Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az esküvő napján jöttem rá arra, hogy az élet valóban összeköti azokat, akik egymáshoz tartoznak. Megerősíti a szálat, ami összeköti őket és végleges pecsétet nyom a jövőjükre. Ott állt mellettem a férfi, akinek a boldogságomat köszönhetem, akinek hamarosan gyereket fogok szülni. Ő volt az, aki négy évvel ezelőtt nem csak elrabolta a szívem, de megtartotta és szerelmet vallott nekem. Aiden nem csak a szerelmem, ő a férfi, aki utat mutatt, aki mindig segített és mellettem volt. Miközben Aidenre pillantottam, aki hófehér öltönyt viselt, rájöttem arra, hogy nélküle képtelen lennék élni. Ő számomra a boldogság, a levegő amire mindig szükségem van. Ő lelkem másik fele és a szívem választottja. Megigértem neki, hogy nem fogok sírni az esküvű napján, de miközben mellettem állt minden emlék és érzelem lepergett előttem. Érzékennyé válltam, mert sok fájdalmon és csalódottságon mentünk keresztűl, de harcoltunk egymásért. Mindig küzdöttünk a szerelemért. Az arcát néztem, a jól ismert tekintetét és apró mosolyát amit olyan jól ismertem. Szerelmes voltam és a mai naptól fogva összekötjük az életünket, a jövőnket. Láttam rajta, hogy ő is elérzékenyült. A mai naptól fogva a templom lesz a bélyeg arra, hogy mi ketten összetartozunk. Remegett a kezem és a domború hasamra helyeztem a kezem amit kimelet a testre simuló fehér ruhám. Erőt merítettem, hogy sírás nélkül bírjam ki a napot. A fehér virágok, a padokra helyezett fehér szalagok és a padlón található rózsaszírmok valóra váltották az álmomat. Azért mert eljött az esküvőnk napja, az újrakezdés. Egyszerűen csak boldog voltam és elfogadtam, hogy végre kezdetét veszi számunkra az élet a közös jövő felépítése. Mikor Aiden rám pillantott, hasamra helyezte a kezét és mélyen a szemembe nézett. A pillanat, amikor a tekintetünk találkozott, amikor a vendégek felálltak, hogy örök esküt fogadjunk egymásnak, Aiden felém fordult, könnyes szemmel fogta a kezem, miközben mélyen a szemembe nézett. Kihasználtam a pillanatott, hogy a lelke mélyére lássak, hogy kicsit elvesszek az irányta érzett szerelemben.
Eskü.
Odaadás.
Szeretett.
Elfogadás.
A pillanat, amikor ujjamra húzta a gyűrűt, amikor én is az ujjára húztam a gyűrűjét, örök nyomott hagyott a szívünkben és meghatározta a hátralevő életünket. Van ami tényleg összekötött minket, amk összekovácsolta a hátralevő életünket. - Készen állsz? - suttogta a gyűrűmet simogatva. Könnyeim közt bólintottam, ő egy laza mozdulattal fogta meg a fátyolt és túrta hátra. - Szeretlek - hajolt az ajkamhoz.
- Én is szeretlek - tarkóját átkaroltam és ott az oltár előtt hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Vannak olyan pillanatok az életben, amiket nemcsak átélünk, de a szívünkbe zárjuk és örök emlékként őrizzük őket. A mai nap is ilyen volt. Az esküvővel új fejezet kezdődött az életünkben, de az este legszebb része még hátra volt. Nathan és Ian egy meglepetéssel készült nekünk. Aiden és én semmit nem tudtunk, tippelni sem tudtunk, hogy mit terveztek. Nathan kezében egy óriási fekete színű lufi volt, Ian pedig egy tűt tartott a kezében. Én Adiden szemébe pillantottam, aki szája elé helyezte a kezét. Az ismerőseink és szeretteink közt ácsorogva közelebb léptem, majd Aiden kezét fogva elmosolyodtam.
