Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sarah és én a kanapén feküdtünk. Megígértem neki, hogy mutatok magamról kiskori képeket. Olyan érzés volt, mintha életemben most először tartanám kezeim közt az emlékkönyvet. Olyan réginek és sebesültnek tűnt. A fényképek már megbarnultak, több volt a színtelen, mint a színes kép. Sarah néha felnevetett és mosolyogva megsimította a képen a baba arcomat. Én az arcomat a halántékához támasztottam és a következő oldalra lapoztam. Kéz a kézben tartottuk a könyvet, amiben nem volt sok fénykép. Baba voltam. Teknőben nevettem, az ágyban aludtam, a földön feküdtem és játékokkal a kezeim közt nevettem. Sarah édesanyám felé mutatott és elmosolyodott. - Ő volt az anyukád? - kérdezte hallkan. Némán bólintottam, majd lassan kivettem a képet és az ujjaim közé helyeztem. - Nem voltál olyan pici baba! Korházas kép nincsen rólad? - lapozott hevesen.
- Nemhiszem! - fürkésztem anyukám fiatal arcát. Mosolygott. Ránctalan bőre makulátlan és selymes volt. A régi divat szerint, hullámos hajat viselt, hosszú virág mintás szoknyát és vörös rúzs emelte ki az ajkát. Anyám tényleg úgy tartott a kezei közt, mint egy ajándékot.
- És akkor ezt a képet ki fotózta? - vette el tőlem. - Miért nem látok az apukádról képeket? - suttogta felém fordulva. Az ujjai közé vettem a szőkére festett haját és cirógatni kezdtem. Oldalra biccentettem a fejem és felvontam a szemöldököm. Mit mondhatnék neki? Azt, hogy édesapám gyerekkoromban meghalt? Azt, hogy nem emlékszek az arcára, hajára, illatára és a hangjára? Nem tudnám megmondani, hogy hány éves lehettem. Emlékszek, hogy rajtam kívül csak Anett volt anyukám számára. Ő volt az egyetlen testvére. Nem tudom, hogy Anett most hol lakik. Arra viszont fogadni mernék, hogy a nyugdíjas évei előtt áll.
- Nos... - pusziltam meg a halántékát. - Édesapám meghalt amikor kicsi voltam. A halála után költöztünk édesanyámmal Manhattanba - sóhajtottam. - Anya nagyon nehezen tudta eladni a Brooklyn lakást. Abból a pénzből vett egy rozoga lakást a Harlem sarkán - pusziltam meg az ajkát. - Gyerekként az a lakás mindennél többet jelentett nekem - eltettem a képet, lassan becsuktam és oldalra biccentettem a fejem. - Tíz éves voltam amikor Manhattanbe költöztünk. De nem tudom, hogy az édesapám mikor halt meg. Nem emlékszek - suttogtam hallkan. - Vele kapcsolatban semmire nem emlékszek.
- Teljes mértékben megértem - a fényképalbumot az üvegasztalra csúsztatta, majd óvatosan az ágyékomra ült. Két combjára helyeztem a kezem és az arcát fürkészve elmosolyodtam. Tetszett, hogy ez a kihívó szőke haj csak a válláig ért. Tetszett, hogy egyenes és ápolt. Imádtam. - De biztos jó lett volna látni egy képet az apukádról!
- Annak én is örültem volna - lehunytam a szemem, miközben Sarah lehajolt hozzám és megcsókolt. - Örülök, hogy végre találkoztál apával - pillantott rám.
- Én is nagyon örültem neki! Raphael nagyon jó ember! Látszik rajta, hogy szeret téged.
- Szeret engem - bólintott. - És téged is megkedvelt! - kezével azonnal végig simított a mellkasomon és a csípőm felé vándoroltak az ujjai. Beleborzongtam az érintésébe, miközben a haját hátra túrva viszonoztam a nyelves csókjait. Szavakkal nem tudtam elmondani, hogy milyen érzés volt, mikor húzta az agyam és feszegette a határokat. Tudtam, hogy közelebb szeretne kerülni hozzám. Tudtam, hogy kíván. Én is kívántam őt, de ez nem a tökéletes pillanat. De valamiért mégis megfordultam és lassan magam alá gyűrtem. Ő felnevetett és levette a pólómat. Én közben a combját a derekam mellé szorítottam és végig pusziltam a nyakát. - Ma szeretnélek elvinni vacsorázni - suttogtam hallkan. A makulátlan bőre csábított arra, hogy tovább pusziljam. Tovább akartam menni, de édesanyám úgy nevelt, hogy udvaroljak a nőnek, akit szeretek. Már rég a bugyijában lennék, ha nem szeretném őt ennyire.
