Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
Könnyes szemmel helyeztem magam elé a kezem és remegve támaszkodtam neki a mosdókagyló felületének. Tekintetemmel a tükörbe pillantottam. Még magam sem hittem el, hogy annyira lesápadtam, mint még soha. A szemem alatt szürke karikák húzódtak és remegett a kezem. Ujjaim közt tartottam a jövőm kapuját, a szerelmem zálogját. Aiden! Legyél most mellettem! A lehajtott vécére ültem, lábaimat összeszorítottam és kicsit előre dőltem. Most nagy szükségem lenne rád! Aiden! Ezt látnod kell! Látnod kell, hogy mi lett a szerelmünkből! – Teherbe estem – pillantottam az ajtó felé, de nagyokat kellett pislognom, különben nem láttam a sűrű könnycseppjeimtől. Magam elé helyeztem a terhességi tesztet, ami mindent igazolt és elmondott. Szemezgettem a rózsaszín csíkokkal, imádkoztam, hogy ez a valóság legyen. Rettegtem, hogy bármelyik percben felébredhetek. De minden igazinak tűnt. Erősebben szorítottam a kezeim közé, és hol mosolyogva, hol sírva helyeztem a hasamra a kezem. Nem gondoltam semmire. Nem éreztem semmit, csak káosz és bizonytalanságot. Nehezen tudtam felfogni, hogy egy élet kezdett el növekedni a hasamban. Még mindig nem fogtam fel, hogy egy új korszak kezdődik az életemben...de mikor történt? – Mikor fogantál meg? – suttogtam a plafon felé fürkészve. – Édes Istenem... tehát ez ilyen érzés? Ilyen érzés birtokolni valakit? – pillantottam a fekete pólómra. Mintha átláthatnék rajta... mintha már látnám magam előtt a babát, ami lehetetlen, de... már velem van. – Készen állok én erre? – suttogtam a hajamat hátra túrva. – Nem tudom, hogy kell anyának lenni... - zombi mozdulatokkal sétáltam le a lépcsőn. A filmekben a szereplők mindig csak egy vigyorgással fogadják a hírt. De a valóságban ez... ez ijesztő. Gyönyörű de ijesztő. – Aiden! Gyere haza kérlek! – a kanapéra borultam és a párnát az arcomhoz nyomva elsírtam magam. – Gyere haza mert nagyon félek! – húztam magzatpózba a lábamat. Mintha az Úr meghallotta volna könyörgésem, valaki kopogott az ajtón. Összeráncolt szemöldökkel sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam, de nem Aiden, hanem Ian lépett be az ajtón. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy elfelejtettem Ian tervét és a gondjait. Tudtam, hogy félre kell tennem a gyönyörű hírt, ami megváltoztatja az életünket, ezért kérdőn fürkésztem Ian arcát, aki kicsit kimerülve fújta ki magát.
- Siettem haza ahogy csak tudtam – törölte le a homlokát.
- Anett otthon volt, igaz? – suttogtam óvatosan.
- Még Aiden érkezése előtt oda értem. Volt időnk beszélgetni Anettal.
Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Mikor Aiden reggel elköszönt tőlem, én felhívtam Iant, hogy elújságoljam neki azt, hogy Rose testvéréhez megy. Ian tudta, hogy Anett rengeteg titkot őriz. Attól félt, hogy Anett mindent elmondd Aidennek, ezért Aiden érkezése előtt Ian járt Rose testvérénél és megkérte, hogy ne beszéljen a múltról. Tudtam, hogy ezt Aiden érdekében tette, hiszen megvédte őt egy óriási csalódástól. Egy részt Ian mellett álltam, mert tudtam, hogy a titka tényleg nem derülhet ki, mert akkor nem csak a családját veszítené el, de Aident is. Ian fontosnak tartotta az életét, de ez nem azt jelentette, hogy nem szerette Aident. Nagyon szerette! Születése napjától fogva... de menekülnie kellett. Menekülnie mert az élet ezt a szerepet adta neki.
