Chain to yourself Mr. Barber

73. Hiányzol!

A szívem darabjaira hullott. Összetörtem, de ahogy látom Andy is. Nem szól hozzám, nem néz rám. Olyanok vagyunk mint két idegen.
Egymással szemben ülünk minden nap és egy kurva szót nem beszélünk. Két hónap telt el és teljesen elhidegültünk egymástól.
-Mr. Barber! Hozzak önnek kávét?-csendült fel Stephanie hangja.
-Kifelé!-förmedt rá dühösen.
-Hát, de most miért?-kérdezte vigyorogva.
-Mert én vagyok a főnök és azt mondtam kifelé!-sziszegte a fogait összeszorítva.-De azt is mondhatom, hogy takarodjon a szemem elől. Melyik a jobb?
-Nem értem. Miért ilyen ideges Mr. Barber?-csavargatta a haját, mire Andy felkelve az asztalától kilökte a székét ami a mögötte lévő falnak csapódott.
-Azt mondtam kifelé! Nem tudja értelmezni a mondatot?
-Azt tudom értelmezni mivel lehet segíteni azon, hogy ne legyen ennyire ingerült.
-Sose ütnék meg nőt, de maga kivívja ezt. Takarodjon innen maga kétszínű kurva!-döbbenten néztem a párost. Andy teljesen kifordult magából.
-Maga ne beszéljen ilyen hangnemben velem!
-Mert? Mi lesz? Megy Mr. Granthez picsogni? -dobott odébb egy könyvet ami a keze ügyébe akadt, így az a falnak csapódva a földön landolt.-Idefigyeljen! Kurva messze ment! Azt hiszi az a mese amit beadott meghat bárkit is?
-Hát igen nagy csend van ,így gyanítom vége a rózsaszín ködnek. -kapkodta a szemeit köztünk vigyorogva.
-Takarodjon kifelé!
-Hhhh hát jó. De ha...
-Látni nem akarom!-fordított hátat neki így Stephanie egy utolsó pillantást vetett rám, majd becsukta az ajtót. Andy az ablaknál állva fújtatott dühösen. Én nem tudtam miért ilyen a lánnyal így felkelve a székből az ajtó felé indultam.-Nem mész ki! Ha azt gondolod, hogy ő sírva fakadt ettől ahogy beszéltem vele, kurvára tévedsz!
-Így akkor sem beszélhetsz senkivel!
-Mert?-fordult meg irányomban.-Ugyan had döntsem el hogy beszélek egy ilyen riherongy kurvával.
-Andy!-szóltam rá. Engem bántott ahogy beszélt. Stephanie nem a szívem csücske, hisz volt már egy félreértés köztünk, de akkor sem beszélhet így senkivel se.
-Mi a faszért legyek ezzel a picsával normális? Mond meg! Miért legyek kedves Mia!-ordibált kikelve magából ahogy közelebb lépkedett.
-Mert ő is ember?
-Ez? Ez még annak SE nevezhető!
-Tudom hogy ingerült vagy, de ne.. ne máson töltsd ki a dühöd.-sütöttem le a szemeim ahogy elém ért. Hogy féltem-e? Igen!
-Kurvára messze ment azzal, hogy orrba-szájba hazudik ez a rohadt ribanc. Apádnak előadja a megsebzett virágszálat a kis barátnőivel együtt, hogy én hogy aláztam meg őt mindenki előtt és keféltem meg őket az asztalomon. Egy ilyen nővel legyek kedves?-mászott az arcomba. Bent rekedt a levegő ahogy hallgattam őt.-Kezet foghat a volt főnököddel ez a ribi mert ugyan akkora szarkavaró ő is. Úgyhogy nekem ne mond meg hogy legyek vele udvarias, mert kibaszottul nem tudok az lenni, mivel elvették tőlem azt ami az enyém!-ordította egyre hangosabban a mondat végéhez érve.
Pilláim megrebegtek ahogy zihálva kapkodta a levegőt centikre tőlem.
-Mi az ami a tiéd?
-Te voltál az enyém!-kiabált elkeseredve így a szemeim össze szorítva hagytam, hogy a könnyeim végig csorogjanak az arcomon.-Elvettek tőlem most pedig a poklok poklát járom meg nap mint nap. Nem érhetek hozzád. Rád se merek nézni, mert csak még jobban darabokra hullik a szívem.
-Andy.... Kérlek...
-Nem csókolhatlak meg. Semmit se tehetek és ez kurvára fáj!-hajtotta le a fejét.-Kurvára fáj a hiányod Mia!-szipogott halkan, majd remegő kezeivel megtörölte a szemeit. -Hiányzol! Nem vagy velem se reggel, se este. Nem.. nem bújhatok hozzád, nem tarthatlak a karjaim közt.
-Te mondtad hogy csak az a megoldás ha... ha távol maradunk egymástól.-hajtottam le a fejem.
-De én nem bírom! Nem bírom már Mia! Kicsim!-ahogy ezt kimondta újra a könnyeim útnak eredtek. Rég hallottam tőle ezt, hogy így hív. Annyira hiányzott.
-Andy nem... nem szabad. Tudod, hogy akkor...
-Kirúgnak. Tudom. -nézett fel a szemeimbe. Annyi fájdalom volt a tekintetében. Gyanítom ő is csak ezt látja az enyémekben mivel még jobban elkeseredett.-De nem akarom ezt. Mind a ketten a boldogságot akarjuk. Kilépek és keresek másik munkát. Akkor boldogok lehetünk.
-Nem akartad hogy akkor bármit is tegyek Andy. Két hónapja mind a ketten szenvedünk és... és most meg azt mondod kilépsz? Miért... miért nem akkor..
-Le kellett hogy csendesedjenek a dolgok Mia.
-De apám azóta se felejtette el ezt Andy!
-Akarlak téged! Vissza akarlak kapni!
-N..nem Andy.-ráztam meg a fejem és odébb lépve próbáltam vissza jutni a helyemre.
-Ne menj el!-nyúlt a kezem után.
-Andy! Ez... ez nem ilyen egyszerű!
-Kilépek és minden helyre jön. Csak gyere közelebb hozzám.
-Nem Andy.-töröltem meg a szemeim remegő kezeimmel.
-Mia! Kérlek! Kicsim! Édesem!
-Fejezd be!-fordítottam el a fejem.
-Angyalkám! Könyörgöm. Annyira hiányzol!-érintette meg az állam és fordította maga felé az arcom.-Baby te.. te vagy a mindenem. Ezt ugye tudod?-törölte le a könnyeim az arcomról.-Te jelented nekem a világot. Ne tudd meg mennyire hiányzik a mosolyod és a csillogó szemeid. Az illatod minden egyes nap mikor érzem itt bent eszembe jutnak azok a pillanatok amikor a karjaimban feküdtél. Akkor olyan közelről érezhettem és ahogy a forró bőrödhöz értem maga volt a mámor.
-Ne mondj ilyeneket Andy! Tudod jól hogy nem tudtam kiszeretni belőled.-szipogtam halkan.
-Én se tudtam és nem is akarok! Mi egymáséi vagyunk akár mi is van!-simult a tenyere az arcomra. Pilláim megremegtek ahogy forró tenyere a bőrömhöz ért majd a másik keze is az arcomra simult.
-Mit.. mit akarsz tenni?-néztem fel reszketve a szemeibe.
-Boldoggá akarlak tenni életed végéig. Ez a fő célom! A többi nem érdekel. Se ami itt van bent, se az amit apád gondol. Téged akarlak. Ő nem akar melléd, de én..
-Mi?
-Hhh...ő elhiszi ennek a kettő fasznak a dumáját. Nem akarja hogy egy olyan férfi legyen melletted aki durva és más nőket kefél miközben veled van, de én csak egy nővel voltam és ő most is itt sír a kezeim közt. Annyira fáj így látni téged. Mia én... én úgy sajnálom.-szakadt fel az összes fájdalom Andyből és zokogva a vállamra dőlt.
Kezeim lassan megemelve a hátára simítottam mire szorosan magához húzott.-H..hiányzol!-suttogta elhaló hangon.
-Te is nekem!-bújtam a nyakához.