Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
1995 New York, Manhattan Január
„Szia Robert! Én vagyok, Rose! Nagyon sajnálom, hogy a századik hangüzenettel zavarlak, de valamit tudnod kell! Illetve, tudom, hogy tudod, de muszáj elmondanom, hátra így máskép látod a dolgokat. Tudod, hogy babát várok. Terhes lettem! Nem értem, hogy miért hagytál el azon az őszi napon, nem értem, hogy mivel érdemeltem! De azt tudod kell, hogy nagyon fáj a hiányod! Haragszok rád! Robert! Miért nem vagy mellettem?! Életem! Látnod kellene a hasam! A pici baba már fejlődik! De te nem akkor sem vagy mellettem! Azért nehéz ez nekem, mert nem tudok rád haragudni. Egyszerűen csak nem tudtam feldolgozni azt, hogy elhagytál engem. Csalódtam benned, Robert! Azt hittem, hogy a szerelmünk ennél neked többet ér! Mi változott azóta az éjszaka óta?! Mi változott az albumba ragasztott képeink óta? Talán kiszerettél belőlem, ez volt az oka?! Istenem, annyira megbántottál! És, miközben itt növekszik egy pici baba a hasamban, nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e neki, vagy nem! De ő egy ajándék! Ha kettőnkre gondolok, akkor egy fiút látok magam előtt! Tudod? De te nem vagy mellettem, ami azt jelenti, hogy nem is leszel! Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, azt sem tudom, hogy mi lesz a babával! Azt tudom, hogy szerelemből fogant meg. Azt hiszem, hogy csak magamat akartam ezzel nyugtatni. Tudom, hogy vége. Tudom, hogy elhagytál, de azt elszeretném mondani, hogy örök sebet szúrtál a szívemben... abban a szívben, ami érted dobogott! Az első pillantástól kezdve a szívem megtalálta a tiéd! De te ezt tönkre tetted! A szerelmünkre tapostál és úgy csináltál, mintha semmi nem történt volna! Tudom, hogy ezt a hangüzenetben már elmondtam neked, de megsértve, kihasználva és megalázva érzem magam! Felénk nem így mennek a dolgok! Mindennél jobban szeretlek, de most azt mondom, hogy bárcsak soha nem ismertelek volna meg! Bárcsak ne találkoztunk volna azon a nyári napon! Utálni szeretnélek, ezért nem küldök több hangüzenetet! Befejezem és végre tovább lépek! El fogom felejteni a létezésed és a sok kínt, szenvedést, ami a döntésedből született. Viszont remélem, hogy örökké emlékezni fogsz arra, hogy van egy gyermeked, akit elhagytál! Gyávaságból vagy bánom is én, hogy miből... ettől a naptól kezdve nem érdekelsz! Kitörlöm a neved az életemből, és kitörlöm ez emlékünket! Legyen szép életed, Robert! Ez volt az utolsó hangüzenetem!
1995 nem az én évem volt. Pokolian indult. Apám még mindig haragudott rám a történtek után, ezért nem beszéltem vele. Januárban dolgozni mentem. Igazából apa cipőüzletében voltam eladó. Ennek azért örültem, mert elterelte a gondolatomat Roseról és a babáról, akit a szíve alatt hordozz. Baba? Istenem! Egy baba tőlem!? Vajon fiú, vagy kislány lesz? Szívemnek parancsoltam, hiszen tilos volt ilyeneken gondolkoznom. A szerencsém az volt, hogy apa nem tudta meg, hogy Rose babát vár. Ha apám tudna róla, akkor biztos kitagadna a családból. Ezért én is próbáltam új életet kezdeni, bár nem ment zökkenőmentesen. Rose emléke és a mosolya mindenhol ott volt, ezért gyakran álmatlan éjszakák gyötörtek. Érzéseim nem változtak vele kapcsolatban, egyszerűen csak próbáltam elfelejteni. Ted az egyik barátom segített a cipősdobozok pakolásában, közben pasis dolgokról beszéltünk. Én csak bólogattam, és néha szólaltam meg. Mivel látta, hogy nem vagyok magamnál, erőteljesebben meglökte a vállam. – Ezt most miért kellett?! – de még mindig egy ártatlan babát láttam magam előtt. Egy baba belőlem és Roseból. Istenem! Vajon örökölni fogja a hangomat és a személyiségemet? Vagy inkább Rosera fog hasonlítani? Neki is olyan tengerkék szeme lesz mint nekem?
