Édenkert | ÉK-sorozat I.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET 1

Na csocsi,  csocsi!! 🤍🤍

Nagyon belejöttem az írásba, kicsit túlzásba is estem, az a helyzet. Még sosem írtam ilyen hosszú fejezetet (10000+ szó) szóval arra gondoltam, hogy ismételten ketté szedem a fejezetet. Szerintem könnyebben olvasható, átlátható.
Az első felvonást most olvashatjátok, a folytatást igyekszem holnap vagy csütörtökön hozni.
Drágák, ha azt hiszitek, hogy most vannak csavarok itt... várjátok ki a második felvonást. Na abba aztán lesz minden.
Remélem ez a fejezet is elnyeri tetszéseteket, kellemes olvasást kívánok Nektek!

Meséljetek, hogy telt a karácsony? Volt mindenféle finomság, amit a sokadik nasizás után gyűlölködve néztetek? (nekem az az átkozott bejgli meg a mézeskalács a vesztem) Bízom benne, hogy Mindenkinek szeretetben, békességben gazdag napjai voltak, és kiélveztétek minden egyes percét ennek az ünnepnek.

Köszönöm, hogy ezt is elolvassátok, és hogy itt vagytok Nekem🤍

(és NEEEEM!!!! Nem lesz tűzijáték!!!! Gonosz dolog a drága kutyusokkal, és a többi kis lélekkel, akik félnek tőle)

Sietek a következő fejezettel:
Mara

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

-Szóval a lényeg, hogy kurva jól fogom érezni magamat, és bebizonyítom magamnak, sőt mindenkinek, hogy rácseszett Owen, mikor engem átvert.

A vörös rúzst fogva az ujjai között fordult hátra hozzám Jessica, annak ellenére, hogy a tükörből is pont láttuk egymást, kezében pedig elég vadul hadonászott a rúzsával ahhoz, hogy tudjam, mennyire ideges.
Fejemet ingatva húztam el a számat, mert már tényleg nem tudtam, miként kellene feldolgoznom az utóbbi napok szánalmas eseményeit.

Jessica szakított Owennel.

A sztorija ennek az egésznek túlságosan ismerős volt a családom esetéhez, így a stresszsor, amit fel kellett dolgoznom, már valahogyan könnyebben ment, ennek ellenére még mindig botrányos az egybeesés.
A szakítás kifejezés mégsem írta le eléggé pontosan azt, hogy mi zajlott le pár nappal ezelőtt közöttük. A fiú végtelenül undorító módon megcsalta Jessica-t. Mindenféle túlzás nélkül állítom, hogy Owen a legnagyobb hibát követte el, mikor belekezdett abba a szörnyű kavarásba egy szintén egyetemista csajjal, és ezt nem csak azért merem állítani, mert Jess a legjobb barátnőm. Undorító, megvetendő, és ha nem lennék szolidabb az obszcén szavak tárházával, most biztosan heves mondatokban törnék ki. Amit tett a fiú, a világ egyik legszörnyűbb dolga, mert azon túl, hogy semmi tiszteletet nem adott a másik fél felé, átverte, egy kis darabot -vagy ha nem nagyobbat- elvett a lelkéből, rombolta az önbizalmát, és olyan fájdalomban részesítette, amit a legnagyobb ellenségeinknek nem kívánunk.

Nem minden kapcsolat működik tökéletesen, van, amiket már nem is érdemes tovább hajszolni, de a megcsalásnál nincs rosszabb mód a menekülésre. Csak egy gerinctelen, utolsó, mocskos féreg leszel, aki rosszabb esetben képes lesz minden nap belenézni a tükörbe, mintha minden rendben lenne, és élni  úgy az életed, mintha amit csinálnál, az jó lenne. Persze csak ha hagyod, hogy ez így maradjon.

Mondjuk, mint Owen, aki hónapokon keresztül átverte a barátnőmet. Rá tényleg nem tudnék semmi kedvesebb körülírást használni.

A düh nem is elég pontos kifejezés arra, amit érzek. Mint legjobb barátnő, természetesen pokollá tenném az életét a fiúnak, de a düh mellett csalódottságot is érzek, amiért így lerombolta megint a férfiakba vetett hitét Jess-nek. A bizalmi rész volt szerintem a legfontosabb a lánynak, így fogalmam sincs, hogy hogyan képes ennyire keménynek mutatni magát most is. Ugyanis tudom, hogy szenved, mert keménység ide vagy oda, gyerekkorunk óta ismerjük egymást, így kristálytisztán látom, hogy mennyire összetört most a lány.