26. Nem vagyok itt

830 45 6
                                    

Mocorogva forgolódtam a kanapén fekve. Az álmok nem hagytak nyugodni így a szemeim egy pillanat alatt pattantak ki ahogy felriadtam.
-Shhh... itt vagyok.-simította meg a karom.
-Andy?-kaptam felé a fejem ahogy a mellkasomra szorítottam a kezem. A szívem ezerrel kalapált a sok baromságtól ami az álmomban volt.
-Itt vagyok! Bújj ide!-emelte meg a takarót ahogy kinyújtotta a kezét így mellé dőlve hozzá fúrtam magam.-Semmi baj nincs.
-Csak egy rossz álom?-motyogtam a mellkasába.
-Csak egy rossz álom!-puszilt bele a hajamba.
-N.. nem kényelmetlen itt feküdnöd?-kérdeztem félve ahogy felpillantottam rá.
-Szeretnél az ágyadban aludni?
-Lehet kényelmesebb-sütöttem le a szemeim és a felsőjének a szélét kezdtem piszkálgatni a csuklójánál.
-Menj be nyugodtan.-simította a fülem mögé a hajam.
-De.. és te? -kaptam fel a szemem rá.
-Én elvagyok itt, ha nem szeretnéd, hogy a szobádba bemenjek. Nem haragszok meg semmiért Mia.
-De veled szeretnék aludni.-suttogtam alig hallhatóan ahogy a mellkasának dőltem.
-Menjek veled? Feküdjek melléd?-én nem válaszoltam csak még jobban hozzá bújtam mire ő elmosolyodott.-Gyere! Menjünk.-húzta odébb a hajam ahogy egy puha puszit adott az arcomra. Felemelkedve a kanapéról Andyt figyeltem a félhomályban ahogy összehajtja a plédet, majd ahogy elém lépett én a karja alatt átölelve hozzá bújtam.-Gyere. Bújj be az ágyadba.
-De át kell öltöznöm.-suttogtam halkan ahogy az ingjébe fúrtam az arcom.
-Akkor megvárom míg elkészülsz.-tűrte hátra a hajam.
-Neked nem tudok kényelmes ruhát adni.-néztem fel a szemeibe szomorúan.
-Nem baj. Majd a takaródra fekszem, nehogy összekoszoljam az ágyneműd.
-Hát, de... de úgy is kényelmetlen. V..vedd le ha gondolod.-remegett meg a hangom ahogy egy nagyot nyeltem. Andy a ruha alatt még tökéletesebb adottságokkal rendelkezik így lehet már nem is fogok tudni aludni ha arra gondolok milyen teste van.
-Nem leszel zavarban ha egy boxerben fekszem melletted?
-N..nem... tudom.
-Alszok ebben.-mosolyodott el, de én a a karja után kaptam.
-Nem! Nem leszek!-kapkodtam levegő után.
-Ugye tudod hogy elárul a tested.
-Aludj velem.-néztem rá könyörögve.
-Előbb öltözz át.-terelt a folyosó felé így elsétáltunk a hálóig.
-Menj be addig. Én.. én átöltözök.-intettem a fürdő ajtaja felé.
-Rendben. -mosolyodott el ahogy a szobám közepén állt és figyelte a bevetett ágyat. A fürdőbe zárkózva gyorsan felkaptam a toppom és egy shortot amit hálóruha gyanánt választottam, majd halkan visszasétáltam hozzá.
Andy az ágy szélén ült nekem háttal, de ahogy meghallotta a lépteim egyből irányomba pillantott.-Ké.. kész is va..-nem tudta befejezni mert ahogy meglátta apró alakom a tekintete végig siklott rajtam.
-Felveszek egy pulcsit.-kezdtem el kapkodva keresgélni, mert zavarba ejtő volt így előtte állni. Olyan volt mintha nem lenne rajtam semmi, pedig volt.
-Mia! Ne.. ne kapkodj!-sétált mellém.
-Fordulj el!
-Mia!-kapta el a karom és fordított magával szemben.-Nem kell felvenned semmit. Ne takargasd magad.
-Hát, de...
-Nem! Ne takard el a gyönyörű tested. Kérlek!-nézett fel a szemeimbe mire a pillái megremegtek. Nagyot nyelve a melleim előtt összefogtam a karom, hogy ne lássa mennyire felizgat a látványa.
-Te nem.. nem veszed le a...-mutogattam rajta végig.
-Levegyem? Biztos vagy benne?
-Semmibe nem vagyok biztos! Ezt te tudod legjobban.
-Bújj be az ágyba!
-Jó csak hozok egy...-nyúltam volna egy bő pulcsi után,de Andy a karom után nyúlt.
-Nem kell a pulcsi! Bújj be a takaró alá. Melléd dőlök.-terelt az ágy felé.
-Csak... csak akkor bújok be ha te is! -makacsoltam meg magam.
-Hhhh.. mássz be. Akkor leveszem.-sóhajtott egy nagyot mire én gyorsan nyakig betakarózva felhúztam a mellkasomhoz a lábaim. Andy elmosolyodva figyelt ahogy mint egy jó kislány csücsülök az ágyban, majd az ágy végéhez sétálva elkezdte kigombolni az ingjét. Én az orromig húztam a takarót ahogy figyeltem mire felém sandított.-Legközelebb ha oda nézek már a fejed búbjáig húzod a takarót?
-Nem!-ráztam meg a fejem.
-Akkor figyelni foglak, nehogy elbújj.-fordult szembe velem, majd az ingjét kihúzta a nadrágjából ahova eddig gondosan be volt tűrve. Szemei ismét felvillantak rám ahogy az utolsó gombokat gombolta ki majd szétnyitotta az ingjét így szemeim elé tárult tökéletes felsőteste. Egy nagyot nyeltem ahogy a pilláim megremegtek. Retinámat kiégeti tökéletesen, már-már mesterműnek nevezhető teste.-Minden okés?-terítette az ágy végében lévő kis puffra az ingjét.
-Ühüm.-és én vele feküdtem le! Hogy a faszba nem kaptam szívrohamot?
-Tuti?-fogta meg az övét mire én csak bólintottam.-Hh.. rendben akkor megnyugodta, hogy minden rendben ott az ágy végében.-csatolta ki az övét, majd a nadrágját kigombolva kezei megálltak. Combjaim összeszorítva csak arra tudtam figyelni nehogy kizuhanjak az ágyból mire ő elmosolyodva egy laza mozdulattal letolta a nadrágját. Ahogy felegyenesedett én a takaró alá bújtam így meghallottam nevetését.-Azt mondtad nem bújsz el!
-Én nem vagyok itt!
-De ott vagy!-tette félre a nadrágját, majd besüppedt mellettem az ágy. Szemeim is össze szorítottam, nehogy olyat lássak amire a gyenge idegzetem nincs felkészülve, de Andy megemelve a takarót mellém bújt.-Itt fogunk beszélgetni a takaró alatt?-hallottam a hangján hogy mosolyog így lekaptam a fejemről a huzatot.
-Jó éjt!- fordítottam hátat és az ágy széléhez húzódtam.
-Le fogsz esni.-simította el a hajam az arcomból.
-Nem! Én így szoktam aludni.
-Gyere beljebb!
-Nekem jó itt. Te is kényelmesen elférsz...-motyogtam a takaróba amit az orromig húztam.
-Kurva nagy hely van itt! Nem vagyok ekkora! Gyere ide mellém.-húzta lejjebb a takarót a vállamról. -Mia?
-Hm?
-Bújj ide! Nem csinálok semmit se!
-Tegyél párnát a...-mutogattam lefelé.
-Ha a takarót úgy igazítom úgy hozzám bújsz?-hátra pillantva a szemei engem figyeltek, majd helyezkedve mellettem megigazította a takarót.-Nem fog hozzád érni. Bújj ide mellém.-nyújtotta felém a kezét mire félve közelebb másztam.
-Biztos?
-Biztos! Gyere nyugodtan.-még közelebb mászva mellé dőltem, majd a hideg lábaim az övéhez nyomtam.-Mmhhh...-feszült meg a teste hirtelen.-Hogy lehet ilyen hideg a lábad?
-Fázok.-húztam a nyakamig a takarót.
-Basszus! Gyere ide akkor!-húzott magához így a kezem a mellkasára simult ahogy karjait körém fonta.-Felébresztettél most a jéghideg lábaiddal!-vigyorodott el.
-Bocsánat.-hajtottam le a fejem, mire ő lenyúlt a lábaimhoz és hatalmas kezével melegíteni kezdte. Ledermedtem mit csinál, de ahogy az arcom nézte ,tudtam hogy semmi rosszat nem akar.
-Mindjárt jobb lesz.
-Gyere vissza!-nyúltam utána.-Messze vagy.
-Itt vagyok! Csak melegítem a lábaid.-masszírozta finoman.
-Gyere ide.... Kérlek!-görbült lefelé az ajkam mire elengedte a lábaim és mellém dőlt.
-Itt vagyok veled Mia!-suttogta halkan. Én a nyaka köré fonva a karjaim bújtam közelebb mire ő a hátamra simította a tenyerét és lágyan cirógatni kezdett. Szorosan ölelve őt hallgattam ahogy szuszog és élveztem ahogy lágyan simogat. Nem akartam hogy reggel legyen. Nem akartam hogy elmenjen!

Chain to yourself Mr. BarberWhere stories live. Discover now