Édenkert | ÉK-sorozat I.

ELSŐ FEJEZET

Meglehetősen kétértelműnek találom az átlagosságot mindennapjainkban. Egyrészről nyilván negatívan hat az emberre, hiszen a folyamatos monotonitás után az ember nem talál semmi izgalmasat, sőt értelmet arra, hogy felkeljen reggelente egy szürke, és szinte már ismétlődő napra, de lássuk be végtelen sok pozitív oldala is van az átlagosnak.

Az én életemben rengeteg eseményt lehetne átlagosnak nevezni, vagy egyszerűen csak kijelenthetjük, hogy "csak a szokásos" események kavalkádjai -jó, nem áltatok senkit, nincs benne semmi kavalkád- színesítik napjaimat. Nyilván ez egy, már elmúlt huszonegy éves lánynál nem kecsegtető, vagy olyan, amilyenről a fiatalok többsége vágyik a gimnázium után, de összességében én megelégszem a helyzetemmel, sőt szinte úgy gondolom, hogy ez az átlagos, szokásos temperamentum adja meg az életem harmóniáját.

-Figyelj csak Liah. Mit vegyek fel, ha azt akarom jelezni a fiúnak, hogy vadabb vagyok, mint akikkel eddig találkozott, de közben látszódjon, hogy ‪ma este‬ nem fog benyúlni a bugyimba?-igen, határozottan az ilyen kérdések és kijelentések azok, amik miatt mégsem lustulok bele a drasztikusan átlagos életembe.

Felnevettem Jessica kérdésén, miközben az ágyán feküdtem. Általában pénteken nála töltjük a szabadidőnket, ha nincs programunk, így mivel ma pont nem volt, már tíztől itt dekkolok. Nekem elég laza nap volt az egyetemen, ő pedig csak a gyakorlati órájára ment be, mert nem volt hajlandó végigülni az elméleti óráit így pénteken, az utolsó napon a héten. Úgyhogy megvárt engem, amíg végzek -bár ma én is kihagytam két órámat,- és utána együtt indultunk el hozzájuk. Ő még a szüleivel él, mert egyébként nagyon közel laknak az egyetemhez, ráadásul a fantasztikus viszonyuk miatt is értelmetlen lenne elköltöznie.

Owen már május óta próbálkozik Jessicánál. Eleinte a lány úgy gondolta, hogy biztos csak át akarja verni a fiú, ám mikor adott neki egy esélyt nyár végén, ledöbbenve konstatálta, hogy egyáltalán nem olyan a fiú, mint amilyennek gondolta.

Nagyon is figyelmes volt vele, elvitte piknikezni a közeli parkba, majd haza is kísérte. Mit is mondanak az előítéletről? Hogy butaság? Nem tudom, dmindenesetre nagyon teper Owen, hogy belopja magát a lány szívébe, mert valószínűleg tényleg nem adja olyan könnyen magát a barátnőm. Persze Jessica elég pokróc néha, de szerintem az este után az ő szíve is megenyhül majd -vagyis, sajnálnám a fiút, ha nem így történne.

-Háát... -feltápászkodtam az ágyról, majd odasétáltam a szekrényéhez. Nem igazán van olyan ruhája, ami elegáns alkalmakra illik. Bő pólók és pulóverek, farmernadrágok, sportcipők. -Nézzük csak. Ez nem. Ez sem. Ez megint csak nem. -folyamatosan löktem a vállfákat félre, miközben kerestem egy viszonylag alkalmibb darabot. -Jess, venned kellene valami koktélruhát például. Legalább egyet, mert kezdesz felnőni és már nem csak idézlen fiúk fognak elhívni randira egy lepukkant gyorsétterembe vagy moziba.

-Jó, oké, de nézz már rám, Liah. Bemennék festésre valamelyik nap egy koktélruhába, szerintem a tanár kiröhögne és kidobna az óráról, azzal a mondattal párosítva, hogy "Ribancoknak az utcán a helye, kedves."

-Nem azt mondtam, hogy abban járt órákra, hanem, hogy legyen egy alkalmi ruhád. Most is jól jönne egy. -már szinte feltúrtam az összes ruháját, de nem találtam semmit.

-Állj! Az ott... -mutatott egy mély kivágású hálós pólót. –Na, szerinted az milyen lenne, mondjuk, hm... -kihúzott egy bordó bőrszoknyát a nagy halom közül- ezzel a szoknyával?

-Ez a szett nagyon jó, feltéve, ha hozzám jöttök este randizni. -utaltam arra, hogy bár nagyon dögös lenne ebben az összeállításban, ezt az együttest bulizás céljából veszi fel az ember, nem pedig akkor, ha vacsorázni mennek egy étterembe.