Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel sajgó fejfájásra ébredtem. Nehezen nyitottam ki a szemem, a szédülés mindig visszahúzott a puha párnára. Valamiért ellenálhatatlan illata volt, ezért résnyire kinyitottam a szemem és beszívtam az illatot. De amikor tudatosult bennem, hogy nem a saját ágyamban vagyok, úgy felültem mintha puskából lőttek volna ki. A hajam hullámokban omlott a vállamra, a testemet egy fehér póló takarta. Könnyes szemmel néztem szét. A szoba ismeretlen volt. A fehér falak letisztultak voltak, a magas plafonba épített lámpák kifinomultak voltak. A fal mellett fekete korlát volt egy átlátszó üvegfallal, ami mögött egy lépcső volt. Beépített fekete szekrény foglalt helyett a padlóról a plafonig nyúló ablak mellett. Miközben hallottam, hogy az oldalsó helyiségben folyt a víz, könnyes szemmel tettem magam elé a kezem. - Istenem! Ne! - pillantottam a combomra és a mellettem található gyűrött lepedőre. - Ne! Ne! Ugye nem? - lassan kászálódtam ki az ismeretlen ágyból. Valaki feküdt mellettem. Az a valaki most a zuhanyzóban van. Legalábbis egy zuhanyzónak tűnt. Nagyon nyelve és mezítláb sétáltam a márvány mintájó csillogó padlón, közben imádkoztam, hogy ne egy öreg férfival találjam szembe magam. - Túl sokat ittam! Túl sokat ittam! - ütöttem a halántékomat. Az emlékek olyan homályosak voltak, hogy bármennyire is próbáltam, nem tudtam visszaemlékezni. A fürdőszoba letisztult volt. Arany színű csempe húzódott mindenhol. Hatalmas tükör és fehér mosdókagyló volt a vécé mellett. Az ajkamat elhúzva néztem a tükörbe. Undorító! - Lefeküdtem valakivel? - pillantottam könnyes szemmel a zuhanykabin felé. Az üveg kocka formában kerítette el zuhany részét. A párától semmit nem láttam. Enyhén láttam a férfinak a körvonalait. Nem volt sörhasa. Nem volt alacsony. Miközben háttal közelebb lépett az üveghez, összehúzott szemekkel próbáltam leskelődni. - Bárki is vagy... kérlek ne legyél öreg - a szememet lehunyva hallottam, hogy elzárja a csapott és ebben a pillanatban kilépett a zuhanyzóból. A szemem előtt állt meg és annyira meglepődtem, hogy a lábam a földbe gyökerezett. Pislogni is elfelejtettem. Azt hittem, hogy menten alájulok. Aiden Baker meztelen állt előttem!! Pár másodpercre láttam a teste minden porcikáját. Pislogás nélkül néztem, hogy a meleg víztől piros mellkasán végig folyik a víz a mellén, a lapos kockás hasán és ekkor középre pillantottam. Te jó ég! Aiden mindent megmutatott magából. A borotvált férfiassága minden apró részét láttam. Nem tudtam, hogy hogy néz ki egy tökéletes, de fogadni mernék, hogy ez a csupasz, selymesnek és érzékenynek tűnő testrésze dicséretet érdemel. A gáz az volt, hogy nem tudtam levenni róla a szemem. A másik kellemetlen dolog az volt, hogy a közelben nem volt törölköző, ezért amint megpillantott a férfiasságára helyezte a két kezét. Nem sokat segített, mert a v alakú szexi, tengerpartra illő hasfalát mindig láttam, arról pedig ne is beszéljünk, hogy a két kezével ugyan takarta...de nem sokat segített. Micsoda reggel! Te jó ég... meztelen test... igazi és izmos. Formás és kívánatos. Miért vagy ennyire tökéletes?!
- Mi a... fordulj már el, Sarah! - kérte mérgesen. Felvont szemöldökkel néztem a homlokába tapadt vizes tincseit és az ívelt arcélét. Aiden gyönyörű férfi volt.
