Chain to yourself Mr. Barber

12. Döntenem kell

A konyhaszigetnél ücsörögve bambulok ki az ablakon ahogy várom Andyt. Este nehezen tudtam elaludni akár mennyire is azt mondta, hogy kapcsoljam ki az agyam. Nem tudtam. Egy nagyot ásítva döntöttem le a fejem a pultra mire megcsörrent a telefonom.
A képernyőre pillantva Andy neve díszelgett.
-Haló?
-Jó reggelt! Azt hiszem megérkeztem.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Megyek.-keltem fel a székből és kaptam magamra a kabátom.
-Várom.-tette le a telefont így én az enyémet a táskámba dobva szaladtam az ajtó felé. Bezárva a lakást siettem le a kocsihoz ahol Andy már a kezében szorongatta a két kávét.
Megtorpanva a fejem ingattam mire elnevette magát.
-Maga hihetetlen!-lépkedtem közelebb.
-Tudom, de gondoltam jól esne így a hidegben egy forró kávé.-nyújtotta át nekem az enyémet.
-Hhh...köszönöm.-vettem el tőle.
-Szívesen!-kortyolt bele az övébe.-Hogy érzi magát?
-Szarul.-vágtam rá egyből.
-Mondtam hogy ne gondolkozzon.-nézett fel a szemeimbe mire én elpillantottam róla.
-Nem tudok mit csinálni! Egyszerűen nem megy!
-Hhhh... én is gondolkoztam egész hazaúton és még otthon is.-tette zsebre a kezét.
-Micsodán?
-Hogy miért kapott ennyi fájdalmat holott baromira nem ez járna magának. Ha tehetném átvenném az összeset, mert rossz látni azt amit tegnap is a szemeiben láttam.
-Hhh... kedves öntől Andy, de ez van. -rántottam meg a vállam, mire ő ellökte magát a kocsitól.
-Tegyünk róla, hogy ne ez legyen.
-Tudtommal dolgozni megyünk. Ott nem éppen kéne ilyenekről beszélgetni.
-Be lehet csukni az ajtót.-mosolyodott el, majd a kocsi felé biccentett. Egy nagy sóhaj kíséretében beültem mellé, majd el is hagytuk a lakásom.
-Finom kávé.-pillantottam felé mire elvigyorodott.
-Akkor ha úgy dönt hogy nálunk fog dolgozni akkor hozhatok minden nap kávét?-kapta rám a szemeit.
-Miért akar rám költeni? Ne csinálja ezt!
-Miért ne?
-Hhh.... Nem szeretném hogy miattam csődbe menjen.
-Ohhh... attól nem kell félni!-nevette el magát. De jó neki hogy szarásig van pénzzel. Én örülök, hogy átvészelek egy hónapot. -De ma szeretnék egy kicsit az anyagi részéről is beszélni az állással kapcsolatban.
-Rendben.-nyeltem egy nagyot, majd leparkolt az iroda előtt.
-Jöjjön. Menjünk be.-biccentett az ajtó felé.
-Nem lesz furcsa, hogy egyszerre érkeztünk?-kaptam rá a szemeim mire elvigyorodott.
-Nem kell senkivel se foglalkozni.-hajolt közelebb, majd egy kacsintást küldött felém. A gyomrom hirtelen megugrott ahogy őt figyeltem. Hogy a picsába lehet minden nap ennyire tökéletesen kinézni? Azt meg végképp nem értem, hogy őt a csaja a faszért csalta meg? Ilyen pasiért bárki térden állva könyörögne, de ő neki nem kellett. -Hahó! Minden rendben?
-Hogy?-kaptam rá a szemeim riadtan.
-Nagyon elbambult. -mosolyodott el.-Vagy szeretne még maradni a kocsiban?
-Ja! Nem! Bo.. bocsánat én...-kaptam a kilincs után.
-Semmi gond nincs! Végülis kényelmes egy kocsi az tény...-pillantott végig rajtam. Én nem is akarom tudni hogy mire célzott ezzel mert már most lángol az arcom ahogy figyel.
Kiszállva a kávéval a kezemben siettem át a túloldalra miközben Andy a csomagtartóból kivette a táskáját. Ahogy előre volt hajolva esélytelen volt nem végig mérnem így a szemeim elkalandoztak ismét. Picsáért néz ki így! Faszom! Mia nem bámulhatod! -Menjünk.-zárta be az autót és indultunk meg a bejárat felé. Csendben követtem, majd ahogy beértünk mindenki egyből hirtelen a közelünkben kezdett sürögni-forogni. Természetesen nagyrészük nő volt így gondoltam, hogy Andy miatt téblábolnak megint itt. Egy nagyot sóhajtva lesütött szemekkel követtem az irodáig, majd engem előre engedve az asztalhoz sétáltam.
Andy csendben becsukta a szoba ajtaját és a velem szemben lévő asztalánál kezdett pakolászni.
Kibújva a kabátomból a ruhafogashoz lépkedtem, de ahogy megfordultam Andybe ütköztem.
-Én...
-Semmi baj! Nincs semmi gond.-pillantott végig rajtam, majd mellettem elnyúlva felakasztotta a kabátját miközben a szemei folyamatosan az enyémeket figyelték. -Minden rendben.-pillantott le hevesen emelkedő mellkasomra. Én mellette elpillantva a gép felé biccentettem.
-A jelszót beírná a gépbe?-nyeltem egy nagyot mire ő elmosolyodott.
-Persze.-sétált az asztalhoz, majd bekapcsolva a monitort elkezdte gépelni a jelszót. Csendben mellette állva figyeltem ahogy várja, hogy felálljon a rendszer. A székemben ült addig míg minden oldal be nem töltött a képernyőn. Én akaratom ellenére is végig mértem őt ismét így ahogy a lábai terpeszben voltak ismét elkalandozott a tekintetem.
Az ujjaim tördeltem idegességemben mire felém sandítva a kezemhez ért. -Ne csinálja ezt a szép kezeivel.-simította meg a bőröm.
-Bocsánat.-nyeltem egy nagyot ahogy lesütöttem a szemeim.
-Nem kell izgulni. Nem történik semmi sem.-nézett fel rám csillogó kék szemeivel.
-Lehetne egy kérdésem esetleg?-haraptam meg idegesen az ajkam szélét mire ő kifordult az asztalomtól így velem szemben volt szétnyitott lábaival.
-Akár több is. Mondja bátran!-nézett végig rajtam mire én megköszörültem a torkom.
-Hétfőn én hol kezdek? Mert akkor már nem leszek szabadságon és..
-Esetleg döntött? Mert ha igen akkor már itt is kezdhet. Csak az ön döntése.-nyúlt a kezem után mivel ismét piszkáltam. Nekem már fel se tűnik, de Andynek igen. -Ne csinálja ezt, kértem!-húzott közelebb a kezemnél fogva így a lábai az enyémhez értek. Kézfejem kezdte cirógatni hüvelykujjával miközben rendületlenül figyelt.
-Én... én nem tudom. -remegett meg a hangom. Andy átnyúlva az asztalához egy papírt tartott elém mire én értetlenül kaptam rá a szemeim.
-Ezen van a bére. Nézz meg hogy megfelel-e.-adta a kezembe, de azt a kezem amit eddig fogott nem engedte el. Folyamatosan simogatta és az ujjaimmal játszott miközben én a papíron lévő sorokon futtattam végig a szemeim. Ahogy a lap aljára ért a tekintetem hirtelen megszorítottam Andy kezét mire az ő szemei felvillantak az enyémekbe.
-Ez nem... nem lehet.
-De lehet! Ha elfogadja akkor ennyit fog keresni.
-De én nem főnök vagyok!-kezdtem kapkodni a levegőt. Azt hittem rosszul látok. Egy olyan összeg állt a lap alján amit egyszerűen nem tudtam épp ésszel felfogni.
-A jobb kezem! Úgyhogy de.-simította meg ujjával a tenyerem amitől mintha villám csapás ért volna. Megfeszült a testem ahogy mutatóujja apró köröket írt le a tenyeremben.
-Én... én...-dadogtam mert nem tudtam hirtelen mit mondjak.
-Látom a szemein, hogy tetszik az összeg. Tudom jól mikre képes. Teljesen tisztában vagyok mindennel úgyhogy megérdemli azt a pénzt.
-Nem lehet hogy félre írtak valamit?-nem hittem még mindig annak amit látok.
-Nem, mert én írtam oda. Úgyhogy ha készen áll akkor már hétfőn nem kell oda bemenjen. Minden csak az ön döntése. -felpillantva rá láttam rajta, hogy várja a válaszom. Most kéne megmondjam, hogy mire jutottam a napokban? Istenem! Izzad a tenyerem miközben jég hideg a kezem. Ezen az se segít hogy már percek óta a kezem simogatja és cirógatja a tenyerem. Teljesen leblokkol az hogy rendületlenül figyel és én a lábai közt ácsorgok. Az összeg ami meg ezen a kurva papíron van olyan mintha most nyertem volna meg a lottót. Nem tudok hinni annak amit látok rajta.-Mia!
-Nem akarok oda visszamenni.-néztem fel a szemeibe kétségbe esve mire lassan felkelt a székemből és mellettem elsétálva egy dossziét kapott fel az asztaláról. Szemeim követték minden mozdulatát, majd ahogy visszasétált mellettem a könyököm megérintve a szobában lévő tárgyaló asztalhoz hívott.
-Ebben itt minden papír benne van. Olvassa át őket, majd a legutolsó lap a szerződés.-tolta el a papírokat és húzta ki a legutolsó papírt. -Nem siettetem, nyugodtan nézegetheti, de itt hagyok egy tollat.-tette le a kezem mellé. Hhhh... basszameg döntenem kell!