Chain to yourself Mr. Barber

37. Ki kell érdemelni!

-Andy?
-Nem fogom elmondani! -lépkedett a háló irányába. Én az ágyamnál álltam amin a bőröndöm volt kinyitva, de halvány gőzöm nem volt mit pakoljak.
-De mit pakoljak be?
-Pár ruhát, de ne gondold túl.
-De ...
-Mia!-lépkedett közelebb és magával szembe fordított.-Nem gondolkozz! Engedd hogy csak történjenek a dolgok. Tegyél kényelmes ruhákat és fürdőruhát. Ennyi!
-Fürdőruha? Mond el mit találtál ki!-makacsoltam meg magam.
-Nem fogod kihúzni belőlem!
-Addig nem pakolok!-fontam keresztbe a karom.
-Pakoljak én neked?-vonta fel egyik szemöldökét kérdőn.
-Nem fogsz a bugyijaim közt válogatni!-kerültem ki.
-De! Szeretnék! Hol vannak?-jött utánam.
-A-aaa! Nem!
-Légyszi!-nézett rám könyörögve.-Had válasszak neked bugyit.
-Andy Barber mióta lett ilyen?-igazítottam meg a haját.
-Milyen? Izgulós?-nézett fel a szemeimbe.
-Izgulsz?-haraptam meg az ajkam mire bólintott.
-Izgulok hogy jól süljön el minden.-nyelt egy nagyot.
-Nem lánykérést tervezel tudtommal.-súgtam a füléhez hajolva.
-Csak szeretném, hogy boldog legyél. Velem.-sütötte le a szemeit. Én elmosolyodva megcirógattam az arcát, majd egy fiókot kihúztam mire felpillantott rám.
-Válassz bugyit nekem Mr. Barber!-Andy szemei felcsillantak ahogy a fiókba pillantott.
-Ez az!-lépett oda, majd nézelődni kezdett a fehérneműim közt.
-El ne vessz Barber!
-Már elvesztem.-nézegette az apró csipkés darabokat. -Szexik.-nyelt egy nagyot.
-Ne nyúld le őket.-súgtam a füléhez hajolva.
-Nem engeded?-kapta felém a szemeit.
-Azt ki kell érdemelni!
-Én szerintem elég jó fiú vagyok, hogy kapjak egyet a bugyijaid közül.-próbált győzködni.
-Ki kell érdemelni Andy!-suttogtam az ajkaira.
-Akkor nekem az kell ami most van rajtad.
-Akkor mond el nekem szépen mik a terveid.-igazgattam rajta az inget.
-Hhh.. azt.. azt nem mondhatom meg.-hajtotta le a fejét.
-Akkor nincs bugyi.-léptem el tőle ahogy kikaptam a keze közül pár szép darabot és a bőröndömbe tettem.
Andy lehajtott fejjel rogyott az ágyam szélére. Én csak mosolyogva a fejem ingattam ahogy az utolsó simításokat végeztem, majd össze zártam a bőröndöm.
Az arcához hajolva egy puha puszit nyomtam mire szomorúan felpillantott rám.-No? Hol van az én bátor Andym?-támaszkodtam meg a térdein.
-A te Andyd?-csillant fel a szeme.
-Én kész vagyok Mr. Barber!-biccentettem a bőrönd felé.
-A te Andyd vagyok?-ismételte meg azt amit mondtam. Ragyogtak a szemei ahogy néztek.
-Hhhh... nem tudom. Szeretnél az lenni?-simítottam meg az állát.
-Minden vágyam!-nézett fel rám vágyakozva mire a pilláim megremegtek. Elkapva a szemeim leemeltem a bőröndöm az ágyról és húztam ki az előszoba felé mire ő kikapva a kezemből egy laza mozdulattal kicipelte az előszobába.
-A te cuccaidat még össze kell szedjük?-sétáltam felé mire szembe fordult velem.
-Én már bepakoltam mindent.-dugta zsebre a kezeit.
-Hm... csak tudnám miben mesterkedsz.-néztem a szemeit szüntelen.
-Megtudsz mindent időben.-simította meg a kézfejem.
-Remélem is!-súgtam halkan a füléhez hajolva.
-Gyere. Menjünk.-biccentett az ajtó felé így a kabátjainkat felvéve indultunk meg a kocsijához. Ötletem nem volt hova visz. Kifele nézelődve az ablakon azon agyaltam hátha rájövök mi az amit kitalált, de teljesen ismeretlen környéken autókáztunk. Nem arra ment amerre lakik, hanem teljesen másik irányba.
-Nem erre laksz.-jegyeztem meg. Andy ajkain egy halvány mosoly bujkált ahogy felém pillantott.
-Nem mondtam egy szóval se hogy hozzám megyünk.
-Hhhh... tudod hogy nem szeretem ha nem tudom mi fog történni!
-Tudom, de biztos vagyok benne hogy kárpótol ha odaérünk a látvány.
Halvány gőzöm nem volt mostmár mi lehet az amit kitalált. Hova utazunk? Ez már a randi lenne mert akkor nagy bajba vagyok. Azt mondta kényelmes ruhákat tegyek. Egy randira illik kiöltözni én viszont egy csinos darabot nem tettem.
Homlokom dörzsölgetve arra lettem figyelmes, hogy lassul a kocsi. Kipillantva az ablakon egy nagyot nyeltem ahogy az autópálya mellett megláttam a repteret. Na ne!
-A...Andy?-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy a gyomrom görcsbe szorult.
-Mondjad szépség?
-Mi.. mit keresünk itt?
-Úúú.. basszameg! Rossz fele jöttem!-csapott a térdére.
-Hhhh... hála isten! Forduljunk meg!-tettem a szívemre a kezem ami majd kiugrott a tudattól, hogy repülőre kell üljek, de szerencse nem. -Rám hozod a heves szívdobogást!-próbáltam nyugtatni magam ahogy Andy lekanyarodott az autópályáról.
-Édes vagy.-nevetett halkan.
-Én halál közeli állapotban voltam! Még jó hogy eltévesztetted az irányt!
-Igen?-sandított felém.
-Igen! Ha nekem repülőre kell ülnöm.... Ott halnék meg.-fészkelődtem a székben, mire Andy a reptér mögötti úton gyorsítani kezdett.
-Ne beszélj butaságokat Mia.
-Hát de látod mekkorák azok a kurva repülők? Mi van ha lezuhan!-ahogy szeltük az utat én csak döbbenettel néztem a hatalmas gépeket. Belegondolva hogy egyedül mikor anyáékat mentem meglátogatni mennyire rossz élményeim voltak ezzel... hát erősen görcsbe ugrott a gyomrom. Csak ne hányjak be Andy kocsijába!
-Látom.-mosolyodott el ismét ahogy lelassított és egy kapunál megállt a kocsival. Az ablakot leengedve egy őr lépett az autóhoz mire én csak kapkodtam a szemeim a két pasi közt.
-Mr. Barber! Üdvözlöm önöket.
-Minden készen áll?
-Minden uram, úgyhogy szabad utat is adok.-engedte fel a sorompót. Andy felbőgetve a motort indult meg a reptér kifutóján.
-Andy? Mi...
-Hm?
-Mi a picsa van most?-kapkodtam a levegőt.
-Ne idegeskedj. Nincsen semmi...
-Mi a faszt keresünk itt? A pasi honnan tudja ki vagy? Miért jöttünk be?-kezdtem egyre idegesebb lenni hogy a reptéren a kurva nagy repülök közt kocsikázunk.
-Ezért!-húzta be a kéziféket ahogy a kocsi mellett lévő magángépre mutatott. Nagyot nyeltem ahogy néztem a repülőt ami mellettünk volt.
-Andy!-remegtek meg az ajkaim.
-Ne idegeskedj. Semmi baj nincs!-cirógatta meg az arcom, de nekem az egész testem remegett.
-Most vagy a kocsidat hányom teli vagy a repülőt.
-Megengeded hogy eltereljem a gondolataid és ne legyen rossz emléked a repülésről?-simította meg a hajam lágyan.
-Én... én félek!-emeltem reszkető kezem a szám elé.
-Egy percig se kell mert velem vagy! Végig melletted leszek Mia! Szeretném, hogy ez a randi csodás legyen.-simogatta finoman a bőröm.
-Andy! Be fogok hányni a gépeden! Hogy lenne ez csodás randi, ha az utat a wc-ben töltöm?
-Elterelem a gondolataid! Egy percig se kell félned Mia! Ahogy a korcsolyázásnál is, ott is bíztál bennem és látod mennyire könnyen vetted az akadályokat.
-Ott is kihordtam lábon isten tudja mennyi szívrohamot!
-Akkor se volt baj, ahogy most se lesz.-érintette meg az állam így felé pillantottam.-Bíz meg bennem kislány!-szemei az enyémeket nézték. Reszkettem, de még is eléri azt hogy kiszálljak a kocsiból és fellépkedjem a repülő lépcsőjén.