Édenkert | ÉK-sorozat I.

TIZEDIK FEJEZET

Belégzés... és kifúj. Belégzés... és kifúj. Sóhaj. Hatalmas sóhaj. Belégzés... és kifúj.

Ezt a sorozatot ismételtem meg sokadjára reggeli idő alatt, illetve azokban a pillanatokban is, mikor olyan nehezen sikerült lenyelnem a falatokat, akkor, mikor a zuhany alatt véletlenül sem sikerült megfelelő hőmérsékletűre állítanom a vizet, sőt, még akkor is, mikor a ruháimat szemléltem, hogy mégis mi a csudát vegyek fel délután egy órára.

Ez a sok hűhó pedig már azóta tart, mióta kinyitottam a szemem, vagyis fél hat óta. Kegyetlen, ez tény, de az is, hogy mikor harisnyát kerestem, csalódottan kellett tapasztalnom, hogy a kedvenc pöttyös fekete darabomon egy csúnya lyuk szemtelenül helyet foglal.

De mivel nem viselkedhettem úgy, mint egy tini, és nem hisztizhettem egy ilyen eset miatt, így csak előszedtem a laptopomat, és rendeltem három párat belőle a biztonság kedvéért. Az idegesség miatt, a mai napért, meg persze azért, mert fájt a lelkem egy olyan harisnyáért.

Viszont ez az egész romba döntötte az elképzeléseimet a megjelenésemet illetően. És mivel nem szeretem a váratlan dolgokat, ezért megint elkönyveltem, hogy ebbe a napba nem nagyon lesz beleszólásom, de ott volt a tudat, hogy ma remekelnem kell. Egy esélyem van, nem szúrhatok el semmit. Tehát gyorsan gondolkodni kezdtem az öltözékemen, hogy ne az utolsó pillanatra maradjon ez a procedúra, ami lássuk be, nálam hosszú folyamat.

Mióta válaszolt nekem Mr Callen, azóta folyamatosan írom magamnak a jobbnál jobb kérdéseket, hogy miket tegyek fel neki ma, és szinte az összeset felolvastam Jessicának, akinek hála sikerült kiválasztanom a húsz legjobb kérdést. A lány kegyetlenül őszintén elmondta, hogy miket olvasna el szívesen, és mik azok, amik nem érdeklik őt, és csak felesleges percek mennének el vele.

Tényleg szükséges volt ez. Próbáltam elengedni a fantáziámat, a kreativitásomat, de pár kérdés, amit Jessica ajánlott, egyáltalán nem jutott volna eszembe.

A kis noteszembe, amely szinte már olyan fontos, mint a telefonom, beleírtam minden kérdést, sőt írtam egyéb keresztkérdéseket is. Maximálisan felkészülten indultam, és jelentem, sikerült pár információt szereznem a férfiról. Meglepő módon kevés mindent lehetett megtudni róla, még csak az email címét sem találtam meg, de tudtam, mikor született -január 3. -bár ezt már Jess említette. Jelenleg a Conrad Vállalatnál dolgozik, mint mérnökfőnök, de arra még nem jöttem rá, hogy ilyen fiatalon, hogyan ért el ilyen sikereket. De ha minden jól megy, ma kiderül ez.

Végül a ruhaválasztással töltöttem legalább egy órát, mert valahogy semmi sem felelt meg igazán. Vagy túl elegáns, vagy túl kihívó volt. Elvégre ez egy interjú lesz, lazábbnak kell lennem, de mégsem mehetek egy pólóban. Sokáig a ruha ötleten gondolkodtam, de aztán megtetszett egy sötétzöld blúz, aminek megfelelő mértékű kivágása volt, így ahhoz egy fekete öltönynadrágot vettem.

Mindig is nagyon fontosnak tartottam, hogy az ilyen alkalmakkor a határozottság tükröződjön rajtam, tehát a kinézetem ne legyen összeszedetlen, gyermeki. Hajamat copfba kötöttem fentre, amely laza hullámokban sorakoztak a hátamon. Arcomra minimális sminket tettem, számra egyszerű bézsszínű rúzst, mert bár imádom a vörös rúzst, túl kihívónak találtam volna azt felkenni a számra. Szempillaspirál, és egy kis alapozó, így egészen érettnek tűntem.

Nem úgy, mint pénteken. Végül nem mentünk sehova, nálam kötöttünk ki, Jessica, Nate, sőt a fiúk is csatlakoztak egy random megtervezett iszogatós péntek estére. Persze a fiúk teljesen kiütötték magukat, sőt, Jessicától is ha felkérdeztem volna a kilences szorzótáblát, valószínűnek tartom, hogy nem tudtam volna elmondani teljes pontossággal. Én sosem tudok olyan sokat innim de persze ez nem gátol abban, hogy jól érezzem magam, mivel a társaságom épp elég jó ahhoz hogy akkor nélküli tudjam érezni a harmóniát ami zajlik ilyenkor.