Chain to yourself Mr. Barber

47. Tökéletes reggel

Hason fekve a párnába fúrva az arcom egy gyengéd érintésre lettem figyelmes. A hajam cirógatta és húzta odébb fedetlen vállamról.
-Jó reggelt kincsem.-súgta halkan ,mély hangján. A becézést hallva egyből egy mosoly kúszott az ajkaimra mire apró csókokkal kezdte beborítani a testem.
-Mhhh édes!-mocorogtam ahogy csikizte a bőröm minden egyes levegővétele.
-Csodaszép vagy.-puszilgatta a hátam egyre lejjebb, majd félre húzva a takarót megéreztem hatalmas kezét a fenekemen.
Hátra pillantva rá a vállam felett nem tudtam elhinni hogy ő az enyém. Mi egy pár vagyunk ezek után! -Min gondolkodsz gyönyörűm?-simított végig az oldalam.
-Azon hogy te az enyém vagy.
-Csak a tiéd!-mosolyodott el.-Mindenem a tiéd édesem!
-Szeretlek Andy!-remegtek meg a pilláim mire ő felém mászva az ajkamhoz hajolt.
-A világon mindennél jobban szeretlek Mia!-suttogta halkan, majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Arcára simítva a kezem figyeltem kékségeit. Próbáltam bele látni a fejébe, de nem engedte mivel újra az ajkaimhoz hajolt.-Van egy meglepetésem számodra.
-Micsoda?-simítottam az orrom az övének.
-Kapaszkodj meg bennem és megtudod.-vigyorodott el.
-Mond el!-könyörögtem halkan, de ő nem válaszolt. Elemelkedve tőlem mutatóujjával hívott közelebb így felülve az ágyban a dereka köré fontam a kezeim.-Naa.. mond el! Lécci Andy!-néztem a szemeit.
-Mhhh... eltereled a figyelmem.-cirógatta meg az arcom lágyan.
-Mivel?-szorítottam közelebb.
-A farkam a melleid közt van szívem.-lepillantva a hasának koppant a fejem majd egy puha puszit adtam rá.-Hhh... így nem segítesz édesem.-simította végig a hajam.
-És így?-hajoltam lejjebb kemény férfiasságához amit lassan végig nyaltam teljes hosszát.
-Ahhhh szívem!-fogta egy kézzel copfba a hajam.
-Hm?-pillantottam fel rá csillogó szemekkel.
-Gyere ide szépen!-kapta el az arcom és húzott fel az ajkaihoz. -Kapaszkodj meg!-fonta körém a karjait és kapott fel az ágyról.
-Nem ér hogy erősebb vagy!-bújtam a nyakához amit lágyan csókolgattam.
-Nem ér hogy ennyire szexi vagy!-markolta meg a fenekem ahogy kilépett a teraszra ahol egy feszített víztükrű medence volt. Egyből ellazultak az izmaim ahogy a meleg levegő cirógatta fedetlen testem. Picit furcsa volt hogy teljesen meztelenek vagyunk mind a ketten, de nem bántam. Egy percét se ennek a randinak.-Ne sikíts fel!-súgta halkan miközben besétált velem a medencébe.
-Andy! Mit... mit csinálsz?-kapkodtam a szemeim, de ő közelebb szorított.
-Engem nézz gyönyörűm! Csak is engem!
-Mit csinálunk a medencében?
-Reggelizünk.-torpant meg és fordult meg úgy hogy lássam a víz tetején ringatózó tálcát amin volt a reggeli kávénk és ezer más finomság.
A vállára dőlve szorítottam az ölelésén. Nem akartam elengedni.-Tetszik bogaram?
-Ne menjünk haza Andy.-suttogtam halkan.
-Megveszem a házat ha arra kérsz.-puszilgatta finoman a vállam.
-Nem akarlak elengedni.
-Akkor az ölemben ülve reggelizel?-ült le a medencében és húzott közelebb magához.
-Igen.-helyezkedtem rajta, mire közelebb húzta a tálcát.
-Mit kérsz szépségem?-cirógatta lágyan a derekam.
-Téged!
-Nem feküdnék fel erre azért.-nevette el magát, de én csak közelebb bújtam és az arcom a nyakába fúrtam.-Hé! Mi a baj?
-Szeretlek!-csuklott el a hangom.
-Ooohh szívem!-lágyult el a hangja ahogy a karjait körém fonta.
-Sz..szerelmes vagyok Andy!-kapkodtam levegőért ahogy könnyes szemekkel.
-És ez annyira rossz, hogy hullajtod a könnyeid?-cirógatta meg az arcom.-Édesem!-törölte le a könnyeim miközben én megráztam a fejem.
-N..nem rossz! Épp az ellenkezője Andy!-kapkodtam a levegőt ahogy a sós cseppek nem akartak szűnni.
-Én is szerelmes vagyok drágaságom. És nem másba mint beléd!-nézett fel a szemeimbe.-Újra boldogság járja át a szívem. Folyamatosan csak mosolygok ha rád gondolok, vagy veled vagyok.
-Sz..szerelmes vagy te is?-szipogtam halkan ahogy kékségeit figyeltem.
-Igen! Nagyon szerelmes vagyok!-mosolyodott el mire én a nyaka köré fonva a karjaim magamhoz szorítottam. -Ahh... szívem! De erős vagy!-fonta körém a karjait.
-Te az enyém én a tied!-motyogtam halkan.
-Pontosan! Úgy ahogy mondod.-erősebben ölelve őt újra felnyögött.-Megfojtasz csillagom!
-Közel akarok lenni hozzád.
-Itt vagy az ölemben drágám.-simogatta az oldalam mire én jobban az ölébe csúsztam.-Ahh... várj! Mhh..így... így most kicsit kényelmetlen.-feszült meg a teste, majd fél kézzel megemelt engem.-Megigazítom mert eltöröd angyalom.-kapta fel a szemeit az enyémekbe.
-Nekem még szükségem van rá.
-Ahogy nekem is.-mosolyodott el majd az ölébe húzott.-Mostmár ficánkolhadsz.
-Szeretlek Andy!
-Szeretlek Mia!-remegtek meg a pillái.-Te vagy a csoda az életemben.
-Akkor én hogy mondjam el te mi vagy? Te vagy az egyetlen akiben megbíztam és kitártam a szívem!
-Milyen jól tetted!-cirógatta meg az arcom.-És én is hogy mertem megnyílni valaki előtt aki nem él vissza ezzel. Akinél jó helyen van a szívem. Aki mosolyt csal minden tettével az arcomra.
-Megint sírni fogok!-dőltem a homlokának.
-Ne sírj! Hisz minden rendben!
-Melletted igen!
-Úgy érzem a legjobb döntés volt akkor Stellával lemenni a parkba.
-Ohh Andy!-bújtam hozzá újra.
-Minden akkor kezdődött.
-Fejezd be mert tényleg sírni fogok!
-Nem szeretnélek sírni látni! Csak mosolyogni. Olyan gyönyörű vagy akkor.-puszilgatta az arcom majd a fülemhez hajolt.-Szerelmes vagyok a mosolyodba, a csodás szemeidbe és a hatalmas szívedbe.
-Andy!-gördült végig egy újabb sós csepp az arcomon ahogy magamhoz szorítottam őt.
-Ne pityeregj kincsem. Hisz nézd milyen csodás helyen vagyunk. Van egy nagyon finom reggelink mellé pedig egy isteni finom kávé..-a tálca felé fordítva a fejem a szemeim törölgettem ahogy a mellkasának voltam dőlve.-süt a nap is, énekelnek a madarak és a kabócák a fák ágain zenélnek. Mosolyogj édesem! Hisz minden rendben van!
-Hálás vagyok neked Andy!-piszkálgattam a láncán lógó medált.
-Nem tettem semmit se.-puszilta meg a homlokom.
-De igen! Elérted hogy megbízzak benned! És egy percig se bánom!
-Ennek nagyon örülök. Köszönöm a bizalmad!-érintette meg az állam így elérte hogy felnézzek rá.-És a temérdek szereteted ami a szívedben van és megosztod velem.
-Szeretlek!-hajoltam az ajkai után. Ebbe a csókban minden benne volt. Az összes érzelem amit egymás iránt tápláltunk.
-Én is szeretlek!-simította az orrá az enyémnek.-És szeretném ha ennél is abból ami ott van a tálcán.
-Csak veled.
-Én is eszek.-mosolyodott el ahogy csillogó szemeim figyelte.-De lehet inkább téged fallak fel reggelire!-markolta meg a fenekem és lassan mozgatni kezdett az ölében.