Édenkert | ÉK-sorozat I.

TIZENHETEDIK FEJEZET 2

Sziasztok!
Hosszú monológ a fejezet végén, itt csak szeretném jelezni, hogy még nem volt alkalmam átnézni a helyesírási hibákat, tehát ennek tudatában olvassátok ezt a részt is. Illetve a szöveg még ellenőrizetlen, átolvasás, és korrigálás jövőhéten várható, ha szükséges.
Köszönöm a megértést, Nektek pedig jó olvasást kívánok! 🤍
Drágák, fogadjátok sok szeretettel ennek az őrült éjszakának a folytatását.

Mara

***********************************************

Végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a Rolly's Place nevezetű bárhoz, mivel decemberhez híven már javában sötétbe borult a város, így jónak láttuk, ha már nem mászkálunk sehová, hanem egy helyen maradunk, és ott kezdjük el igazán az éjszakát.
És mivel megállapítottuk, hogy tényleg ez a legjobb hely arra, hogy szórakozzunk kicsit, így kicsit bolyongva de visszatértünk.

A hely már határozotton komfortosabbnak bizonyult, mikor belépve láthattuk, hogy a délelőtt még szinte üres helység már tele van emberekkel, így fel sem tűntünk. Victor átkarolta a derekamat, miközben húzott magával a lépcsőhöz, ami az emeleti, privát helyhez vezetett, de közben legalább tíz bulizó testnek csapódtam neki, mikor át akartunk furakodni rajtuk.
Kezdtem kapisgálni a különbséget a H&H és eközött, mert míg nálunk ebben az időben már ugyan bőven van tömeg, de ott a hangzavartól meg a szerencsejátékozó tömegtől hangos a bár, míg itt a zene és a tombolás az, ami lázba hozza az embereket. Kétségtelenül ez egy elitebbnek számító bár.

Tényleg nem hazudott Victor, mikor azt mondta, hogy fentre nem mindenki mehet fel, mert mire végre odaszenvedtük magunkat, egy magas férfit fedeztem fel, aki minden bizonnyal azért állt ott, hogy kiszortírozza az embereket innen.
A fiú mellettem magabiztosan sétált oda a férfihez, majd mi sem természetes, odahajoltak egymáshoz, pár szót váltottak egymással egy kézfogás közben, majd már csak arra eszméltem fel, hogy húz fel a lépcsőn maga után. Viszonylag bátorítóan hatott a tény, hogy a lépcsőfokok közel helyezkedtek el egymáshoz, és hosszúak voltak, tehát sikerült megállapítanom, hogy nagyon rossz állapotban is sikeresen, veszély nélkül le tud jönni ott egy ember.
Meg igazából nem is volt magasan az emelet, így nem kellett aggódnom.

Na nem mintha lett volna esélyem rá Victor mellett.

-Gyere, keresünk egy helyet magunknak. -kiálltotta a fülembe, majd addig húzott, amíg találtunk egy hosszú ülőkét szélen. -Na, igyunk.

-Menjünk le, vagy...

-Nem megyünk mi sehova. -mondta, majd ezzel a lendülettel megszólított egy random srácot, akinek a kezében egy tálca volt, amin úgy legalább húsz feles pohár volt. -Haver, kifizetem, csak passzold már le. Hadd ne kelljen lemennem.

-Tízzel többet kérek. -némi gondolkodás után bólintott a srác, majd kimondta az összeget, plusz a rákért tíz dollárt. Elő akartam venni a pénztárcámat, de Victor szinte megölt a tekintetével, és visszahúzta a kezemet a táskámba, és kirázta a kezemből az említett tárgyta, ő vette elő a tárcáját, majd kifizette a srácot. Nyilván neki ez az összeg semmit nem számít, de nekem is jobb volt, hogy legalább megpróbáltam. -Vodka shot.

-Tökéletes, kössz. -helyeselt, majd felém nézett és visszahúzott szélre. -Na, így fogjuk ezt csinálni. Mindig van olyan idióta, aki lesétál oda, így nem kell nekünk lemenni, ha elfogy. -letette a tárcát majd felemelt egyet-egyet és a kezembe adta a közelebb esőt. -Egészség. Na, kezdődjön meg végre az este.