?-Kurvára! Faszom! Ő a főnököm lesz! Mi a picsát keresett a kezem a lábai közt? A kártyám alatta van! Istenem... ki akarok szállni. -Mia! Kérdeztem!
-Igen!-vágtam rá idegesen. El akartam tűnni. Nem akartam a közelében lenni.