Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész héten próbáltuk a Káosz című új slágert. Azt hittem, hogy soha nem fogok lefeküdni a kanapéra azzal a mondattal, hogy „ezt is megcsináltam".
De megcsináltam. Megzenésítettük az új dalt. Bob szerint a kiadása csúszni fog, mert valami gond van a főnöknél. Úgy értem, hogy a stúdiót vezető irodában. A főnökkel én még nem találkoztam személyesen. Bob elmondása szerint külföldre utazott. És mivel neki kell először meghallgatnia a kész slágert, így nekünk meg kell várni, hogy visszajöjjön. Bob azt mondta, hogy nem baj, mert addig még számtalanszor megvizsgálhatjuk, hogy tökéletesen kerüljön kiadásra. Ez mellett utolsó simításként klippet kell forgatni alá. Nekem voltak ötleteim, de Bob azt mondta, hogy menjek el pihenni. Nem tudtam, hogy mennyi időre gondolt pontosan, de kerek két hete otthon fekszek és semmit nem csinálok. Mit ne mondjak, Bob gyakrabban mondhatná azt, hogy „menjél haza pihenni". Észre sem vettem, de hamar új hónapba léptünk. Ez az jelentette, hogy bármikor kereshetnek a cégtől, hogy behívjanak reklámfotózásra. Már megszoktam, hogy ha valami van, akkor úgyis Bob telefonja fog csörögni, hiszen ő a menedzserem. Igazából lustálkodva léptem át a májusba. Besötétítettem a nappalit, bekapcsoltam a tévén a Netflixet és pattogtattam kukoricát. Közben a piros Netflix feliratot lefényképeztem és kitettem Instagramra storyba. Kérdezős matricát azért nem mertem kitenni, mert féltem, hogy Bob telefonja ismételten rezegni és csipogni kezd. Jobb a békesség alapon, az üvegasztara helyeztem a telefont, a hátamra feküdtem és kukoricát a számba tömve néztem, hogy a hatalmas képernyőn megjelenik a film. Az első öt percet tudtam csak élvezni, mert Bob úgy döntött, hogy véget vett a kéthetes pihenésemnek. Telefonálva csörtetett fel a lépcsőn, és hunyorogva keresett a sötétségben, közben hallottam, hogy valakivel telefonál. – Nem! Dehogyis zavar, nem vagyok moziban, csak az én kis szemem fénye, hogy egyem a szívét... - sziszegett felém pillantva, közben mutatta, hogy vegyem halkabbra a filmet. – Úgy döntött, hogy mozinapot tart így reggeli után, de ígérem, hogy délutánra a fotózás helyszínén leszünk – meresztette felém a szemeit. – Én is örültem! A viszont hallásra! – amint letette a telefont, a kezébe vette a redőny kapcsolóját és hunyorogva nézte, ahogy az üvegfal előtt lassan felmegy a redőny, így ismételten világosság telepedett a nappalira. Hunyorogva pillantottam Bob felé, aki a kezemből kivette a kapcsolót és megállította a filmet. – Szedd össze magad! – kiabálta.
- Én úgy emlékszek, hogy te küldted a szemed fényét szabadságra – mosolyogtam.
- Azért, mert napokat próbáltunk a Káosszal! És mivel nem sikerült időre megzenésíteni így eltoljuk a kiadását meg hát persze a tulaj visszajöhetne már! És hát legyen vége ennek a cirkusznak, majd utána vetünk egy utolsó pillantást a káoszra és mehet kiadásra.
- Ha a kezes rábólint!
- A kezes kapja be a f... miért most kellet elutaznia Thaiföldre?!
