Édenkert | ÉK-sorozat I.

HATODIK FEJEZET

A lehetetlennél is lassabban kötöttem magamra az amúgy nem szükséges kötényt, hét órakor, a bárban, péntek délután. Gondolataim valahol a ma értékelt cikkemen, és a hétvégi teendőim között cikáztak, és fejben bármennyire is szerettem volna, lehetetlen volt eltűntetni a tudatomból a hatalmas káoszt, ami a mai napomat tükrözte.

Reggel csodálatos módon elkéstem az első órámról, amin bár valóban senkit nem érdekel, hogy ott vagyok-e - csillagászat- mégis tudtam, hogy ezáltal felborult az egész napom.

Nyilván nevetséges vagyok, de szeretek minden órán részt venni, illetve, ha valamit megtervezek, akkor azokat rendszeresen, pontról pontra végezni.

Tehát lássuk be, nem volt túl bíztató, hogy már a rutinom első fontosabb pontját nem teljesítettem. Már kora reggel borult minden, amit szépen elterveztem. Mert nyilván, van olyan, amin korrigálni szoktam, de nekem ez már akkor is bosszantó. És lássuk be, én eléggé durván úgy vagyok vele, hogy ilyenkor csőstül jön a baj. Tudom, ezt leginkább én vonzom be, de egyszerűen ilyen vagyok.

Aztán ne is beszéljünk a cikkem értékeléséről. Négyest kaptam rá, mert nem voltam eléggé részletes, és nem vizsgáltam meg a témát elég széles körben. Vasárnap volt a határidő, de ugye akkor hajnalban volt a bál, utána meg Jessicáék estig maradtak nálam, így utána éjfélig gyorsan meg kellett írnom, hogy még időben küldjem el, és ne késedelmesen.

Igazából ahhoz képest a négyes nagyon jó jegy, hogy szinte fele idő alatt írtam meg, mint ahogy szoktam, és rettentően kapkodtam, de Mrs Dyer szerint, ez a tudásom is bőven felér a többi diákéval, de hozzám képest ez nem elég. Persze jól esett, hogy ezt mondta, de kegyetlenül zavart, hogy nem tudtam tökéleteset alkotni, az időhiány miatt.

Aztán ne is beszéljünk az összezörrenésről, ami a teremben tört ki, egy egyszerű kis beadandó miatt.

'-Rendben, tehát azt kérem tőletek, hogy legyetek kreatívok az új téma választásánál. A lényeg, hogy olyan témát válasszatok, amivel még keveset foglalkoztatok. Figyelni fogom, mennyire rugaszkodtok el a számotokra már jól bevált formáktól.

-De tanárnő, miért ne azt fejlesszük még jobbra, amiben eredetileg jók vagyunk? -kérdezett rá Mrs Dyer kérésére Ava, mire a tanárnő csak mosolygott, mielőtt megmagyarázta volna.

Kedvelem Mrs Dyert, mert annyira kreatív és kedves nő, hogy nála jobb tanárom nem is lehetne. Nem ordibál, viszont nagyon szigorúan alkot véleményt.

-Miss Reynolds, tudja az újságírás széles körű. Nem ám egy féle munkálatok zajlanak. Azért vannak sport, divat vagy bulvár cikk, nem csak egy sablonos téma. Nyilván, tisztában vagyok azzal, hogy ha elkerülnek a nagyvilágba, egyféle munkában fognak kibontakozni, és sikeressé válni, de -és ekkor viharos és gyors léptekkel lépett hozzánk, a sorok közé, hogy személyesebben beszéljen velünk - az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk.

-Na, az biztos tanárnő. -szólalt meg egy lány, Rebecca, mögöttem, aki a negativítás erős megtestesítője, majd drámaim felsóhajtott.

Egyébként bárhogy is nézzük, imádom a lányt, pedig én nem vallom magam negatívnak. Viszont ő egy rettentően értelmes és kreatív lány, aki előtt nem most láttam egy hatalmas jövő áll, mert eszméletlen jó cikkeket ír az életről és az érzelmekről. Komolyan, ha tehetném, csak ezt olvasnám.

Ellenben Ava, bármennyire is aranyos lánynak tűnik, közel sem az. Velem mindig rivalizált, pedig az ő fővonala a divat és a szépségápolás. Nyilván remekül ír, vitathatatlan, rengeteg tapasztalat áll már mögötte, és ezért pontos mindig a munkája, de be kell látni, a tudás néha kevés. Ava bármennyire is tehetséges, egyfajta, nem próbálkozik olyannal, amiben nincs kellő tapasztalata.

Amíg minden megfelelően működik, addig egy végtelenül aranyos lány, csupa szív nő, viszont amikor valamiben nem szerepelt tökéletesen, akkor előbújt a másik erős énje, ami sokszor fontosabb, mint az aranyos énje: a féltékeny és kegyetlen Ava Reynolds.

Így hát, most, mikor a feladat az volt, hogy rugaszkodjunk el a megszokott témáinktól és alkossunk valami olyat, amit eddig nem próbáltunk eléggé, Ava kezéből meglehetősen kicsúszott az irányítás, és előtört az az énje, amit senki sem szeretett igazán.

És elkezdődött az összeszólalkozások oly ismert pillanatai az előadóban. Imádom.

-Ez őrültség! Ha elmegyünk egy év múlva dolgozni, mindenki egy témában fog elhelyezkedni az adott cégnél. -toporzékolt a lány, mire páran, a baráti körében bólogatva mutatták egyetértésüket. -Megbocsátson, de ez időpazarlás.

Ava Reynoldsot leginkább a Pletykafészekből Blair Waldorfhoz tudnám sokszor hasonlítani az erős és törekvő jelleme miatt. A különbség csupán annyi, hogy amíg a sorozatban imádtam Blairt, addig Avat a legkisebb mértékben sem kedvelem. Illetve, ő sokkal sekélyesebb. És bunkó, beképzelt divatlány.

-Miss Reynolds, értem én, hogy nem tetszik ez a feladat, de fontos, hogy több téren is megálljuk a helyünket.

-De mi értelme van több témában is tevékenykedni, ha csak egyben fogunk kitűnni? -érdekes kérdés, de túlságosan is egyértelmű a válasz az én paraszti agyamnak ahhoz, hogy ezt a kérdést bármikor fel merjem tenni.

-Az Ava, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk.

-Mindenki úgy alakítja az életét, ahogy szeretné! -vitába szállt a tanárnővel. Ez őrület.

-Csak nem lenyeltél egy csupa motivációs maszlaggal rendelkező könyvet? -szólt oda neki Becca, mire Ava hatalmasra kidüllesztett szemmel felszívta magát, és láttam a szemében azt a pillanatot, mikor teljesen készen állt a vitára.

-Szerintem te ne szólj be nekem, mert egy az, hogy nem is szóltam hozzád, kettő nem vagyunk egy szinten, hogy okoskodj nekem. -És itt is van a bunkóság, amiről beszéltem.

-Fejezzétek ez be, ez a viselkedés nem egyetemistákat való, lányok. Na de kérem. -szólt rájuk Mrs Dyer.

-Bár igaz, tényleg hülyeséget beszélek. Te ahhoz túl előkelő hölgy vagy, hogy lealacsonyodj az emberi problémákkal foglalkozó cikkekhez. Nyilván a te világodban harmónia van, és az egyetlen, amivel szépíteni lehet az életet, az nem a boldogság, hanem egy újabb márkájú alapozó.

-Nagyon is érdekelnek az emberi viselkedések, de lássuk be, csak azok az emberek mutatják gyengének magukat, akik a figyelmet igénylik- szúrta oda büszkén a véleményét Ava, de már ekkor tudtam, hogy Becca ezt nem hagyja majd szó nélkül.

-Most is te szóltál közbe egyébként a tanárnő monológjába. Tehát akkor ki a gyenge? –ütött, de nagyot. És ez Ava arcán is erősen megmutatkozott.

-Most már elég, fél percet kaptok, hogy befejezzétek. Azt akartam mondani, hogy az élet nem mindig úgy alakul, ahogy szeretnénk. Van olyan lehetőség, mint ahogy az előbb ironikusan megjegyezte Rebeka, hogy nem lesz szabad hely az általatok megcélzott részlegen, ezért a minden találjátok meg a számotokra ideális és megfelelő munkát, addig el kell helyezkednetek egy olyan helyen nem feltétlen fog nektek tetszeni. Az ilyen eshetőségek miatt szeretném, ha minél több témában is képesek lennétek remekelni.

-Oké, de ha éppen nem találunk olyan helyet ahol van szabad pozíció, akkor elmegyünk egy pár állammal odébb, és találunk olyan helyet, ahova kell a mi írásunk.

-Rendben. Úgy látom, hogy te ebben nem akarsz engedni úgyhogy, mondok egy másik példát. Tegyük fel, hogy felvesznek álmaid munkahelyére, és annyira sikeres leszel a témákban hogy egy nagyobb volumenű cikket szánnak neked. De az a cikk ebben az esetben teljesen más témával foglalkozik, mint ami a te fő területet. Ilyen esetben mit tennél?

-Szerintem...

-Ne szólj bele, mikor én beszélek, kérlek. Azért tanítalak titeket arra, hogy minél több témában tudjátok megfelelő cikket írni, hogy az ilyen alkalmakkor ne ijedjetek meg, hanem bontakozzatok ki és remekeljetek. Nagyon sokszor van olyan egy újságmárkánál, hogy az embereknek be kell vállalni új dolgokat, mert például egy feltételezett másik személy nem tud dolgozni és helyette kell írnotok valami olyat, ami az újság hírnevéhez megfelel.

-És, mivel én egy ritka elcseszett személy vagyok, velem tuti lesz ilyen. -ironizált sóhajok közepette Rebecca, mire akaratom ellenére is odafordultam hozzá és elnevettem magam.

-Látom én is sanyarú sorsom. -helyeseltem én is a lánynak, mire ő vette a lapot, és folytatta a téma boncolgatását.

-Adom. Annyira tipikus lenne. Reggel elmennék a munkahelyemre, ahol belekezdenék egy új cikkembe, mondjuk személyiségek kibontakozásáról népcsoportok szerint, erre hívna a főnök, hogy ja, bocs, neked most az új szépségtrendről kellene írnod egy két oldalas cikket délutánra. -annyira imádom, ahogy mondja ezt, olyan stílusban, hogy az ember akarata ellenére, -bár nekem nagyon is kedvemre van- is elmosolyodik a lányom. -Vagy, teremtőm, még rosszabb nem vennének fel semmi normális helyre, máshova nem kellene a tudásom, csak egy holmi divatmagazinhoz.

-És most képzeld el, ahogy a szakadt farmerodban besétálsz a kosztümös lányok közé. –annyira abszurd, de muszáj volt kimondanom.

-Semmi probléma nincs szépség és divatmagazinokkal, az a te bajod hogy ennyire unalmas és rosszul öltözött vagy, hogy te már csak a nyomi mélyenszántó üzeneteiddel tudsz kitűnni.

-Szívem, az enyémnek legalább értelme van a világban. Nagyon sok embernek ezekre a cikkekre van szüksége nem pedig arra, hogy csak akkor vagy szép, ha smink van rajtad és a legdrágább ruhát viseled.

-Lányok, könyörgöm, én nem vagyok ehhez szokva. –pedig nem ez az első eset igazából- Ne veszekedjetek, mert a feladatot nem változtatom meg. Ava, akár tetszik, akár nem, most ez a feladat, ezt kell megcsinálnod. Ettől függetlenül írhatsz te is csak úgy plusz munkaként magadnak cikkeket, mint Ophelia vagy Rebecca.- hú, ha szemmel lehetett volna ölni, Beccával már mindketten hallottak lennénk, úgy nézett ránk Ava. Tehát szokj hozzá a gondolathoz, és alkoss egy csodás cikket nekem.-ekkor véget ért az óra, mire a tanárnő összeszedte a holmijait, és elindult kifelé. -Legyetek kreatívok. Adok két teljes hónapot erre a projektre, hogy legyen időtök kitalálni, hogy miben alkossatok, és, hogy ne összecsapott, félmunkát kapjak tőletek. Egy összetett, színvonalas munkát várok el mindenkitől, ezért is adok ennyi időt. Ezen felül attól még kisebb feladatokat kaptok, de ez a mérvadó a tanulmányotok ezen szakaszán. A hirtelen új megpróbáltatása és kezelése. Folyamatosan fogtok innentől kezdve ilyet kapni, később már én fogok témát adni nektek, úgyhogy álljatok készen. Szép napot nektek.-és ennyi. Az instrukciókkal itt hagyott minket.

Az remek. Van két teljes hónapom kitalálni, mit csináljak. Ha pedig kitalálom utána hamar elkészítem, és még lesz időm kijavítani az esetleges hibáimat, és tökéletesítem. Ez rendben lesz. Igen, határozottan.