Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Még egyszer köszönjük, hogy részt vettél a fotózáson! – Tara mosolyogva nyújtotta felém a kezét. A smaragd tekintetébe nézve elfogadtam és a nap végén sportruhában elmosolyodtam.
- Részemről az öröm! Remélem, hogy jól fogunk kinézni a magazinok címlapján – kicsit furcsán éreztem magam. A káosz megjelent. Pár nappal a megjelenése után felkértek egy címlap fotózásra. A téma az egészséges élet titka néven szerepelt. Annyit tudok, hogy az újságok címlapján és az első, illetve második oldalon fog szerepelni a képünk. Egy tökéletesen beállított celeb fotó lett. Egy jóképű srác, aki mellett pózol egy gyönyörű, hosszú fekete hajú, rózsaszín FullCapet viselő lány. De ha a saját gondolataimmal kéne megfogalmazni az egész cirkuszt, akkor valami ilyesmi lenne, hogy örülök, hogy jók lettek a képek, de leszeretnék zuhanyozni és ennék egy jó hamburgert, elköszönhetne most már ez a lány! A viccet félre téve! Örültem, hogy a képek jól sikerültek, viszont a reggel pecsétet nyomott az egész napomra. Sarah most biztos azt hiszi, hogy a barátnőm. Nem az esetem! Egyébként sem akarok kapcsolatot. Nem férne bele az életembe. Viszont, amikor reggel engem nézett, miközben az asztalnál beszéltem Taraval az mindent elmondott az érzéseiről. Ha tehettem volna, akkor megvigasztaltam volna. Ápoltam volna a fájdalmát, de egyszerűen nem tehettem.– Bizonyára fáradt vagy te is – kivettem a kulcsot a zsebemből, miközben Tara bólintott.
- Nyugi, Aiden! Férjnél vagyok! - mutatta fel a gyűrűjét. – A fotózás miatt muszáj volt levennem – mosolyodott el. Kuncogva bólogattam, majd intettem neki. - Az a lány a kávézóban a szerelmed volt? – suttogta. A kezem megremegett a kilincsen, a tekintetem szomorúan lesütöttem.
- Ja – válaszoltam szűkszavúan, miközben kinyitottam az ajtót. – Bocsi csak... nem beszélek könnyen róla – suttogtam.
Miután elköszöntem Taratól sóhajtva csuktam be az ajtót és kapcsoltam be a riasztót. A mozgásérzékelő felkapcsolta a villanyokat a nappaliba, miközben elképedve dobtam le magam a fehér kanapéra. Szomorúan fürkésztem az üvegasztalt, amin egy zacskó csokis keksz volt. Valamiért nem volt étvágyam. Úgy éreztem, hogy hiányzik Sarah az életemből. Istenem! Bárcsak megtudnám, hogy mivel tartják őt sakkban! A tarkómon összefontam a kezem és a szobám felé igyekeztem. Felsétáltam az üveg lépcsőn, közben kivettem a szekrényemből a pizsamát, ami nálam egy fehér pólóból és mackó nadrágból állt. A franciaágyra dobtam, és amikor csörgött a telefon a zsebembe, én ásítva igyekeztem a fürdőszoba felé. Biztos voltam abban, hogy Bob keress ezért egy törölközőt a vállamra dobva felvettem. Azonban váratlan dolog fogadott. Zene ordított a háttérben. Mintha egy diszkóból hívtak volna. Összeráncoltam a szemöldököm és elhúztam fülemtől a telefont. Ismeretlen szám volt az. – Téves szám! - mondtam.
- Na mi van, Aiden? Hogy van a kis...hm... barátnőd?! – azonnal felkaptam a fejem és összeráncolt szemöldökkel szorítottam össze a kezem. Sarah volt az!
