Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jólvan Aiden! Szerintem mára ezt hagyjuk – a stúdióban éjfél előtt egy órával, Bob álmosan túrt a szakállába, miközben én a forgós széken terpeszkedve a negyvenedik papírt dobtam a fém kukába, ami az órák alatt természetesen megtelt és egy egész hegy lett belőle. Tanácstalanul pillantottam Bobra, aki karikás szemekkel húzott le egy energiaitalt. – Faszom már! – paskolta az arcát. A stúdió éles fényei talán észhez térítettek és nem voltam olyan álmos, de az tény volt, hogy tanácstalan voltam. A gamer székkel Bob mellé gurultam, majd a lábamat a kanapéra helyeztem.
- Nem tudom, hogy ez miért megy olyan nehezen – sziszegtem. – Én ezzel foglalkozok! – mutattam fel az ölemben található spirálfüzetet. – Már sok sikeres slágert írtam, de valamiért ez a nyári sláger nem megy!
- Távol érzed magad tőle? – húzta össze az ajkát. – Valami ilyesmi?
- Aha! – igazítottam meg a fejemen található fekete Fullcapet. – Négy éve mindig a szomorúságból és a bánatból merítettem ötletet. Ezt tökéletesre fejlesztettem, de nem tudom, hogy most, hogy kéne kifejeznem magam egy ilyen jellegű dal formájában! Ha a boldogságra gondolok, akkor Sarah jut róla az eszembe, de róla nem írhatok!
- Értelek – ásította. – Mindegy! Ezt tegyük el kérlek holnapra – ráncolta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy szomorú, ezért elhúztam az ajkamat és megvakartam a mellkasomat.
- Csalódtál bennem? – suttogtam.
- Nem csalódtam, Aiden – pillantott a szemembe. – Csak sajnálom azt, hogy nem fogsz új dalt írni!
- Ez még nem dőlt el! – védekeztem. Ekkor a kuka felé pillantott.
- De igen! - sóhajtotta. – Eldőlt – mosolyodott el fáradtan. – Holnap majd találkozunk!
Szomorúan és álmosan ültem be a taxi hátsó ajtaján. Az óra épphogy megütötte az éjfélt, de még mindig rengeteg autó közlekedett az úton. Én csendben fürkésztem az elsuhanó tájat és az éjszakai clubbokat. Néztem, hogy az emberek élvezik a városi életet és kihasználják a nyár minden pillanatát. Néztem az utcai lámpákat, amik egymás után világították meg az arcomat, és miközben én álmosan pillantottam előre, addig a rádióban az egyik slágerem szólt. Nagy vihart kavart a szívemben az, hogy Bob nagyon beleélte magát a nyári slágerembe, az pedig rosszul esett, hogy nem tudom teljesíteni az álmát. Egy nyári sláger...hatalmas előre lépést jelentene a pályafutásomra nézve. Egy jól összehozott nyári slágerrel egy fesztiválon is felléphetnék. Nekem még nem volt fellépésem, de nagyon sokat jelentene nekem annyi ember előtt állni és személyesen nekik énekelni.
Álmosan feküdtem be az ágyba, és Sarah felé pillantottam, aki mélyen aludt. Nyomtam egy puszit a homlokára, meg egyet az arcára, aztán lehúztam a pólómat és gyorsan átöltöztem. Miután átöltöztem vissza feküdtem az ágyba, a plafon felé pillantottam és felsóhajtottam. – Ne félj, Bob – suttogtam. – Összefogom neked hozni azt a kurva dalt. És garantálni tudom, hogy fesztivál gyanús lesz – fordultam a hasamra és egy pillanat alatt elvitt az álom.
