Chain to yourself Mr. Barber

36. Bosszantó idegen

A randiról csak beszéltünk, de egyenlőre azóta fel se merült témaként, hogy mikor legyen. Andy a napokban csak a munkába temetkezett így alig beszéltünk, pedig egy szobában voltunk, de még is.
Lehet el is felejtett és csak a vágy hevében mondta azt, így egy kis csalódás lett úrrá rajtam.
A cégnél épp a konyhában csinálom a kávém mikor egy ismeretlen férfi hangja csendült fel a folyosón. Sose hallottam még, de ahogy a lányok körbe rajongják, gyanítom ugyan olyan kaliber lehet mint Andy.
Próbáltam kizárni inkább és azzal foglalkozni hogy még mit kell ma elintézzek, de a szemem sarkában megjelent egy alak.
-Bocsáss meg. Tudnál nekem segíteni?-hallottam meg mély hangját így felé kaptam a szemeim.
-Ömm.. miben is?
-Szia.-mosolyodott el ahogy a szemei az enyémeket nézték. Mosolya tökéletes volt ahogy Andynek az alakja pedig... basszus.. hogy a faszomba találnak be engem ilyen pasik?
Köpni-nyelni nem tudtam hirtelen ahogy a közelségétől az orromba kúszott férfias illata. -Mr. Barbert keresem.-harapta meg az ajkát mosolyogva ahogy látta rajtam, hogy szemeim elkalandoznak rajta.
-A folyosó végén van az irodája.-suttogtam halkan.
-Köszönöm szépség.-pillantott végig rajtam, majd a karom megérintve ellépett mellőlem.
Nem tudtam, hogy Andynek lesz megbeszélése így tanácstalan voltam abban, hogy bemenjek-e az irodába
A kávém kevergetve sétáltam az iroda felé, de mivel résnyire volt nyitva az ajtó így egy mély levegőt véve beléptem. Andy szemei egyből rám terelődtek így akár mennyire is próbáltam észrevétlen maradni, nem jött össze.
-Nem is tudtam Andy hogy új asszisztensed van. Mi lett a másik leányzóval? -kérdezte halkan az ismeretlen pasi, de tisztán érthető volt minden szava még úgy is hogy a szoba másik végében ültek.-Nem mondom a mostani hölgy is csinos...-pillantott hátra rám mire Andy megköszörülte a torkát. Én fel se mertem nézni, de éreztem a tekintetüket.
-El lett küldve, de ne térjünk el a tárgytól, ha kérhetem.
-Én lényegre térnék a kis szépséggel.-hallatszott a hangján hogy vigyorog.
-Khm... szóval?-Andy nem volt ennyire jókedvű mint ez a pasi. Érezhető volt a levegőben is hogy feszült. Felé pillantva állkapcsa megfeszült, keze idegesen dobogott az asztalon lévő mappán. Fel tudott volna robbanni.
-Kisasszony!? Tudna hozni egy kávét?-címezte nekem a kérdést.
-Persze.-keltem fel az asztaltól mielőtt Andy szóra nyitotta volna a száját. Ahogy a szemeit néztem baromira nem örült annak, hogy ez a pasi ugráltat engem, de én csak vettem egy levegőt és csináltam neki egy kávét amit egy tálcán egyensúlyoztam be. A keze mellé téve ő egyből felkapta rám a tekintetét.
-Ugye cukrot tett bele?-érintette meg a kézfejem.
-Nem, mert nem tudom hány cukorral szereti.
-Édesen, mint amilyen maga.-vigyorodott el amitől nekem az arcom egyből lángba borult.
-Már elnézést, de munka ügyben érkezett ha jól tudom.-csendült fel Andy mély hangja. -Legyen kedves ne a koleganővel flörtöljön, hanem térjünk a lényegre, mert elég szűkös az időbeosztásom. -pillantott az órájára majd a szemei felvillantak a vele szemben ülő férfire. Nem lennék a pasi helyében, mert ahogy Andy nézett, a szemeivel ölni tudna.
-Igazán mázlista Mr. Barber, hogy ilyen csinos asszisztense van.-sandított felém ismét a pasi. Én egy nagyot nyelve elléptem az asztaluktól és a helyemre visszasietve elbújtam a monitor mögé. Azon imádkoztam, remélem minél hamarabb végeznek, mert cseppet se vagyok nyugodt. Andy gyanítom ha kimegy ez a krapek, őrjöngeni fog.
Hosszas kínkeserves percek teltek el így míg ők tárgyaltak, de végre eltakarodott ez a díszhuszár a szobából így ketten maradtunk.
Andy lassú léptekkel sétált felém, mire félve felkaptam a szemeim rá.
-Flörtölt veled!-jelentette ki azt amire én is rájöttem.
-Feltűnt.-nyeltem egy nagyot mivel az arca semmi jóról nem árulkodott.
-Hozzád ért!
-Hhh... egy bájgúnár ez a barom Andy...-kezdtem volna bele, de leintett.
-Nem... érhet.... hozzád!-mondta tagoltan a mondatot ahogy az arcomhoz hajolt.-Legszívesebben az asztalt ráborítottam volna Mia!
-De nem történt semmi Andy!
-Megfogta a kezed!
-Ettől még nem lettem szerelmes!-néztem fel a szemeibe.
-Mitől lennél az? Avass be!
-Andy...-nevettem el magam zavaromban, de ő ezt nem találta viccesnek.
-Mond el!
-És ha már az vagyok? Akkor mi van?
-Szerelmes vagy? -szaladt fel a szemöldöke a homlokán.
-Nem tudom, de elvileg egy pasi elvinne randizni.-fontam keresztbe a kezeim a mellkasom előtt.
-És abba a pasiba vagy szerelmes?
-Az ágyban profi munkát végez.-remegtek meg a pilláim ahogy a szemeit néztem.-De lehet ő elfelejtette ezt a randis dolgot.
-Miért felejtette volna el?
-Mert azóta se vitt el esetleg?
-Nem mondta véletlenül, hogy tökéletesnek akarja azt a randit?-jött még közelebb hozzám. Ahogy az arcát néztem már el is felejtette a pasit aki kikezdett velem. Most csak azt láttam hogy rám koncentrál.
-Lehet hogy mondott ilyet.-gondolkoztam el.
-Hm.. akkor remélem a beosztását alaposan átnézte, mert lehet van benne változás.-emelkedett el tőlem. Én értetlenül néztem őt, majd a gépben megnyitva az exelt egyből azzal találtam szembe magam, hogy a hét hátra levő részében szabadságon leszek.
-Ezt nem értem... itt..-mutattam a gépre mire mellém lépett.
-Micsodát szépségem?
-Én nem tudtam hogy holnaptól szabadságon leszek! Nem kértem szabit!
-Pedig mintha úgy értettem volna kettő nyögés közt, hogy szeretnél.-suttogta a fülemhez hajolva. Szemeim az övéire kapva a levegő a tüdőmben rekedt.-vagy rosszul emlékszem?
-Mi... miért vagyok szabin Andy?
-Görgess lejjebb bogaram.-biccentett a monitor felé. A neve mellett megpillantottam, hogy ő is szabadságra van írva ugyan azokon a napokon mint én.
-Andy!!!
-Mia!-mondta a nevem mosolyogva.
-Mit csináltál?
-Mit fogok csinálni?! Ez a megfelelő kérdés. Vagyis inkább helyesbítve, mit fogunk csinálni!-mosolygott szüntelenül.
-Mond el!-kaptam rá a szemeim.
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem baby!-suttogta az ajkaimra majd egy puha csókot nyomott rá.
-Kiszedem belőled akkor is!
-Hajrá szépségem.-harapta meg az ajkát vigyorogva ahogy megpaskolta a combom.-De ha ma hazaviszlek kérlek pakolj össze.
-Hát, de...
-Nincs kérdezősködés! -cirógatta meg lágyan az arcom ahogy ellépett mellőlem és az asztalához sétált. Én szúrós szemekkel figyeltem őt, de legbelül boldog voltam, hogy nem kell dolgozzak a hét hátralevő részén és ahogy a szavaiból kivettem elvileg vele leszek. Ez már maga boldogsággal töltött el, hogy vele tölthetem az időt.