Chain to yourself Mr. Barber

45. Pillangó kisasszony

-Haza menjünk vagy sétáljunk még egyet a parton?-simította meg a hátam Andy ahogy kisétáltunk az étteremből.
-Szerinted hideg a víz?-pillantottam fel rá.
-Gyere! Nézzük meg.-nyúlt a kezem után, majd a homokba sétálva a part felé vettük az irányt. -Óvatosan! Nehogy eless Mia!
-Majd elkapsz.-mosolyodtam el mire az ő ajkaira is egy halvány vigyor kúszott. A szandálomból kilépve lépkedtem közelebb, de ahogy a lábamat mosni kezdte a sós víz megugrottam.
-No?
-Hideg!-görbült lefelé a szám, mire Andy egy laza mozdulattal felkapott és a karjaiban tartva odébb sétált velem. Csípője köré fonva szorosan kapaszkodtam belé, nehogy leesek, mire megállt egy pillanatra.
-Most még hidegebbek a lábacskáid mint szoktak lenni?-mosolygott szüntelen.
-Melegíts fel Andy.-suttogtam a vállára dőlve.
-Akkor kérem az ajkaid.-puszilgatta finoman a vállam mire elhúzódtam tőle, hogy a szemeibe nézhessek.
-Köszönöm a vacsorát.-piszkálgattam az ingje gallérját.
-Örülök hogy ízlett a tengergyümölcsös tészta.
-De nem tudtam megenni.-néztem fel a szemeibe szomorúan.
-Ezért ettem meg én. Nincs semmi baj.-húzott közelebb.
-Neked ízlett?-harapdáltam a szám szélét.
-Igen! Nagyon is!-cirógatta végig a hátam így közelebb bújtam.-De az ajkaidra most jobban vágyok. Kell valami édes.
-Hajolj értük.-döntöttem a homlokom az övének. Andy egy percet se tétovázott, egyből a számra tapadt. Kezeim az arcára simulva tartottam közel magamhoz. Nem akartam hogy véget érjen ez a kiruccanás. Nem akartam hogy ez a boldogság amit ő okoz, eltűnjön!
-Szeretlek.-suttogta az ajkaimra percekkel később. Ahogy ezt a szót kimondja a szívem ezerrel kezd kalapálni.
-Szeretlek.-suttogtam halkan mire elvigyorodott.
-Mond bátrabban.-simította az orrát az enyémnek.
-Szeretlek!
-Kiabáld!-vigyorgott szüntelen.
-Szeretlek!-nevettem fel hangosan.
-Szeretlek Mia!-kiáltotta el magát így az egész parton a hangja viszhangzott. Nyaka köré fonva a karjaim bújtam hozzá.-Nagyon szeretlek.-fúrta a nyakamba az arcát ő is ahogy szorosan tartott.-Soha se voltam ennyire boldog mint mikor veled lehetek. Te elfeledtetsz mindent, a világ is megszűnik ha veled vagyok.
-Pillangó...-motyogtam a nyakába mire felkacagott. Kezei a fenekemre csúsztak a ruhám alatt így ahogy hatalmas tenyerét megéreztem, elöntött a forróság.
-Menjünk haza és engedjük szabadon a pillangókat.-csókolta meg gyengéden a nyakam.
Halványan bólintottam mire ő a karjaiban tartva megindult velem. Most hazáig cipelni fog?
-Andy?
-Hm?
-A szállásig viszel?
-Remélem nem gond.-hallatszott a hangján hogy vigyorog így a vállára döntve a fejem szorítottam magamhoz ahogy erős karjaiban teljes volt a boldogságom. Az utcán nem volt senki így csak Andy lépteit hallottam. -Azért el ne aludj.-simogatta meg csupasz fenekem.
-Eléred minden érintéseddel, hogy ne legyek álmos.
-Helyes!-markolta meg gyengéden a fenekem, majd ahogy az ajtóhoz értünk megtorpant.-A kulcs a zsebemben van. Nem tennélek le, így kiveszed kérlek?
-Persze.-nyúltam a nadrágja zsebéhez, de megéreztem a vékony nadrágon keresztül mennyire kemény. Az arcom lángba borult ahogy a kezemhez ért.-Ömm..
-Semmi baj! Csak vedd ki a kulcsot.-suttogta a fülemhez hajolva így az ajkai a bőrömhöz értek.
-Hogy... hogy lehet hogy te...
-A feneked markolászom fél órája. Még szerencse hogy nem nyom a nadrág.
-Hogy érted, hogy...-húzódtam el tőle.
-Nincs rajtam boxer.-köszörülte meg a torkát. Nekem a tüdőmben rekedt a levegő hisz egy világos nadrágban van és... és basszameg minden látszik akkor. Nagyot nyelve kikaptam a kulcsot mire ő kinyitva az ajtót a lábaimra tett. -Ne legyél ennyire zavarban hisz láttad már.-csukta be maga mögött a bejárati ajtót. Lepillantva az ölébe keményen lüktetett így kapkodni kezdtem a levegőt. Hátrálva a nappaliban a kanapéra zuhantam mire Andy utánam kapott.-Mia! Szépségem! Ni..nincs semmi baj!-hangja lágy volt, de én teljesen máshol jártam. Mozdulni nem bírtam. Akartam őt!
-Istenem..-pillantottam végig rajta, de megremegett a hangom. Andy felém hajolva a térdeimre simította a tenyerét mire én összeszorítottam a lábaim.
-Hé! Semmi baj nincs!-cirógatta lágyan a bőröm.
-Boxer nélkül vagy!
-Igen, csak hogy könnyebb legyen most hogy hazaértünk.-pillantott le a lábaimra amin felcsúszott a lenge szoknya így egy halvány mosoly kúszott az ajkaira. -Miért szorítod össze ennyire a térdeid?-cirógatta finoman a lábam végig. Én válaszolni nem bírtam mert remegett az egész testem így gyanítom a hangom is remegne. -Mia! Kérdeztem kislány! Válaszolj nekem kérlek.-csúszott a keze a bokámra amit finoman megszorított.
-A..Andy én...
-Hm? Mond bátran! Ne tarts semmit magadban!
-Inkább... inkább átöltözök.-keltem fel a kanapéról és indultam meg gyors léptekkel a háló felé, de nem tudtam menekülni előle mivel utánam jött.
-Tudom, hogy zavarban vagy, de nem kell! Legyek én is zavarban mert gyönyörű vagy?
-Én nem... nem vagyok.-pakolásztam össze-vissza a bőröndömben, de azt se tudtam mit is akarok pontosan. Andy tekintetét végig éreztem magamon majd a lépteit meghallottam magam mögött. Kezei a kezeimre simultak ahogy mögöttem megállt.
-Figyelj rám kérlek. Engedd hogy feledhetetlenné tegyem a randinkat.
-Már így is az Andy.-remegett meg a hangom.
-Szeretném minden vágyad kielégíteni, valóra váltani.-simította el a nyakamról a hajam.-Mindet, ami csak eszedbe jut. -suttogta a fülemhez hajolva mire az ajkai a bőrömhöz értek. Kezeim megremegtek így ami benne volt vissza ejtette a bőröndbe. Nagyot nyelve fordítottam Andy felé a fejem akinek a tekintete el se szakadt tőlem.-Megengeded nekem Mia?-cirógatta meg finoman a vállam amiről a ruhám pántja lecsúszott.
-Mit szeretnél Andy?-suttogtam alig hallhatóan.
-Téged! Hogy magam mellett tudhassalak!-kékjei az enyémekbe villantak. Forró volt a levegő kettőnk közt. Szikrázott a testünk ahol egymáshoz ért.-Fordulj velem szembe. Had nézzelek még.-lassan megfordulva végig mértem őt, de nem kellett volna, mert tudom mit takar a vékony ruha. Egy tökéletes testet amitől minden alkalommal zavarba jövök. -Gyönyörű vagy!-cirógatta végig a karom. Érintésétől pilláim megremegtek.-Ez a ruha is csodásan áll neked. Kiemeli a gyönyörű szemeid.-igazgatta a szoknyám, majd a keze a combomra simult.
-A..Andy!-kezdtem kapkodni a levegőt ahogy lassan a combom belsejét kezdte hosszú ujjaival simogatni.
-Ugye nem fáj, hogy hozzád érek?
-Nem.-haraptam meg az alsó ajkam mire ő mosolyogva közelebb lépett és feljebb csúsztatta a kezét.
-Forróság fog fogadni ha...-kapta fel a szemeit az enyémekre mire én megráztam a fejem.-Nem? Hogy hogy? -vonta fel kérdőn a szemöldökét.
-Már nem olyan mint az étteremben volt.-néztem fel a szemeibe.
-Akkor miért kapkodod a levegőt ennyire mikor hozzád érek?-suttogta az ajkaimhoz hajolva.