Chain to yourself Mr. Barber

8. Sajnálom

-Az irodák ugyan úgy vannak elrendezve ahogy önöknél is, annyi különbséggel, hogy az én irodám az ott.-intett a folyosó végén lévő ajtóra.
Körülöttünk mindenki mosolyogva sétálgatott, nevetgéltek. A nők legtöbbsége Andyvel flörtölt amit ő csak egy mosollyal fogadott. Az autós incidens még mindig zavart így messze álltam Barbertől. A kávém szorongatva kortyolgattam, csak hogy ne kelljen válaszoljak. Rá se néztem, mert kibaszottul kínos volt ami a kocsiban történt.-Megmutathatom a szobám ahol ön is dolgozni fog?- én csak kikerülve őt indultam meg az irodája felé így ő zsebre dugott kézzel utánam sétált. Érezte, hogy nem okés a dolog, de próbált most arra koncentrálni amiért itt vagyunk. -Pakoljon le nyugodtan. A szemben lévő asztal az öné. Minden elő van készítve.-mutatott az asztalon lévő papírokra így én az asztal szélére letéve a táskám némán figyeltem a dossziékat. Andy mellém lépve az egyiket kinyitva húzta végig az ujjait a lapokon. Én a kezét figyeltem merre halad, majd ahogy az asztal szélénél támasztottam ,az enyém mellé ért. Nem ért hozzám, nem is akartam ,így odébb húzódtam. Egy sóhaj szakadt fel az ajkai közül ahogy figyelt, majd félre tolva a papírokat felült az asztalomra.-Mondjon kérem valamit.
-Nincs mit mondjak.
-Látom hogy a kávézós incidens óta borzasztó zavarban van.
-Aham.-kezdtem el pakolászni. Nem akartam vele beszélgetni, de ő csak nem tágított az asztalomtól.
-Sajnálom ha zavarba hoztam, de nem szerettem volna, hogy kifizesse.
-Megtenné,hogy leszáll az asztalról?-húztam odébb a széket.
-Meg.-kelt fel onnan és szembe sétált a székéhez. Csendben nézegettem a dossziékban lévő papírokat mikor egy nő lépett be az irodába.
-Mr. Barber! Jó reggelt!-vinnyogott éles hangján.
-Stephanie! -kapta rá a szemeit Andy.
-Hozhatok önnek kávét?-lépkedett beljebb.
Fél szemmel felpillantva a nőre ,a haját igazgatta. Az öltözéke pedig... Andynek akart imponálni. Blúza kigombolva, szoknyája rövid. Szemeim megforgatva inkább bekapcsoltam a gépem. Nem is akartam foglalkozni ezekkel inkább.
-Köszönöm nem kérek. - a mosoly az arcára fagyott a lánynak, majd hátat fordítva kisietett az irodából.-Sokkal jobb kávém van.-morogta halkan így felvillantak a szemeim a monitor mögül. Kékségei engem figyeltek így lesütöttem a tekintetem. Idegen volt a környezet ahogy az emberek is körülöttem. -Khm.. szóljon ha valami gondja adódna.-kelt fel a székéből és levette magáról a zakó felsőjét. Felpillantva szemeim végig siklottak rajta. Vékony csípőjén szorosan volt az öve. Ingje a hátára feszült ahogy pakolászott nekem háttal. Még mindig széles vállai vannak.
Elkapva a tekintetem a monitor képernyőjét bámultam. Jelszót kért, de én nem találok sehol se felírva.
-Mi a jelszó?-Andy hátra pillantott a válla felett, majd zsebre dugott kézzel mögém sétált.
-Megengedi?-lépett közelebb így odébb húzódtam. -Ha beléptünk meg lehet változtatni. Amire ön szeretné.-pillantott le rám a karja mellett. Túl közel volt megint így az illata az orromba kúszott.
-Minek adjak meg jelszót ha nem is biztos, hogy itt fogok dolgozni?-játszok vele. Had higgye azt, hogy még nem döntöttem. Lényegében meginogtam a döntésemmel kapcsolatban. Akartam is, meg nem is.
-Két napot itt lesz. Ma meg holnap. Vagy szeretné ha mindig én lépnék be?
-Ha ennyire titkos, hogy nem mondja meg, kénytelen maga belépni.
-Szeretné tudni?-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Nem!
-Akkor felírom.-húzott maga elé egy papírt, majd előttem átnyúlva egy tollat keresett. Hosszasan körmölte a papírra a jelszót. Kezdtem aggódni, hogy egy regényt kell minden egyes bejelentkezéskor beírjak, mire félbe hajtva a papírt elém tolta.-Parancsoljon.-emelkedett el tőlem.
-Rejtvényt kell fejtenem, hogy tudjam a...-nyitottam ki a papírt, de ez baromira nem jelszó volt.

Kedves Mia!
Borzasztóan sajnálom, hogy kellemetlen helyzetbe hoztam. Nem ez volt a szándékom így kérem, had tegyem jóvá. Legyen az bármi.
Andy.

Félbe hajtva a papírt letettem. Andy folyamatosan figyel mellettem állva, nekem pedig a szívem szakad ki a helyéről annyira hevesen dobog.-Ezen nincs jelszó!
-Nagyon sajnálom.-szemeim felkapva rá nem tudtam mit mondjak. A torkomon akadt a hang. -Nem szeretném, hogy ezen múljon a döntése. Vagy ha már döntött a nem felé akkor változtassa meg.
-Miért ragaszkodik ennyire, hogy itt dolgozzak? Nekem mivel lesz jobb?
-Ahogy említettem itt a légkör is teljesen más..
-Azt látom. Az összes nő csorgatja a nyálát. Tényleg más!
-Hhh.. nem erre gondolok.-ült fel az asztalomra ismét így a lába a combomhoz ért. Miért kell minden féle módon hozzám érjen? Mintha kötelező lenne.
-Azért vigyorognak a lányok mert maga a főnökük. Honnan tudjam hogy itt nem fogok gyomor görccsel kezdeni minden reggel? Vagy hogy nem basznak-e le minden cselekedetemért?
-Velem lesz egy irodában! Én nem fogom piszkálni.
-Hhh... értem.-fordultam el, de Andy fél kézzel az asztalomon megtámaszkodott így kitakarta a monitort.
-Csak próbálja ki milyen itt.
-Remek. Az asztalomon fog üldögélni?
-Most beszélgetünk és próbálom helyrehozni amit reggel elbasztam.
-Hhh.. nem akarok arra gondolni.
-Sajnálom, hogy zavarba hoztam. De nem szerettem volna, hogy kifizesse, mert én hívtam meg. És máskor is megszeretném.
-Egyre jobb. -keltem fel a székből.
-Mondja mit csináljak amivel el tudom terelni a gondolatait?-nem tudja semmivel. A retinámba égett és az emlékeimbe amit csinált.
-Én.. inkább.. inkább...-emeltem le a táskám az asztalról.
-Ne! Nem ... nem menjen sehova! Kérem!-keze a karomról a kézfejemre csúszott így én lepillantottam rá. Lassan próbáltam kihúzni apró tagom, mire ismét egy hölgy lépett be az ajtón így Andy elengedte a kezem. Teljesen össze voltam zavarodva. Szemmel láthatóan Andy is zaklatott így a nőt se tűrte meg sokáig aki valami papírokat adott át neki. Ahogy kizavarva a hölgyet egyből be is zárult az iroda ajtaja így ismét csak ketten maradtunk.
Andy csípőre tett kézzel fel-le járkált a szobában.
-Hhhh... Mr. Barber én...hhh picsába.. nem szeretek a magánéleti dolgokról beszélgetni, ezt tudja jól, de....
-Nem kell ha nem akar.
-Csak szeretném, hogy tudja én... én baromira nem nyitok senki felé sem. Nem is akarok. Nekem túl megy minden határon egy pillantás is.. érti?
-Pedig nem egyszer nézett a szemeimbe.-állt meg az asztalom végében. -Teljes mértékben megértem, hogy nem akar senkit se közel engedni. Tiszteletben is tartom ezt a kérését, de el kell keserítsem néha lebont egy pici falat maga körül és megszegi a szabályt amit magának kiszabott mikor a szemeimbe néz.
-Veszélyesen élek ezek szerint.-néztem fel rá mire egy halvány mosoly kúszott az ajkaira.
-Tényleg sajnálom a reggelt.-lépkedett közelebb mire a testem megfeszült. Andy látta rajtam, hogy átlépett egy bizonyos határt így megtorpant.-Szóljon nyugodtan ha valami nem tetszik.
-Mondjuk az a bögre?-intettem az asztal szélén lévő bögre irányába.
-Én olyan dologra gondoltam, ha például zavarja a közelségem, vagy ha megérintem a kezét. Most már tudom hogy ez mind zavarja önt, de ha elfelejteném kérem szóljon. Nem szeretném hogy kellemetlenül érezze magát. Szeretném hogy felszabaduljon.
-Maga a főnököm. Miért szólnék én bármiért is? Ez.. ez így elég fura.-piszkálgattam a kezem idegesen.
-Ne csak főnökként tekintsen rám. Rendben?-pillantott fel rám és kémlelte az arcom, ami csak arról árulkodott hogy össze vagyok teljesen zavarva.