Chain to yourself Mr. Barber

50. Szívecske süti

-Andy bácsi?-csendült fel Stella hangja miközben babáztunk a nappaliban.
-Mondjad hercegnő!-sétált felénk egy tál gyümölccsel a konyhából.
-Leszel te az apuka?-emelte fel a babáját.-Mia pedig az anyuka!
-Nem te vagy a babád anyukája?-kérdeztem tőle ahogy a babaruhákat hajtogattam.
-Most legyél te!-vigyorodott el huncutul.
-És te ki leszel?
-A lányotok!-huppant az ölembe. Hogy az igazat megvalljam furcsa volt ilyet játszani. Én imádom a gyerekeket és én lennék a legboldogabb ha ilyen szép kislányom lenne mint Stella, de fura volt abba belegondolni, hogy Andy az apuka én meg az anyuka. Oké hogy egy pár vagyunk, de ilyenről sose beszélgettünk, hogy családalapítás. Lehet ő újra bele se akar vágni abba hogy házas életet éljen. Nem mertem felnézni se rá, de tudtam hogy figyel. Éreztem mivel égetett a tekintete.
-Apa! Szerintem bekakilt a kistesóm!-kuncogott Stella az ölemben.
-Hát akkor esedékes a pelus csere.-sétált mellénk Andy , majd felemelve a játék babát az ölébe fektette.
-Kicseréled?-vigyorgott Stella Andyre mire ő is elmosolyodott.
-Huncut vagy kincsem!-csikizte meg az oldalát mire Stella Andy ölébe mászva ugrándozni kezdett.
-Nem is!
-De igen! Nekem adod a nehéz feladatot.-vigyorgott a kislányra aki úgy nézte őt mintha az isten lenne. Látszott mennyire imádják egymást.
-Mia épp főz úgyhogy neked kell megcsinálni! Apu.-nevetgélt boldogan. Andy egy hirtelen mozdulattal döntötte a kanapéra Stellát és kezdte el csikizni mire a kislány hangos kacagásban tört ki.-Ne! Ne! Andy bácsi!-sikoltozott éles hangon. Én mosolyogva figyeltem a párost, de leginkább Andyt. Teljesen elkápráztatott ahogy egy gyerekkel foglalkozik. Hogy mennyire szereti ezt a csöpp leányzót. Mennyire óvatosan ölelgeti és puszilgatja. -Mia? Ments meg! Kérlek!-kiabált Stella.
-Hogyan mentselek meg?
-Csikizd meg Andy bácsit!-közelebb ülve megérintettem Andy hátát, de én teljesen elvesztem ahogy néztem a kezem útját ahogy végig simítottam.-Miaaaa! Segiiits!-kacagott hangosan így én Andy karja mellett közelebb hajolva hozzá köré fontam a karjaim. Stella a nyakamat átkarolva mászott át rám így Andy irányunkba fordult.
-Ne menekülj hercegnő!
-De igen! Most anyához bújok.-dőlt a mellkasomra mire csend telepedett a szobára. Stella kicsi szíve ezerrel vert a nagy játéktól így a hátára simítottam a tenyerem.
-Nem vagy szomjas? Kérsz egy kis gyümölcs levet?-kelt fel Andy a kanapéról.
-Kérek szépen.-nézett fel rá mire ő egy halvány mosollyal az ajkain megcirógatta az arcát.
Amíg Andy a konyhában volt én a játék babát nézegettem ami mellettünk hevert.
-Szép babád van.-néztem az ölemben pihenő kislány arcát.
-Nagyon szeretem, mert tőle kaptam.-intett Andyre.
-Igen? Milyen kedves Andytől hogy egy ilyen gyönyörű babát adott neked.-simítottam el egy tincset az arcából.
-Neked van babád?-kíváncsiskodott.
-Nincsen.-ráztam meg a fejem egy apró mosollyal az ajkaimon.
-Andy bácsi szeretett volna babát.-pillantott fel a szemeimbe mire nekem egy nagyot dübbent a mellkasomban a szívem.
-Stella!-szólt rá Andy így ő lesütötte a szemeit.
-Bocsánat.-motyogta halkan ahogy a láncom piszkálgatta.
-Itt az innivalód. Utána pedig egyél egy kis gyümölcsöt kérlek.-ült a kanapé túl végére Andy. Állát dörzsölve láttam hogy feszült a gyerek téma hallatán, így hogy jobb kedvre derítsem egy ötletem támadt. Stellához hajolva a haját odébb húztam és a fülébe kezdtem suttogni. A szemei egyből felcsillantak az ötletem hallatán, majd lepattanva az ölemből a konyhába sietett. -Mit suttogtok?
-Titok!-keltem fel a kanapéról és mentem Stella után aki boldogan ugrándozott előttem.
-Hé! Mire készültök?-kelt fel egyből ő is és jött utánunk, mire én Stellát a konyhaszigetre felültettem.
-Mondtam! Titok!
-Andy bácsi! Menj ki a konyhából. Itt most csak lányok lehetnek!
-Kizavarsz?-kerekedtek ki Andy szemei.
-Igen!-fonta össze a karjait.
-Hhhhh... jó, de Mia a főnök! Hallgass rá légyszíves!-pillantott rám majd el is kapta rólam a szemeit. Látszott rajta a gyerek téma elég mélyen érintette mivel a kanapéra lerogyva Stella cuccait pakolászta.
Én a kisasszonnyal karöltve egy csokis keksznek a tésztáját kevertük ki amit szívecske formába öntöttünk. Stella boldogan segített mindenben így egész hamar meg is lettünk vele.
-Gyere! Kapcsoljuk be a sütőt.-kaptam le a pultról.
-Úgy izgulok.-tapsikált örömében mire én mosolyogva megcirógattam az arcát.
-Én is izgulok, de szerintem nagyon finom lesz.-tettem be az első adagot a sütőbe, mire Stella a nyakam köré fonta a karjait.
-Szerintem Mia te vagy Andy bácsi legszebb szerelme.-suttogta halkan. Ettől a mondattól ismét idétlen ütemet kezdett diktálni a szívem.
-Úgy gondolod?-néztem ragyogó szemeit.
-Igen! És te még játszol is velem úgyhogy remélem te leszel a felesége.-bújt hozzám újra. Sokkos állapotba kerültem a hallottaktól. Feleség? Andy a gyerek témától is ki van bukva! Nem hinném hogy ő ennyire komolyan gondolná a köztünk lévő dolgot, hogy házasságra adja a fejét vagy családalapítást tervezzen.
A sütőt meredten bámulva vártam hogy leteljen az idő. Stella a szakácskönyvet lapozgatta ahogy a képeket nézegette mire a szemeim Andyre terelődtek. A kanapén ülve fél kézzel az egyik nagy párnán könyökölt. Száját a kezével takarta ahogy az állát masszírozta. Szemei engem figyeltek így egy nagyot nyeltem. Lehet hallotta amit az imént súgott nekem Stella?-Mia? Szerinted mikor lesz jó?-fogta meg a karom így egyből a sütő felé kaptam a szemeim.
-Jó hogy szólsz! -siettem oda és kaptam ki a tepsit amin készre sültek a szívecske sütik. A pultra kitéve egy tányérra tettem a süteményeket mire Stella buksija kúszott a látókörömbe. A pult szélében kapaszkodva nézte ahogy a remekműveinket pakolászom.-Kérsz egyet?-böktem meg a nóziját mire halkan felkuncogott.
-Előbb vihetek Andy bácsinak?
-Persze!-simítottam meg a haját és egy kistányért keresve rátettem kettő szívecskét.-Vidd oda neki.
-Szépek lettek.-nézte a kezében lévő tányért.
-Mert te csináltad!-cirógattam meg az arcát.
-Mi csináltunk!-javított ki így egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra.
-Vidd oda óvatosan Andynek.-biccentettem a nappaliban üldögélő férfi felé.
-Andy bácsi? Csukd be a szemed!
-Hhh... becsuktam! De így el fogok aludni.-Stella lassan lépkedve koncentrált, nehogy leessen a tányérról a remekművünk majd Andy elé lépett.
-Ne aludj be! Inkább nézd mit csináltunk neked.-ő résnyire nyitva a szemeit figyelte az előtte vigyorgó leányzót majd a kezében lévő tányérra pillantott.
-Nekem csináltátok?
-Igen mert én is szeretlek és Mia is.-pillantott hátra rám Stella mire Andy ajkaira egy apró mosoly kúszott.
-Köszönöm.-húzta közelebb Stellát és adott az arcára egy apró puszit. Én mosolyogva figyeltem őket ahogy átölelik egymást majd Andy kékjei villantak az enyémekbe.-Gyere ide Anyuci.-hívott magához mutatóujjával így én zavaromba lesütve a szemeim lépkedtem közelebb.