Chain to yourself Mr. Barber

30. Bízom benned

A kocsiban ülve csend telepedett ránk. Andy néha-néha felém pillantott ahogy tartottunk a háza felé, de nem mondott semmit. Már kora délután elment a kedvem mindentől emaitt az ebéd miatt. Nem akartam rá gondolni mert csak ismét ideges leszek és jobban elkeseredek.
-Hova menjünk? Haza vagy sétáljunk egyet, vagy...
-Nem tudom. Őszintén nem tudom mi segíthetne.
-Hhhh... próbálj meg ne az előbb történteken gondolkodni. Tudom, hogy nehéz...
-Annyira kínos volt.-dörzsöltem a halántékom ahogy az ablaknál könyököltem.-Anyám ahogy faggatott téged...
-Ne foglalkozz ezzel Mia. Semmi baj nincs.
-De van! Tiszta kellemetlen volt az egész, anyámnak meg még csak fel se tűnik!
-Enged meg, hogy eltereljem a gondolataid.
-Nem tudod Andy.-sütöttem le a szemeim mire leparkolt a háza előtti felhajtón.
-Megpróbálom azért, hátha.-simított el a hajam ahogy egy halvány mosoly bújkált az ajkain.
Felpillantva rá pilláim megremegtek ahogy figyelt, majd az arcom megsimítva kipattant a kocsiból. Egy nagy sóhaj kíséretében követtem őt egészen a bejáratig ahol udvariasan maga elé engedett.
Ahogy beléptem az előszobába megtorpantam, mert bevillant valami a legutóbbi ittlétemből.-Menj beljebb bátran.-súgta a fülemhez hajolva. Andy csendben bezárta a bejárati ajtót, majd elém lépve megsimította a karom.-Mi a baj?-kémlelte az arcom.
-Csak... csak eszembe jutott valami.-sütöttem le a szemeim. Zavarban voltam a tudattól, hogy ebben a házban történt minden.
-Ne gondolkozz semmit. Csak vedd le a kabátod és gyere velem.-piszkálta meg a zipzárt rajtam.-Vagy segítsek?-szemeim felvillantak rá ahogy közelebb lépett. Teljesen leblokkoltam így meg se tudtam szólalni. Andy egy ideig várt a válaszomra, de ahogy látta, hogy nem mondok semmit lassan elkezdte lehúzni a zipzárt. Kezeit figyeltem ahogy kínzó lassúsággal húzza egyre lejjebb, majd ahogy szétnyitotta megcirógatta az állam.-Menj be nyugodtan a nappaliba, van ott pléd. Takarózz be vele.-kibújva a kabátomból a nappaliba sétáltam, de nem kellett volna. Ismét egy kép villant be így a kanapé legtávolabbi pontján ültem le és nem ott ahol múltkor kezdődött minden. Nem volt jó ötlet átjönnöm! Ha a szobájába megyek akkor meg az egész a szemeim előtt fog lezajlani? Vagy mi lesz? El se fogok tudni aludni abban az ágyban!-Hé! Mondtam valamit.-súgta halkan mire összerezzentem.-Ne gondolkozz semmin.
-De..de múltkor ott..-intette abba az irányba ahol a kanapét markolta Andy mikor egymás ajkainak estünk.
-Tudom. De ez most ne zavarjon be. Ne gondolj semmire se.
-De nem tudok! Ha bemegyek a hálódba akkor mivel találom szembe magam?
-Az ágyammal.
-De nem úgy!-fordultam felé mire a szemei cikáztak rajtam. -Andy!
-Gyere. Veled vagyok!-nyújtotta felém a kezét.
-H..hova? Hova megyünk?
-Csak gyere.-fogta meg reszkető kezeim és maga után húzott.
-Andy... én nem ... nem biztos hogy erre készen állok. Már attól kiszakad a szívem ami a nappaliban történt.
-Nem kell félned semmitől se!-nyitotta ki a szobája ajtaját mire én egy nagyot nyeltem. Ahogy az ágyat figyeltem a szívem a fülemben dobogott.-Semmi rossz dolog nem történt Mia.-lépett mögém majd a karom végig simítva a kézfejem cirógatta. Reszkettem előtte állva.
-Mi van, ha az utazást választom?-remegett meg a hangom.
-Akkor összecsomagolok, haza viszlek és mehetünk is.
-Tényleg komolyan mondod ezeket?-néztem fel rá ahogy megfordultam előtte.
-Halálosan komolyan. Szeretnék segíteni neked.
-De én nem akarok teher lenni. Van neked is elég gondod Andy.
-Miért lennél teher? Ne mondj butaságot.
-Nem tudom mit akarok.-szorítottam össze a szemeim.
-Bújj ide. Gyere.-tárta szét a karjait mire én közé fúrtam magam.-Semmi baj nincs.-puszilta meg az arcom.-Csináljak egy forró fürdőt? Jól esne?
-Hát... az igazat megvallva igen, de...
-Akkor csinálom is.-simította meg a kezem, majd ellépve mellettem eltűnt a fürdőben. Én lassan lépkedtem bentebb a szobába, de ahogy a szépen rendezett ágyneműt néztem, nekem teljesen más villant be róla. Szemeim összeszorítva próbáltam nem arra az estére gondolni, de esélytelen volt. Most minden tisztán élt az emlékezetemben.-Mia?-lépett ki a fürdő ajtón mire én lesápadva felé kaptam a szemeim. Andy tudta mi a gond így lassan közelebb sétált.-Hé! Semmi gond nincs!-fogta meg reszkető kezeim.
-De van mert..-mutattam az ágy felé. Ő közelebb hajolva az arcomhoz érintette az orrát.
-Nincs baj! Semmi rossz nem történt se akkor se most se fog. Nem kell reszketned, mert ahogy akkor is vigyáztam rád ,most is vigyázok.-puszilta meg forró arcom. Kezeit megszorítva a nyakához bújtam. -Csak bízz meg bennem. Ennyi amit kérek. Én bízom benned Mia.-nézett le rám így az orrom az övének simult. Ajkaim elváltak, de nem húzódtam el. Andy az ujjainkat összekulcsolta így nem engedett. Szemei az ajkaim figyelték így az én tekintetem is letévedt az övéire.-Megpuszilhatom a szád?-suttogta halkan.
-I..igen.-remegtek meg az ajkaim így ő egyből utánuk hajolt mielőtt meggondolnám magam, de nem akartam másra se gondolni. Ahogy az ajkai az enyémekhez értek egyből gyorsabb ütemre kapcsolt a szívem.
Nem volt tolakodó. Ahogy mondta csak egy puszi volt az egész, de nekem annál többet jelentett.-Köszönöm.-súgta halkan mire én a nyaka köré fontam a karjaim. Keze a hátamat cirógatta ahogy közel tartott. -Kész van a vized.-suttogta a vállamhoz dőlve.
-Akkor.. megyek is.-húzódtam el tőle.
-Ha baj van szól kérlek.-nézett utánam mire én becsukva a fürdő ajtaját próbáltam helyre állítani zakatoló szívem, de ahogy a tükörbe néztem egyből tudtam, hogy Andy segítsége fog kelleni, mert még mindig ez a nyamvadt ruha van rajtam aminek a zipzárja kifogott felvevéskor is rajtam.
-Hhh... A..Andy?-szóltam ki elkeseredve.
-Igen?-jött egyből a válasz.
-Ez elég ciki, de.... ömm...
-Mond bátran!
-S..segítenél kérlek?-remegett meg a hangom.
-Engedj be.-mozdult meg a kilincs, mire elfordítva a zárban a kulcsot kinyílt az ajtó. Lassú léptekkel jött felém miközben a szemei végig mértek többször is.-Miben kell a segítségem?-állapodtak meg kékségei az enyémeken.
-A...a ruhában.-intettem a zipzárra mire mögém lépett.
-Tartsd meg elől.-hajolt a fülemhez így a tükörben figyelve őt a melleimre tettem a kezeim. Andy kínzó lassúsággal húzta lefelé a zipzárt, majd ahogy szétnyílt az anyag a hátamon, az ujja a bőrömhöz ért. Felforrósodott a testem egyből ahol megérintett.
Szemei rendületlenül figyeltek a tükörben mire a ruha pántja lecsúszott a vállamról.