Chain to yourself Mr. Barber

38. Felhők felett

Remegő léptekkel sétáltam fel a gépre. Andy mögöttem lépkedett miközben a körülöttünk lévő embereknek magyarázott.
-Menj szépen.-simította meg a derekam.
-Remélem elkapsz, mert össze esek.-nyeltem egy nagyot.
-Itt vagyok mögötted. Nincs semmi baj!-nyúlt a kezem után és az ujjainkat összefűzte. Ahogy felértünk a fedélzetre nekem a torkomon akadt a hang. Egy luxus magángépe van Andynek, bár nem is értem mit vagyok meglepődve. Amilyen háza van azok után ez már semmi. -Ülj le szépen.-súgta halkan.
-Hol a mosdó?-kérdeztem egyből. Az lesz a helyem szerintem egész úton.
-A gép végében, de nincs semmi baj! Mia! Rám figyelj kérlek!-fordított magával szembe. Nekem a kezeim remegtek így utánuk nyúlt.-Csücsülj le szépen! Én végig veled leszek!
-De...
-Hidd el minden a legnagyobb rendben van Mia!-cirógatta meg lágyan az arcom. Én egy nagyot nyelve, lerogytam a bőr fotelbe, de mozdulni nem mertem. Itt ha valamit elbaszok az életem is kevés lenne hogy kifizessem.
Andy a gép elejébe sétálva a pilótával beszélt pár szót addig én próbáltam a zakatoló szívem lecsillapítani, de úgy hogy nem láttam őt cseppet se sikerült.
Ölemben pihenő kezeim figyeltem amik remegtek, majd egy hatalmas kéz simult rájuk. Felkapva a tekintetem Andy kékségeivel találtam szembe magam. Ajkaim elváltak ahogy kapkodni kezdtem a levegőt.-Hé! Figyelj rám! Engem nézz, mással ne foglalkozz.
-Nem merek semmihez nyúlni!
-A kezem fogd és a szemeim figyeld.
-És ha az öledbe hányok?
-Nem fogsz, de ha mégis kell melletted vagyok.
-Leáll a szívem Andy!-szorítottam meg a kezét.
-Nézd mit csinálok neked.-fogta a tenyerébe apró kezem és lágyan cirógatni kezdte.
-Simogatsz.-nyeltem egy nagyot ahogy a kezeinket néztem.
-Igen! Cirógatom a kezecskéd. Ugye finom?
-I.. igen.-bólintottam halványan.
-Helyes.-puszilt bele a tenyerembe ahogy elmosolyodott.-Semmivel nem kell foglalkozz csak a hangomra figyelj.-cirógatta tovább a kezem majd a térdemre simította másik kezét.
-Egész úton beszélni fogsz hozzám?
-Ha úgy megnyugtatlak, igen.-ült közelebb.
A pilóta hangja csendült fel így Andy kezét megszorítottam.
-Mrs. Grant! Az ön engedélyét kérném hogy felszállhat-e a gép!
-Nem az enyém a gép! Az övé!-mutattam Andyre mire ő elmosolyodott. Az utastérben lévő emberek is halványan elvigyorodtak, mire újra felcsendült a pilóta hangja.
-Tudom, hogy Mr. Barberé a gép, de ő kért meg, hogy öntől kérjek engedélyt.
-Mondja hogy minden rendben a repülővel.
-Minden tökéletes. Az idő is úgyhogy ne izguljon.
-Hhh... Istenem.-szorítottam össze a szemeim.-Induljunk, csak mondja meg mennyi idő lesz az út.
-Két óra kisasszony.
-Édes Istenem.-dőltem hátra a székben mire Andy közelebb ült hozzám.
-Kérem a másik kezed is.-nyúlt érte így a tenyerébe simítottam.-Becsatolhatom az öved?
-Hhhh... igen.-helyezkedtem a székben mire ő felém hajolva a biztonsági övet kezdte keresni.
-Emeld meg a popsid.-simította meg a combom így odébb ülve Andy kihúzta alólam az övet. Karjára simítva a kezeim figyeltem a kezeit.
-Nem maradsz itt?-néztem fel rá kétségbe esve.
-Itt vagyok veled, de nekem is be kell csatoljam magam.
-De messze vagy!
-Ha felértünk idebújsz. Rendben?-puszilta meg az arcom lágyan, majd leülve velem szembe, becsatolta magát.-Nem kell félned Mia. Bízz bennem.-nézte a szemeim rendületlenül.
-Benned bízok, de a többi tényezőben nem!-remegtek meg az ajkaim.
-Profi emberek dolgoznak itt szépségem. Semmi baj nem lesz.-hangja lágy volt így a szívem dobogása lassult, de ez nem tartott túl sokáig mivel megindultunk a géppel így ismét ezerrel kezdett kalapálni.
-Meg se élem hogy randizni vigyél.-motyogtam halkan.
-Már most randin vagyunk. -mértek végig kék szemei.
-Hhhh... akkor gyorsan tedd fel a kérdéseket amit a randi alatt akartál kérdezni, mert kiszakad a szívem.-markoltam meg a szék karfáját.
-Mondjuk azt, hogy megkapom-e a bugyid?-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira.
-Azt... azt ki kell érdemelni Andy! Pláne ha megpusztulok itt akkor...
-Ne beszélj butaságot! Mondtam már!
-Nincs... nincs esetleg nyugtató?-nyitottam résnyire a szemeim.
-Én vagyok a te nyugtatód Mia.
-De messze vagy!-csuklott el a hangom.
-Szépségem! Ne pityeregj kérlek.-simította a lábát az enyémnek.
-Gyere ide kérlek.-suttogtam alig hallhatóan.
-Mindjárt bogaram. Pár perc és oda bújok hozzád.-simította meg a térdem lágyan.-Csak a szemeim nézd. Nincsen semmi baj!
-De.. de nem látom mert sírok!-szipogtam halkan.
-Töröld meg a szemecskéd szívem.-nyújtott oda egy zsepit. Reszkető kezemmel elvettem tőle és megtöröltem könnyes arcom.-Nézz rám Mia! Nézd a szemeim amíg fel nem érünk.
-Hhhh... mi.. mikor leszünk fent?
-Percek kérdése. Itt felettünk ha kialszik a fény már csatolhatod is ki az övet és bújhatsz ide hozzám.-felnézve a lámpát szuggeráltam, hogy aludjon ki végre a fénye, de egy örökkévalóságnak tűnt.-Szemeid rajtam legyenek Mia.
-Kapcsolódjon már le az a szar!-harapdáltam idegesen a szám.
-Mindjárt.-suttogta lágy hangon. Szemeit le se vette rólam. -Szép ez a felsőd. Tetszik!
-Mi tetszik ebbe? Egy sima fekete body.-néztem le magamra.
-Tökéletesen megmutatja az alakod. -felpillantva rá egy halk csilingelő hangra kaptam fel a fejem mire Andy elvigyorodott. A lámpa kialudt így kapkodva próbáltam kicsatolni magam, hogy minél hamarabb Andyhez bújhassak.-Ne kapkodj!-nevetett fel halkan.
-Nem nyílik!
-Mert rángatod!
-Most akkor lassan csinálom.-próbáltam meg máshogy, de így se akart.-Andy!-türelmetlenkedtem már mert a karjaiba akartam lenni.
-Lassan! Hidd el kinyílik.
-Nem akarja hogy odabújjak.-néztem rá elkeseredve.
-De igen! Nézz le a kezeidre.-biccentett az ölembe ahol szétnyílt a csat így kipattanva a székből Andy ölébe fúrtam magam.-Ohhh kislány! Nagyon bújsz!-mosolygott szüntelen. Én fészkelődve próbáltam kényelembe helyezni magam, de sehogy se volt jó.-Ne mocorogj.
-De nem tudok rendesen az öledbe ülni.
-Gyere feljebb.-húzott közelebb így a nyakához bújva a karjai alatt átfontam a kezem.
-Nem nyomlak?-piszkálgattam a láncot a nyakában.
-Nem.-puszilta meg mosolyogva a homlokom. -De mutatok valamit.-nyúlt le a szék mellett és egy gombot megnyomva elkezdett dőlni a hatalmas fotel.
-Andy!-szorítottam erősebben.
-Nyugi! Csak hogy még kényelmesebb legyen neked.-bújt a nyakamhoz és lágyan puszilgatva magára fektetett. Mellkasára dőlve az oldalára simult a kezem mire ő finoman az arcom megcirógatta.-Pihenj nyugodtan. Betakarjalak?
-Ölelj erősebben.-néztem fel rá.
-Összenyomlak ha erősebben ölellek.-simította odébb a hajam.
-Nem érdekel! Csak szoríts erősen.-bújtam vissza a nyakához.
-El se engedlek.-súgta mély hangján a fülemhez bújva. A szívem heves dobogása lassult ahogy a karjai közt voltam. A felhők felett végre boldogság járta át az egész testem. Megnyugtatott az illata, az hogy a karjai közt voltam. Csak ő volt az egyetlen dolog az életemben aki a hevesen dobogó szívem helyreállította és újra megdobogtatta minden tettével.