Chain to yourself Mr. Barber

42. Aranyló híd a víz felszínén

A sós tengeri levegő teljesen kiszívott így a napozó ágyon fekve süttettem magam míg Andy elment innivalóért. A parton ahogy már lemenőben volt a nap egyre kevesebben voltak. Már csak a messzeségben láttam egy két párt aki a naplementét nézték így az én tekintetem is a vörösen izzó égitestre terelődött.
-Gyönyörű vagy.-súgta a fülemhez bújva Andy majd egy puha puszit adott az arcomra. Kezem a nyakára csúszott, de ahogy felegyenesedett mellettem a mellkasán át a hasára simult a tenyerem.
-Hogy lehet ilyen tested?-néztem fel a szemeibe mire elmosolyodott.
-Tetszik?-harapta meg alsó ajkát.
-Elnézegetném még szívesen.-vigyorodtam el. Ő mosolyogva a lábaim közé ült és felém nyújtotta az egyik vizes palackot.
-Bármeddig nézheted. Bármikor fogdoshatod.
-Igen?-villantak fel a szemeim.
-Igen!-ült közelebb miközben a kezei a combomra simultak.
-Hogy tudsz elfeledtetni minden rosszat Andy!-néztem őt hitetlenkedve.-Hogy tudtad elérni hogy közel engedjelek, hogy bízzak benned... hogy lehetsz ennyire.. ennyire önzetlen és tökéletes?
-Talán mert fontos vagy?-pillantott fel a szemeimbe.
-Hogy csalhattak meg téged? Te egy álom vagy!-Andy arca elkomorodott ahogy a múltat felhoztam.
-Hhh... aranyos vagy hogy ezt mondod Mia, de...
-Nem akartam felhozni Andy!-ültem közelebb hozzá.-Nem akartam elrontani a kedved se, csak... csak nem értem.-simítottam meg a karját.
-Hhh... nem tudom.-nézte a szemeim elkeseredve. Arcához érve simogattam lágyan a bőrét mire a kezemet megfogva a tenyerembe csókolt.-De egy dolgot tudok. Te melletted teljesen más minden.
-Nekem is melletted mert sose szeretkeztem úgy senkivel mint veled.-remegtek meg a pilláim.
-És ez annyira rossz?-kúszott egy apró mosoly az ajkaira.
-Nem! Nem rossz csak... csak fura hogy ennyire... -gondolkoztam el egy pillanatra.
-Intenzív?
-Érzelmes.-nyeltem egy nagyot.
-Milyen érzelmek vannak idebent?-simította meg a mellkasom.
-Előbb te mond el.
-Én mondjam előbb?-vigyorodott el mire egy hirtelen mozdulattal az ölébe ültetett. Derekam köré fonva a karjait szorosan tartott.
-Igen te.-kuncogtam fel, de ő ahogy az arcom figyelte elveszett. Kékségei centiről centire mérte végig így egy nagyot nyeltem.
-Annyira szép vagy! Nem tudok betelni a látványoddal. A hajad ami most is úgy csillog a napfényben.-simította végig göndör fürtjeim ami a sós víztől lett most hullámos.-A szemeid ahogy ragyognak. Egyik csillag se fénylik ennyire mint a szemeid.
-Andy!-sütöttem le a tekintetem mert zavarban voltam attól amiket mond.
-A mosolyod az én ajkaimra is mosolyt csal. Minden alkalommal! És még azt mondod én vagyok tökéletes, holott te vagy az! Te vagy a legtökéletesebb Mia! A csodás szíveddel a hideg lábacskáiddal..-nevetett fel halkan.-Az egész lényed tökéletes számomra.
-Miért akarod hogy sírjak?-csuklott el a hangom.
-Nem akarom hogy sírj! Soha nem akarom hogy a könnyeid hullajtsd. Csak azt szeretném hogy boldog legyél, hogy mosolyogj!
-Istenem Andy!-öleltem át szorosan. Könnyeim a vállára folytak ahogy hozzá bújtam.-Megint pillangókat keltesz életre idebent.-suttogtam halkan mire ő elmosolyodva felkapott a karjaiba és elkezdett velem a víz felé sétálni.
-Te minden pillanatban eléred ezt nálam.-sétált be a tengerbe velem így szorosabban bújtam hozzá.
-Hideg.
-Mindjárt jobb lesz ígérem.-puszilgatta a vállam.
-Ennél nem lehet jobb semmi.-húzódtam el tőle hogy a szemeit lássam mire megállt a derékig érő vízben.-Egy tökéletes randit adtál nekem Andy.
-Még nincs vége.-simította meg a fenekem.
-Tudom, de szeretném hogy tudd, hogy tökéletes minden tekintetben.-simítottam meg a mellkasát.
-Akkor lenne még tökéletesebb ha este mondjuk eljönnél velem vacsorázni.-mosolyodott el halványan mire az én ajkaimra is egy vigyor kúszott.
-Honnan veszed hogy nem mennék veled?
-Hát biztos fáradt vagy a strandolástól meg az előtte lévő repülőúttól.
-Ha rólad van szó nem vagyok fáradt.-remegek meg a pilláim.
-Akkor eljönnél velem egy vacsorára?-húzott közelebb miközben a szemeim figyelte rendületlenül.
-Nagyon szívesem Mr. Barber.-haraptam meg az alsó ajkam.
-Kérek akkor egy puszit itt a naplementében.
-Csak egy puszit kérsz? Beéred ennyivel?-simítottam az orrom az övének.
-Az összeset kérném, de nem akarok telhetetlennek tűnni.
-És ha azt mondom az összeset neked adnám?
-Akkor egy nagyon boldog emberré tennél.-mosolyodott el mire én gondolkodás nélkül az ajkaihoz hajoltam. Mindig is az volt az álmom, hogy a hóesésben csókolózzak. Ezt Andy valóra is váltotta. Na de ez? A lemenő nap sugarai arany hidat festettek a víz tükrére mi pedig belemerülve a legérzékibb csókot váltottuk.
-Új álmom lett ebben a pillanatban és már valóra is váltottad.-súgtam az ajkainak.
-Mindet szeretném valóra váltani!-csillant meg kékjeiben az aranyló nap fénye. Megbabonáztak a szemei ahogy figyeltem őket.-Megengeded?
-Neked bármit.-néztem ámulattal őt.
-Édes vagy!-mosolyodott el.
-És nedves.-váltak el az ajkaim.
-Menjünk vissza az öltözőbe?-nevetett fel halkan.
-Nem ott szeretnék veled szeretkezni.-tértem vissza az ámulatból.
-Akkor hol szeretnél. Avass be!-figyelte kíváncsian az arcom.
-A szálláson abba a hatalmas franciaágyban szeretnék veled szeretkezni Andy. Minden vágyam, hogy ott az óriási ablak előtt juttass el a csúcsra. Egy szenvedélyes szeretkezésre vágyom veled.-súgtam a füléhez hajolva. A teste megfeszült a hallottaktól így erősebbe tartott a karjaiban.
-Előtte egy vacsorát azért megengedsz?-súgta halkan így az ajkai a bőrömhöz értek.
-Igen Mr. Tökéletes Barber!
-Nem is tudtam hogy ennyi becézésem van!-pillantott fel a szemeimbe mosolyogva.
-Van más is, de azt nem mondom meg.-vigyorodtam el huncutul.
-Kíváncsivá tettél!-markolta meg finoman a fenekem.
-Ne legyél kíváncsi mert hamar megöregszel.-dőltem a vállára és néztem ahogy a nap fele már el is tűnt a horizonton.
Andy nem mondott semmit ahogy én sem. Csak bambultunk ki a fejünkből és élveztük a pillanatot. Egy boldog pillanatot amit csak is neki köszönhetek hisz sose voltam ennyire boldog mint jelen pillanatban vele.
Szorosabban bújva hozzá megpusziltam a vállát mire ő a fülemhez hajolt.
-Köszönöm hogy veled élhetem át ezt a csodás pillanatot Mia.-elemelkedve tőle az arcát figyelve a szemei csillogtak. Túlságosan is mivel ahogy lehunyta egy pillanatra egy apró sós csepp csorgott végig az arcán.-Köszönöm, hogy boldog lehetek melletted!-nézett fel rám mire nekem is könnyek gyűltek a szemembe.
-Miért sirattatsz meg megint?!-csuklott el a hangom.
-Ezek öröm könnyek.-mosolyodott el mire még egy könnycsepp csordult végig az arcán. -Most boldog vagyok, amit neked köszönhetek! És annyira... annyira jó érzés Mia.
-Istenem Andy!-fontam a nyaka köré a karjaim szorosan.
-Hosszú idő után boldogság van a szívemben kislány, amit neked köszönhetek.-remegett meg a hangja így a nyakamhoz fúrta az arcát.