Édenkert | ÉK-sorozat I.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET 2

Csocsi, csocsi!
Meglepetés!!!🤍
Elhoztam a második felvonását a sztorinak. Itt aztán lesz minden, kérem szépen. Nagyon sok mindent nem tervezek hozzáfűzni, csupán kellemes olvasást kívánok Mindenkinek. (+18-as jelenetre felkészülni- de csak a szokásos szinten, tudjátok)
Ha nem találkoznánk, akkor minden kedves Olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok, telis-teli sok-sok új és felemelő pillanattal.
Nagyon köszönöm, hogy itt vagytok, hálás vagyok komolyan. 🤍

Mara

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

Azt hinné az ember, hogy az éjfél előtti órákban szabadulhat el igazán a káosz. Éjfél előtt kiengedjük a fáradt gőzt, szórakozunk, nevetünk, és elhisszük, hogy a következő év sokkal de sokkal jobb lesz, majd szinte amint éjfélt üt az óra, úgy csillapodunk le, és adjuk át magunkat nyugalomnak.

Ez mind kedves és mesébe illő, de rájöttem most, hogy ez a mi esetünkben nem így van. Nagyon, de nagyon nem így van.

Itt az izgalmasabb rész éjfél után történt!

A fiúk hamar visszaértek, miután átvették a ruhájukat, Mark viszont legalább olyan gyorsan tűnt el azután a forró jelenet után, mintha valaki üldözte volna. Jess teljesen kótyagos tekintettel nézett maga elé, és igyekezett nem mosolyogni, de elég bénán csinálta, és még csak nem is tűnt úgy, mintha zavarná ez.

Furcsa, és eléggé kellemetlen helyzet volt, mert míg Jess egyáltalán nem érezte rosszul magát, ugyanis pontosan jól tudta, hogy nem csalta meg a bátyámat azzal, hogy ennyire elmerültek Mark-kal egymás tekintetében –na, meg igazából sehogy sem csalná meg, mert ahhoz tényleg együtt kellene lenniük-, addig Mark valószínűleg most csak újabb adag stresszt érez magában.

Nem mondanám, hogy teljesen nyugodt, és megbékélt ábrázattal tért vissza Mark nem sokkal később, mert akkor hazudnék, de nem is láttam a gyötrelmet már az arcán. Garrett merő részeg haverjai miatt már nem volt komfortos lent tartózkodni, ezért jobbnak találtuk, ha felmegyünk az emeletre, miután mindenki jelen volt. Sajnálatos módon Viviana is csatlakozott hozzánk, így kilencen foglaltunk helyet a fenti pihenő részben. Nem tudtam feldolgozni, hogy miért jön velünk mindenhova, sőt, egyenesen bosszantott, mert ezzel párhuzamban mi is nehezebben élveztük az estét.
Victor is látta a problémát, és igyekezve menteni a hangulatot, alkoholhoz folyamodott. A hangulat a percek, és a felesek múlásával csak fokozódott, és valahogy hajnali egyre már mindenkiben volt annyi szesz, hogy kicsit tompábban lássa a világot.

-Imádom, hogy zöld színűek a szemeid. -jegyeztem meg Nicholas-nak, ahogy felém fordulva kezdtünk el beszélgetni. Enyhén már én is spicces voltam, de még messze nem ütettem meg azt a szintet, mint a társaság legtöbb tagja.

-Akkor jó, mert fogalmam sincs, hogy mit csinálnék akkor, ha egy barna szemű férfire vágynál. –ironizált Nicholas, majd óvatosan meghúzta a hajamat. –Kezdesz részegedni, Ophelia?

-Nem, egyáltalán nem. Csak megjegyeztem.

-Szerintem menjünk el a Times Square-hez. -vetette fel az ötletet Victor, mire mindannyian a fejünket ingatva szemléltük az enyhén spicces barátunkat. Nos, ő már tényleg a részegség határán táncolt, és ezt a tényt Nicholas tudtára is adtam, mikor felé fordulva felhúztam a szemöldökömet. -Látni akarom a gömböt.

-Persze, mert olyan könnyű eljutni New Yorkba. –forgatta meg a szemeit Nate, mire Jessica közelebb lépett hozzá. Persze egyből rájöttem, hogy miért csinálta ezt, ugyanis mikor Mark felé fordultam, a férfi kemény tekintetét észleltem, akinek a testtartása is csak azt jelezte, hogy nagyon nem tetszik neki az, amit lát. –Inkább igyál valamit, haver. Már elmúlt éjfél, szóval mindegy, hogy itt iszol, vagy ott. –a következő pillanatban pedig majdnem elnevettem magam, mert tudva a feladatát a bátyám, átkarolta Jess-t, és elég hangosan szólt hozzá, hogy mi is halljuk. –Na, mi a helyzet, hercegnő?