Édenkert | ÉK-sorozat I.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET

Igazán nehéz lett volna, ha Mrs Dyer óráján nem lett volna ekkora káosz, mint a mai keddi órán. Az újságírás gyakorlati órái alapból is kegyetlenül feszültek, de ha van egy-egy adott személy, aki fokozza a bajt, akkor még a viszonylag higgadt emberekben is túlteng a feszültség.

Persze, ha van valami, ami ilyen esetekben leköti az embert, akkor igazán egyszerű ezeket a vitákat kibírni, mert nem koncentrálsz annyira a vita témájára, és csupán foszlányok ragadnak meg benned. Az emberek nagyon szeretik a balhét, sőt hajlanak arra, hogy minden esetleges ellentétes véleményből vitát generáljanak, ám szerintem egy adott pont után már szánalmas és bosszantó ez a végeláthatatlan harc, aminek nyilvánvalóan sosem lesz olyan adott pontja, amibe mindkét fél beleegyezne. Egyszerűen lehetetlen minden dologban egyetérteni, sőt, szerintem egyenesen veszélyes is lenne, hiszen úgy összetett a világ, hogy minden embernek vannak önálló gondolatai. Ám egy bizonyos pont után ha végképp nem találunk semmi módot arra, hogy adott témákról lenézés, vagy diszkriminált helyzetbe való kerülés nélkül lehessen beszélni, a legegyszerűbb dolog a tolerancia megjelenése lenne. Amit sajnos azt kell mondjam, egyre inkább feledésbe dobnak az emberek, így a harmóniát is hiába keressük, ha egy fő mozgatórugója nincs meg.

Mondanám, hogy sikerült lekötnöm magam, de Jessica nem válaszolt még egyetlen üzenetemre sem, amiért nem is hibáztathatom, mivel gyakorlati órája van, csak így nagyon nehéz nem elmerengeni egy-egy odaszóláson. Brandon-nel a kapcsolatunk továbbra is szánalmas módon a nemlétező béka feneke alatt van, Victornak pedig nevetséges ötlet volt ilyen korán írni, hiszen jobb esetben is dél körül hajlandó kikelni az ágyából. Viszont amennyire kilátástalan voltam, írtam neki egy egészen szánalmas üzenetet, amiben hirdettem, hogy megőrülök pár embertől, és, hogy ha fent van, írjon. Nos, ennyi, igenis kellenek a barátok!

-Én csak azt mondom, hogy ez az én ötletem volt, és nem fogom eltűrni, hogy az én ötletemmel akarsz majd jó jegyet szerezni. -Ava Reynolds volt meglepő módon az egyik tagja a vitának. Mrs Dyer kettő perce ment ki, mert az autójában hagyta a papírjait, így ezt a lányok ki is használták arra, hogy egymásnak essenek, csupán azért, mert mindketten a bio termékek jótékony hatásairól írtak. Ez nem a projektmunka, amit én Nicholassal készítek, hanem csak egy hétközi gyors cikk, mégis akkora botrányt keltett, hogy epekedve vártam Mrs Dyer visszatérését.

-Már hogy lett volna a te ötleted, Ava? Mindenhol ez a téma tombol, mindketten a szépségiparról szoktunk írni, ne tedd már a fejed, hogy ez annyira a te ötleted volt. Te is csak az internetről vagy újságból láttad, és onnan kaptál inspirációt. -Maisy egyébként teljesen egyértelműen fogalmazta meg a gondolatait, amivel egyet kellett értenem, mégsem mondtam semmit. Ez nem az én meccsem, nem szólok bele.

-Csak le akarsz pipálni, de ez esélytelen! Érted? Sosem fogsz úgy írni, mint én. -igen, elmúltunk huszonegy évesek, igen.

-Olyan esetlenül persze, hogy nem. Óvjon tőle az univerzum. -szólt be neki Becca, amitől Ava feje olyannyira piros lett, hogy félő volt, pillanatokon belül felrobban.

-Na, nyilván megszólalt Becca is. Tudtommal jobb lett ez a cikkem is, mint a tiéd. Maisy, a tiédnél is jobb lett, csak, hogy szóljak, ha elfelejtetted volna. -Mrs Dyer, mielőtt kiment elmondta az értékelést, és igazából innen robbant ki a baj, mikor is elmondta, hogy a két lány hasonló témáról írt. Azóta nem lehet Ava-val beszélni.

-Liah, neked hogyan is sikerült? Nem emlékszem pontosan, ne haragudj. -Becca olyan tündéri mosollyal szólított meg, hogy tudtam, abban inkább több ördögi gondolat van, mint kedves érdeklődés.

Kilencvenhét százalékos lett. Nem mondom, hogy tökéletes cikket írtam, de ezzel én magam is meg voltam elégedve vele már akkor, mikor befejeztem. Persze jól esett ez a szép százalék is, de enélkül is jónak éreztem. Van, amikor szükséges egy külső bíztatás, de alapjában reális vagyok magammal szemben, nagyjából tudom, melyik cikkem hogyan szokott sikerülni.