Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Fárasztó volt a mai nap, igaz? – Bob és én még mindig a konferencia teremben tartózkodtunk. Rajtunk kívül ketten maradtak, hogy a vásznat és a fényképezőállványt elpakolják. Őszintén... engem annyira sokkolt a mai nap, hogy muszáj volt leülnöm. A hófehér ingemet a mellkasomig összegomboltam és elképedve néztem magam elé. Tudtam, hogy a sors néha rafinált is tud lenni.De, amikor Sarah a hátam mögött állt és én hátra fordulva egyenesen a szemébe néztem egy világ dőlt össze bennem. Azt hittem, hogy mi már nem fogunk találkozni. Abban hittem, hogy az útjaink végleg szétváltak. Nem akartam hinni a szememnek. Amikor a szemébe néztem, minden megszűnt létezni. Csak ő létezett számomra. A szívemre hallgattam. Az érzelmeim követtek. A lelkem mélyéről valami azt súgta, hogy ez a sors keze. Ha a sors keze akkor vigye az utamból! Ne tépje fel a sebeket! Ne tépje fel a múltat! Nem mutattam ki, de újra összetört a szívem. Életem legnehezebb feladata volt látni a lányt, akibe egykor szerelmes voltam. Voltam...
Még mindig szeretem...
Még mindig rá gondolok...
Még mindig megdobban valami bennem, ha az eszembe jut.
Az évek alatt nem tudtam elfelejteni. Tudtam, hogy az ember ragaszkodó típus. Azt is tudtam, hogy szerelem és szeretet nélkül nem tudunk létezni. Egykor Sarah mosolyából táplálkoztam. Az ő érintése tartott életben. A négy év alatt elfogadtam a tényt, hogy dobott és próbáltam továbblépni. Próbáltam összeragasztani a sebet, ami lyukat égetett a szívembe. De most újra szétszakadt ez a seb és a lelkem mélyéig hatolt.
- Nehéz az élet – suttogtam a kanapén ülve. Némán figyeltem, hogy az alkalmazottak összepakolnak, közben lopva pillantottak felém. Egész fotózás alatt Saraht figyeltem. Minden gondolatomat és iránta táplált érzelmemet a nézésembe süllyesztettem. Azt akartam, hogy érezze a súlyát annak, amit csinált. De tudja! Minden dalom róla szólt. Az elmondtam volna című dalt is „neki szántam", ahogy az utolsó pillantást és most a Holdfény alatt című giga slágert is. Biztos voltam abban, hogy tudja, hogy róla énekeltem. Egyrészt neki köszönhetem a sikerem. Tényleg az kellett, hogy összetörje a szívem pár jó dal megszületéséhez? Kuncogva ráztam a fejem, közben Bob csokit evett. – Az honnan van?
- Onnan! – biccentett az aranyozott tálca felé. A tálcán kúp formában voltak felpakolva a Raffaellok aranyozott csomagolásban. Elvettem egyet és kibontottam. Közben Bob a szemöldökét ráncolta, mert eszébe jutott valami. – Nekem mennem kell a nagyfőnökhöz! – ekkor a kezét dugdosva elkezdett morzsolni valamit, feltételeztem, hogy a pénzt akarta vele szimbolizálni. – És aláírjuk a szerződésed, elfogadjuk a partira a meghívást, és ha minden igaz akkor vagy három kilóval nehezebb lesz a számlád – kacsintva csukta be rám az ajtót, én pedig sóhajtva hátra biccentettem a fejem, a két kezemet magam mellé tettem. Engedtem, hogy zakatoljanak a gondolataim. Repülni hagytam őket. Közben az egyik kezemmel doboltam a térdemen. Biztos voltam abban, hogy feszült voltam. Azzal töltöttem el az időt, hogy a káosz vadonatúk videóklipjén gondolkoztam. Még mindig alig hittem el, hogy a negyedik slágeremmel fog bővülni a slágerlistám. Hamarosan nem csak három, hanem négy dalom lesz publicálva.
Az elmondtam volna Az utolsó pillantás A holdfény alatt Káosz
Bár a káosz sokkal dühösebb és intenzívebb zene. Emlékszek, hogy az utóbbi időben apait anyait beleadtam. Nem szoktam magam fényezni, viszont azt hiszem, hogy a Holdfény után ez lesz a legközkedveltebb slágerem.
Emlékszek, hogy tavasz közepén Bob azt tanácsolta, hogy az érzéseimet próbáljam a dalszövegeimbe sűríteni. Azóta majdnem egy és fél hónap telt el és már a negyedik dalom várja a publicálást. A zenei kiadók mindig szereteik a frissen elkészült gigaslágereket.
Miután Bob belépett a konferencia terembe mosolyogva leült mellém és megveregette a vállam. - Min gondolkozol?
- A dalaimon - suttogtam. - Az elmondtam volna életem legelső slágere volt. Utána fél évvel később kijött az utolsó pillantás!
- Hm! Azt nagyon szerettem! - és ekkor hallkan elkezdte énekelni a dal elejét.
"Utolsó pillanatban léptél hátra
És leültél szívünk padjára
Utoljára érted álltam lelkem sarkára
De már nem hallgattam a szerelem zajára"
- Hát igen - sóhajtottam. - Csak eszembe jutott, hogy az Utolsó pillantás után nem írtam új dalszövegeket. Változtak az évszakok. Azt hiszem, hogy friss volt még a szakítás!
- És most? - mosolyodott el. - Mi változott? Mi változott négy év elteltével?
- Megtanultam a fájdalomból dalszöveget teremteni - suttogtam.
- És így született meg a holdfényalatt és a káosz - suttogta. - Mindketten tudjuk, hogy volt egy elég hosszú időszak amikor nem tudtál dalszövegeket írni.
- De ez változott - suttogtam hallkan. - Hamarosan kijön a káosz!
- Ki bizony!
Bob nem hiába volt egy nagyon jó zeneiproducer. Ő olyan dolgokat is észre szokott venni, amiket én nem. Ő jobban ért a rímekhez és a dal mondanivalójához. Bob mindig azt mondta, hogy nem feltétlenül kell rímelnie, de örül annak, ha a végét mindig jó hallani. – Inkább menjünk és igyunk meg valamit! Meghívlak egy italra! – pacskolta meg a vállamat. Ekkor az karórámra pillantottam.
- Este hat óra is elmúlt. Tényleg nyilvánosság elé szeretnél vinni? – a kérdésemet ízlelgetve megrántotta a vállát és elvigyorodott.
- Én már rég szerepeltem címlapfotón – dörzsölte össze a kezét. – Vegyél fel valamilyen jó zakót vagy öltönyt!
- Tudod, hogy nem hordok ilyen cuccokat!
- Akkor csak öltözz át és menjünk csapjuk szét a várost! – vigyorgott boldogan.
- Akkor mi legyen a káosz klipjével?
- Mi lenne? Kitalálunk valamit! Jó, hogy kérdezed egyébként – sétáltunk végi az üres folyosón. - A jövőhéten meg kell csináljuk! Mivel úgy kezdődik a dal, hogy zűr van a fejemben... arra gondoltam, hogy egy elhagyatott helyiséget kéne meglátogatnunk és akkor egy szétfirkált fal előtt szerintem nagyon jó összevágott videót tudnánk csinálni!
- Tehát akkor kirándulásra megyünk? – ekkor megtorpant. Maga elé helyezte a kezét és hirtelen elkezdte ütlegelni a vállam. – Mi a...
- Jövőhéten szükségünk lesz egy drónra!
- Miért is?!
- Azért, mert a káosz klipje Manhattanban az Empire State Building tetején fog játszódni.
- Az jó... oda mindig is felakartam menni... - suttogtam nagyot nyelve. De én másfajta klipet terveztem a Káosznak.
