Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
- Hölgyeké az elsőbbség - Aiden ragyogó szemekkel nyitott nekem ajtót, én pedig mosolyogva beléptem rajta. Kicsit feszült voltam, ezért a tekintetét kerestem. Aiden bezárta az ajtót, majd csípőre tett kezekkel megállt előttem. Szégyenlősen mosolyodtam el. - Nos... - helyezte kezét a tarkójára.
- Igen? - dobbant hatalmasat a szívem. Lassan félre rúgtam a tűsarkút és elpirulva fürkésztem Aiden arcát aki látszólag nem tudta eldönteni, hogy mi legyen. A szemem előtt játszódott le előttem a megismerkedésünk pillanata, az emlék amikor az aluljáróban találkoztam vele...amikor a szemembe nézett azzal a gyönyörű hatalmas kék szemeivel...egyszerre éreztem mindent és vágytam arra, hogy végre egymásé legyünk. - Sarah tudod, hogy mennyire szeretlek, igaz? - csúsztatta a kulcsát az asztalra. Üveges tekintettel léptem közelebb hozzá és fürkésztem az ajkát.
- Én is nagyon szeretlek - ujjammal lassan kihúztam a nadrágjába tűrt fehér inget, a szemébe nézve lassan kigomboltam, majd a meztelen mellét végig simítottam és végig szántottam ujjaimmal a hasát. - Nagyon szeretlek - lassan letoltam válláról az inget ami lassan a padlóra esett. - Gyere velem - nyújtottam a kezem, Aiden pedig megrészegülve megfogta és így sétáltunk fel a lépcsőn.
Aiden lakásában az üvegfal előtt ácsorogtam és a Brooklyn hidat fürkésztem. Gyönyörű és páratlan volt. Közben a kezemet az arcom elé helyeztem és a gyűrűmet fürkésztem. Még mindig alig hittem el, hogy Aiden megkérte a kezem. Az étterem, a halvány fények, a halk zene és New York városa egyszerűen tökéletes volt. Még mindig liftezett a gyomrom, ezért kicsit feszülten felsóhajtottam. Hallottam, hogy Aiden mögém áll. Libabőrrel érzékeltem, hogy félre söpri a rövid hajam és lassan megfogja a ruhám cipzárját. - Levetkőztetsz? - biccentettem oldalra a fejem. - Tényleg megtörténik? - hunytam le a szemem. Aiden azt csinálta, amit elvártam tőle. A nyakamat apró puszikkal kezdte el hinteni. Én a tarkójára tettem a kezem és megráztam a fejem. - Veled minden perc és másodperc egy ajándék - suttogtam a félhomályban. A szemembe nézve elmosolyodott, majd magával szembe fordított és lassan lehúzta rólam a ruhámat. Melltartó nem volt rajtam, ezért csak egy bugyiban és magassarkúban álltam előtte. Aiden a lapockámra helyezte a kezét és lassan lefektetett az ágy közepére.
- Gyönyörű vagy - egyik térdén támaszkodott meg és lehajolt hozzám. - Még mindig ugyan annyira szeretlek, mint négy évvel ezelőtt. Talán még sokkal jobban, Sarah - a könnyeim közt sóhajtottam fel, miközben a mellemhez hajolt és a tenyerével megsimította. Néztem, hogy ujjai védelmezően érintették a mellbimbómat, ami reagált a meleg érintésére. Aiden csodálattal fürkészte a testem és elraktározta a látványt. A szívem hevesebben dobogott, éreztem a vágyat és a szerelmet amit iránta éreztem. A tarkójánál fogva tartottam őt, és lehunytam a szemem. A nyelvével végig nyalta a mellbimbóm területét és szenvedélyesen kényeztetett. Elvarázsolt és magával ragadott. Felperzselt és felizgatott. Nem ellenkeztem. Engedtem, hogy azt csináljon, amit akar. Engedtem, hogy a szerelmünk beteljesedjen. Éreztem a meleg nyelvét, az érintést amit gyengédséggel és odafigyeléssel kaptam tőle.
