Chain to yourself Mr. Barber

51. Érzelmi kavalkád

A konyhában pakolásztam el a romokat amiket hagytunk a sütésből, mikor kettő kéz simult a derekamra.
-Anyuci mit csinál?-csendült fel mély hangja a fülemnél.
-Elpakolok.
-Hagyd. Inkább gyere a nappaliba.
-Megcsinálom. Menj csak. Ne legyen egyedül Stella.
-Hiányol ahogy én is.-harapta meg finoman a nyakam.
-Hhh... mindjárt megyek. Már nincs sok.-húztam ki a fiókot és pakolásztam bele a szárazra törölt evőeszközöket.
-Le se tudom venni a szemem rólad Mia.
-Csináltam valami rosszat?-kaptam fel rá a tekintetem, de ő csak megingatta a fejét.
-Semmi rosszat nem tettél csak még szerelmesebb lettem.-érintette meg az állam és húzott közelebb magához.-Csodás vagy!-súgta az ajkaimra.
-A süti miatt vagy ilyen?-remegtek meg a pilláim.
-Amit láttam, amiatt vagyok ilyen.
-Mit láttál?-nyeltem egy nagyot, mire ő megsimította hüvelykujjával az ajkam.
-Egy csodás nőt aki annyira tökéletes az anya szerepben.
-Andy..-sütöttem le a szemeim zavaromban.
-Csodás azt látni mennyire jól kijöttök Stellával és ahogy itt a konyhában együtt sütöttetek... hhh... istenem olyan.. olyan édesek voltatok.-emelte fel mutató ujjával az államnál fogva a fejem.-Szerelmes vagyok beléd anyuci.-suttogta halkan ettől pedig a szívem ezerrel kezdett kalapálni.
-Andy bácsi! Ti most csókolóztok?-csendült fel Stella hangja amitől elvigyorodtam.
-Nem hercegnő.-lépett hátrébb tőlem.
-Akkor gyertek!-termett mellettünk a kis leányzó, majd mind a kettőnk kezét megfogva húzott minket a kanapéhoz. Stella közénk furakodva az ölembe döntötte a fejét ahogy a tévét nézte, majd a kezem után nyúlt.-Simizel?-nézett fel rám ragyogó szemeivel.
-Gyere feljebb egy picit.-húztam közelebb, majd megvárva hogy kényelmesen elhelyezkedjen és elkezdtem cirógatni a hátát.
Andy mosolyogva figyelt minket ahogy a mesét nézzük. Maga egy angyal volt ez a kislány. Nem hittem volna hogy pár óra alatt ennyire a szívemhez nő és ennyire jóba leszünk.
Stella a kezem után nyúlva fogta apró kezecskéivel az enyém és nézegette. Egy apró mosoly kúszott az ajkaimra ahogy őt figyeltem majd a tekintetem a mellettünk ülő Andyre tévedt. Pillái megremegtek ahogy köztem és Stella közt váltogatta a szemeit. Alsó ajkát megharapva megcirógatta az arcom miközben a szemei el se szakadtak az enyémektől.
-Édes vagy.-suttogta halkan, nehogy Stella felébredjen mivel időközben elaludt az ölemben.
-Fura vagy!-mosolyodtam el halványan.
-Csak szerelmes.-kúszott egy apró vigyor az ajkaira ahogy az arcom cirógatta. -Gyere velem egy percre.-nézett vágyakozva.
-Rajtam alszik Stella!-biccentettem a leányzóra az ölemben.
-Odébb teszem.-kelt fel halkan mellőlem, majd karjaiba kapva a csöpp lányt odébb tette és betakarta. A babáját a keze alá téve egy apró puszit nyomott a hajába, majd az én kezem után nyúlva felhúzott a kanapéról. Csendben követtem Andyt miközben fél szemmel Stellát néztem aki békésen szunyókált. Az előszobában sétálva Andy egy pillanatra megtorpant és szembe fordult velem így tekintetem egyből az övéivel találkoztak.-Vágyom az ajkaidra!
-Ugye tudod hogy most nem lehet...-mutogattam kettőnk közt, mire a derekamra simította a kezét ahogy közelebb lépett hozzám.
-Tudom, mivel ismerlek annyira hogy szeretkezés közben a hangocskád az egész házat betölti.-bújt a nyakamhoz.-De vágyom az édes ajkaidra mert nem tudok kibírni még egy percet hogy ne érezzem.-lehelte a szavakat a nyakamra.
-Ha megcsókolsz nem fogod tudni visszafogni magad Andy!
-Mhhh... pedig vágyom rád!-valami fura volt Andyben. Nem mondja ki, de ahogy a szemei figyelnek mióta Stella itt van. Teljesen más!-Kérem az ajkaid!-ért az államhoz és húzott közelebb.
Felpillantva a szemeibe a kezére csúszott a kezem.-Anyuci!-vigyorodott el ahogy az ajkaimat kezdte ízlelgetni.
-A szerepben maradtál?-suttogtam halkan.
-Maradnék szívesen benne veled az örökké valóságig.-simította meg az arcélem.
-Szeretnél apuka lenni?-nyeltem egy nagyot mivel gombóc keletkezett a torkomban ahogy ez a kérdés megfogalmazódott bennem. Mikor Stella felhozta ezt a témát Andy feszült lett így bennem volt a félsz hogy most is ez lesz és elrontom a kedvét.
-Hhh... tudom hogy ilyenről nem beszélgettünk még. Nem is tudom mit szeretnék úgy igazán az élettől, mert most csak a jelenben élek. Amiben te is benne vagy. Egy dologban vagyok biztos hogy mindig mellettem akarlak tudni. Nem akarom hogy távol legyél tőlem. Viszont ha arra gondolok hogy házasság vagy család, elfog a félelem. Tudom hogy te csodálatos lennél anyaként, feleség ként hisz tökéletes vagy! Ez az én hülyeségem, hogy félek attól, mi van ha újra magam maradok. -sütötte le a szemeit.-Nem miattad, nehogy félre értsd! Tudom hogy nem tennél soha semmi rosszat nekem. Nem bántanál meg mert olyan tiszta szíved van, de félek Mia. Félek ha újra menyasszonyom lenne, elhagyna.-nyelt egy nagyot. Bennem megfagyott a vér a hallottaktól. A szívem ezerrel kalapált ahogy az arcát kémleltem. Nem tudtam megszólalni így ő az arcom megsimítva próbálta elérni hogy a szemeibe nézzek.-Mondj valamit kérlek.
-Én is sok mindentől félek Andy, de te vagy az egyetlen biztos pont akiben bízom. Száz százalékig.
-Én is bízom benned!-erre a kijelentésére én csak megingattam a fejem ahogy hátrébb léptem.-Mia!
-Ha bíznál akkor nem gondolnád így Andy.
-De... Mia! Értsd meg kérlek hogy én attól félek hogy ha újra össze kötném valakivel az életem, jelen esetben veled , mi van ha újra megtörténik és faképnél maradok? Nem ellened szól mert te vagy a legjobb dolog az életemben! Szeretném hogy örökre velem maradj! Én nem azt mondtam hogy veled nem akarnám össze kötni az életem! Csak azt mondtam hogy félek!-nyúlt a kezem után, de én elhúzódtam.-Mia! Kérlek...
-Megnézem Stellát.-fordultam el tőle. Teljesen felkavarta az érzelmeim. A nappaliba sietve megigazítottam a takarót miközben Stella az igazak álmát aludta, mire hirtelen egy kéz ragadta meg a csuklóm. Elhúzva a kanapétól magához rántva tapadt az ajkaimra Andy, majd a karjaiba kapva cipelt a szobája felé.
-Te jelented nekem a boldogságot. Szeretnék veled minden pillanatot megélni amit az élet elénk görget, de kérlek értsd meg hogy félek attól nehogy ugyan az történjen mint anno. -ültetett fel a komód tetejére.
-Ha bíznál bennem akkor nem félnél.-sütöttem le a szemeim.
Andy a nyakamhoz hajolva mélyen beszívva a levegőt, körém fonta a karjait.
-Szeretlek téged, jobban mint bármi mást. Melletted nem érdekel semmi más csak te! Annyira hevesen ver a szívem mikor a szemeimbe nézel, vagy hozzám érsz...nem tudok másra gondolni, csak rád! Olyan vagy nekem mint a levegő! Kellesz ahhoz hogy életben maradjak.-szorította össze a szemeit, majd megéreztem ahogy a nyakamnál a bőrön vizes lesz. Andy szorosabban ölelve bújt hozzám míg én meredten bambultam ki a válla felett.