Chain to yourself Mr. Barber

65. Szeretem a....

-Ugye tudod, hogy nem szeretem ha nem látok semmit?-piszkálgattam a kendőt amivel bekötötte a szemeim.
-Nyugalom! Nem esik bajod!-suttogta a fülemhez hajolva, de a hangján tisztán hallottam, hogy mosolyog.
-Mire készülsz?
-Majd megtudod.
-Hhhh... Andy!-dobbantottam egyet a lábammal.
-Türelem! Menj szépen előre.-érintette meg a csípőm.
-Pofára fogok esni! Semmit se látok!
-Irányítalak.
-Szeretsz irányítani mi? Nekem sose engeded!-duzzogtam.
-Ígérem ha lekerül rólad a kendő, te irányíthatsz!-puszilta meg finoman az arcom.-De most feladom a kabátot rád.
-Hova megyünk?
-Ne kérdezz már ennyit!-nevette el magát ahogy rám segítette a kabátom.
-Remélem nem valami halál közeli élményben lesz részem, mert előre leszögezem én még életben akarok maradni!
-Ne beszélj butaságokat édes! Bízol bennem! Tudod jól hogy nem akarnék neked rosszat. Soha!
-Ajánlom is!-fontam keresztbe a karjaim.
-Cuki vagy mikor duzzogsz.-cirógatta meg az arcom mire én kinyújtottam a nyelvem.-Na! Húzd vissza!
-Nem!-öltöttem ki rá újra.
-Elkapom! Tudod jól!
-És mit kezdesz vele? Tudod hogy csodákra képes idelent a nagyfiúval.-simítottam a tenyerem az ölébe.
-Kikészítettél múltkor szépségem!
-Ahogy te is!
-Hhh... fogd meg inkább a kezem és gyere baby!-érintette meg a kézfejem.
Beletörődve a helyzetbe szorítottam meg Andy kezét aki maga előtt terelve engem segített kijutni a kocsiig.
-Ha valami ijesztő dolog lesz...-kezdtem bele, de ő a szavamba vágott.
-Nem lesz semmi se ijesztő édesem!
-De nem látok semmit!-keseredtem el, mire az arcomra simult a keze.
-Csak helyezd kényelembe magad és engedd hogy történjenek veled a dolgok.
-Hhh... de nem tudom mi fog!
-Velem vagy! Mellettem biztonságban vagy Mia! Vigyázok rád! Te csak lazíts.-simította végig a karom így lecsúszva a székben egy halk sóhaj szakadt fel a torkomból.
-Essünk túl.-nyeltem egy nagyot.
-Ígérem tetszeni fog, csak lazíts.-cirógatta lágyan a kézfejem miközben beindította a kocsit.
-Lever a víz az idegességtől.-húztam le a kabátom zipzárját.
-Nyugalom!-nevetett édes hangján. Szerettem mikor nevet. Annyira jóízűen tud kacagni, de én most nem tudtam. Ideges voltam. A kezeim jég hidegek miközben izzadok. -Na! Mia! Figyelj rám. Hallasz igaz?
-A hallásom tökéletes.
-Szuper! Akkor a hangomra figyelj és ne piszkáld az ujjaid.-nyúlt a kezem után.
-De izgulok.
-Egy percig se kell.
-Ide hányok!
-Nem baby! Nem fogsz!
-Hhhh... kiszakad a szívem.-tettem a mellkasomra a kezem.
-Had nézzem.-simult apró tagom mellé az övé.-Édesem! Nem lesz semmi. Tetszeni fog!
-De nem tudom hova viszel.-motyogtam szomorkodva.
-Mert meglepetés. Nem mondom el mert úgy nem lenne az bogaram.
-Fo..fogod a kezem?-döntöttem hátra a fejem.
-Fogom a kezed.-kulcsolta össze az ujjainkat. Hüvelykujja lágyan simogatta a kézfejem így a zakatoló szívem lassulni kezdett.-Ügyes vagy! Lazíts baby.
-Andy?
-Hm?
-Puha a bőröd.-suttogtam alig hallhatóan.
-A tiéd az! És annyira finom illatú. Úgy szeretem.
-Szereted?
-Igen! Nagyon! Mindennél jobban!
-Szeretlek Andy.-csuklott el a hangom.
-Én is szeretlek Mia. Tiszta szívemből! Mindennél jobban.-húzta az ajkához a kezem és lágyan csókolgatni kezdte.-Nagyon -nagyon szeretlek.
-Nedves lett a kendő.-szipogtam halkan.
-Nincs semmi baj.-nevetett fel halkan. -Ne pityeregj, hisz minden a legnagyobb rendben van.
-Melletted igen! Minden rendben van ha velem vagy.
-Én is így gondolom. Tökéletes az életem ha te mellettem vagy.
-Szeretem mikor a karjaidba zársz.
-Szeretem a csókjaid.
-Szeretem az érintésed.
-Szeretem a mosolyod.-vigyorodott el.
-Szeretem a szemeid.
-Szeretem a kezeid és az izmaid.
-Ez kettő baby!
-Mondj te is kettőt akkor.-nevettem fel halkan.
-Szeretem a cickóid.
-Andy!-kacagtam fel.
-Kettő van belőlük!
-Kettő igen.-ingattam meg a fejem mosolyogva.
-És mennyire tökéletesek a kezeimbe.
-Szeretem amikor nyögsz.-forrósítottam a hangulaton.
-Mhhhh... hát még én mennyire szeretem a hangod. Csodálatos amikor a nevem sikítod.-szorította meg lágyan a kezem.
-Szeretem a farkad.
-Szeretem a puncid! Megveszek érte baby!
-Mhhhh Andy!-haraptam meg az alsó ajkam.
-Eltereled a gondolataim!
-Nekem tetszik amit nézek filmet.-vigyorodtam el huncutul.
-Fantáziálsz?
-Te nem szoktál?-piszkálgattam az ujjait.
-De. Szoktam.
-És miről? Mesélj!-kíváncsiskodtam.
-Sokminden van a fejemben.-húzta a kezem az ajkaihoz és lágy csókokat hintett rá.
-Egyet mondj!-könyörögtem neki.
-Mondjuk, hogy mennyire szép lennél itt a kocsiban az ölemben.-kezét finoman megszorítva egyből a szemeim előtt volt a jelenet.
-Mit csinálnék az öledben?-harapdáltam a szám szélét.
-Lovagolnál miközben az ajkaimra nyögsz.
-Mhhh... Andy!
-Közben szorosan tartalak magamhoz.
-Direkt csinálod?
-Csak nézd a filmet.-mosolyodott el ismét.
-Téged akarlak látni.
-Ott vagyok a filmben nem? Vagy más pasi van?
-Mi?
-Nem én vagyok ott?
-Dehogynem! Nekem más nem kell!
-Helyes. Mert ha másik csávó van.... Annak annyi!
-Megvered?
-A szart is kiverem belőle ha csak rád néz.-taposott a gázba így én a székbe süppedtem.
-Ennyire durva lennél?
-Ami az enyém az másé nem lehet!
-Én a tiéd vagyok?
-Igen! Csak az enyém és nem akarom hogy más elvegyen.
-Szeretlek!-szorítottam meg finoman ismét a kezét.
-Szeretlek!-csókolgatta ismét a kézfejem, majd a sebváltóra téve el se engedte. Hosszas percekig csendben voltunk. Hallgattam a rádióban halkan szóló zenét amit néha elnyomott a motor monoton hangja. Gyorsan mehetünk, lehet autópályán száguldozunk épp?
-Andy?
-Hm? Mondjad édesem?-cirógatta hüvelykujjával a bőröm.
-Hülyének néznek akik elmennek mellettünk, hogy be van kötve a szemem?
-Senki se foglalkozik ezzel édes. Te se foglalkozz velük.
-Messze megyünk?
-Mindjárt odaérünk. Bírj még ki egy kicsit.
-De izgulok!-mocorogtam a székben.
-Tetszeni fog. Ígérem!
-Érjünk már oda!-piszkáltam az ujjait izgalmamban.
-Sietek, de nem szeretnék bajt itt az úton. Ugye megérted.
-Tudom.-némultam el, majd egy nagyot sóhajtva elnyúltam a székben.
Andynek igaza volt. Nem kellett sokat várni hogy megérkezzünk, de nem értettem miért kanyargunk ennyit. Eltévedtünk és azért?
-Percek kérdése és ott vagyunk.-hallottam meg a hangját.
-Tuti? Nem tévedtünk el?
-Amíg engem látsz, nem!-vigyorodott el.
-De nem látlak!
-Mindjárt fogsz.-nevetett halkan.
-Remélem nem ijesztő.-húztam össze magam.
-Nem bogaram! Cseppet se lesz az.
-Te leszel félmeztelenül?
-Lehetek akár úgy is.
-Akkor kezdheted is!
-Mindjárt.-nevetett szüntelen. Zötykölődve lassan gurultunk még percekig, majd meghallottam a kézifék hangját.-No kicsi szívem.
-Nézhetem?-kezdtem kapkodni és csatoltam ki magam hirtelen.
-Türelem! Had mondjam el!
-Had vegyem le. Lecsúszik az orromra és alig kapok már levegőt.
-Pici a nózid baby.-hajolt közelebb, majd megéreztem az ajkait az arcomon.-Leveszem én majd rólad a kendőt csak előtte kisegítelek a kocsiból.
-Hhhh... kikészülök annyira izgulok.
-Édes vagy.-adott egy gyors puszit mielőtt kiszállt a kocsiból. Csendben vártam, hogy kisegítsen, majd ahogy becsapta a kocsi ajtaját mögém lépett.-Készen állsz szívem?
-Hhh... nem tudom mire kell, de... ajj izgulok Andy!-toporogtam egyhelyben.
-Cuki vagy!-kuncogott halkan a fülemhez bújva.
-Izgulok!-simítottam hátra a kezem a combjaira.
-Akkor leveszem a kendőt.-nyúlt egyből a megkötő után, majd egy gyors mozdulattal lekapta a szemeim elől.