Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Azt hiszem, hogy sikerült tiszta vizet önteni a pohárba. Amikor ott voltam a rádió stúdiójában akkor ténylegesen arra törekedtem, hogy az emberek megismerjék az álláspontomat. Fontosnak tartottam azt, hogy átérezzék a gondolatomat, hogy velem együtt gondolkodjanak. Nem foglalkoztam azzal, hogy hány ember hallgatott szerte az országban. Arra összpontosítottam, hogy elfogadják és megértsék a gondolataimat. Csak két napja léptem ki a rádió épület stúdiójából, de Bob azt mondta, hogy ez volt életem legszebb és legőszintébb gondolatmenete. Bob azt mondta, hogy sikerült megváltoztatnom az emberek nézőpontját a világgal kapcsolatban. Ez miatt boldog voltam. Elértem a célomat és tisztáztam a hírnevem. Nem mintha lett volna mit tisztázni, de az emberek eszével gondolkozva úgy gondoltam, hogy a magyarázkodásnál jobb az őszinteség.
Tehát három nap telt el az őszinte beszédem óta a rádióban, de Bob még mindig büszke rám, Sarah pedig odáig van értem. Ez alatt a három nap alatt próbáltuk megszokni egymás társaságát. A napjaink általában úgy telnek, hogy Sarah a cégnél dolgozik, én pedig a stúdió körül tevékenykedek. Az esték a kedvenceink, mert általában beszélgetéssel és szórakozással szoktuk eltölteni. Én oda vagyok, amikor mezítláb sétálgat a lakásomban, közben dúdolva a zenéimet hallgatja. Szóval próbálunk egymáshoz szokni és boldogok lenni. Szerencsére mindkettő működik.
Bob és én este kilenc órakor Manhattantól két kilométerre található céggel szembeni parkolóban ültünk egy fekete kocsiban. Már javában sötét volt, ezért nem féltünk, hogy szemet vetnek ránk. Nem kérdeztem Bobot, hogy mit keresünk a féreg Nathan munkahelye előtt, mert a sarkon álldogáló fekete bőrű, testes férfi mindent elárult. Kapucnit a fejére húzta és összefont karokkal állt a sarkon található sikátor előtt. Felvont szemöldökkel néztem az autóból és felé biccentettem. – Tehát ő lenne Mickey Egér? – kacsintottam Bobnak, aki a vállát megvonta és elmosolyodott.
- Ő Csipkerózsika – a combomon doboltam, miközben vártam, hogy a féreg Nathan kilépjen a cég ajtaján. Tudtam, hogy a terv megálmodója Bob volt, aki telefonon hívta fel a régi „barátait".
- Szóval ez az a terv, amikor megleckézteted a férget? – suttogtam. Bob bólintva ropogtatta a kezét, és a fejét oldalra biccentve felém nyújtott egy zacskó sültkrumplit. Kivettem belőle három darabot és tanakodva megettem. - Megkérdezhetem, hogy honnan ismersz ilyen tagokat? – biccentettem a nagy darab néger felé, aki gyilkos tekintettel várta, hogy a mi kis Nathanunk végre kilépjen a fotocellás ajtón. Bobbal kapcsolatban van pár kérdőjel, de ismertem őt annyira, hogy soha nem akartam megkérdezni. Ennek az oka az, hogy biztos voltam abban, hogy jó szívű és tisztességes férfi. A kérdőjelek nem számítottak vele kapcsolatban, de azt nem tagadtam, hogy megijesztett az, hogy ilyen embereket ismer.
- Biztos, hogy tudni szeretnéd? – kezével a befonott szakállát piszkálta, majd végig szántotta a tetoválásokkal borított vaskos karját. Felém hajolt és a karját közénk téve felsóhajtott. – Minden tetoválás, amit itt látsz, az egy heget, vagy sebet takar – összehúzott szemekkel fürkésztem a karján található rengeteg tetoválást. Nem tagadtam, hogy riasztó volt, de egyben művészet. A csuklóján például egy fekete kereszt volt, annak a tövében egy koponya, amiből egy pók mászik ki. Aztán feljebb láttam egy ördögöt, aki gonoszan vigyorog. Évszámok és nevek néztek vissza rám. A másik karjára egy egész temetőt tetováltatott, a temető felett pedig egy angyal lebegett.
