Ziccerek és életek

~ Prológus ~

Ha tetszik ez a történet, olvass bele az ÉRZELMEK ÉS ÉLETEK-be is, ami ennek a történetnek a folytatása, egy mellékszereplő szemszögéből!

Sziasztok!

Az első saját, nem FF történetem, amit publikálok.

Körülbelül fél évvel ezelőtt kezdtem jobban belemerülni az írás világába, és igen, beszippantott, olyannyira, hogy nincs nap, hogy ne akarnék írni. Persze, nem vagyok olyan csuda szinten, de gyakorlat teszi a mestert, ugyebár.

Ezzel a történettel sem a világot szeretném megváltani; nem is tudnám a nagyon-nagyon amatőr (de ambiciózus) lelkemmel. Az igazság az, hogy meg szeretném mutatni az olvasóknak, hogy milyen radikális problémák alakulhatnak ki egy bántalmazott ember életében, milyen problémákkal kell megküzdenie, amiről kevés, vagy talán semmilyen információ nem terjed az interneten, a közösségi háló világában. Itt nem csak egy drasztikus lelki problémára fókuszálok, hanem a tagadásra, szexuális problémákra, kötődésre, gyermeki traumákra; amik hozzásegítik az embert, hogy egy bántalmazó kapcsolatban maradjon. Miért kötődik egy ember a bántalmazóhoz? Szeretetből? Félelemből? Vagy mert nincs más, aki megértené? Miért védi, miért magát hibáztatja? Ezeket mind érinti a történet. Valamelyiket csak haloványan, de valamelyikbe mélyen belecsöppenünk.

Mellékágon szerepet kap a megfelelési kényszer, étkezési zavar, alexitímia. Hogyan viseli meg egy fiatal lányt a tény, hogy megerőszakolták? Mit lehet tenni, ha a munkatárs rasszista, a többiek figyelmen kívül hagyják ennek tényét, s akik foglalkozni is kívánnának vele nem tehetik, mert meg van kötve a kezük? A pénz boldogít, ha mellékesen vernek otthon? Mindenre az alkohol a könnyű megoldás?

Egy biztos; egy tökéletesnek álcázott élet, bármennyire is szép, nem élet, csak egy álca a külvilág felé. Elfedni sminkkel a valóságot olyan, mintha egy hullára egy lepedőt terítenél; tudod, hogy alatta van, mégsem látod.

Olvasd a történetet, és less be Cora álarca mögé, kövesd útját, ahogyan barátra, szerelemre, boldogságra lel. Bánat, humor és sok-sok fájdalom között.

Ne feledd: egy bocsánat csak akkor bocsánat, ha az illető megbánta. Ha nem, akkor csak egy szó, a sok közül, amivel sokan csak értelmetlenül dobálóznak. Ennél ez a szó értékesebb! Azoknak bocsáss meg, akik megérdemlik.

Hagyjatok magatok után nyomokat! :)

Jó olvasást!

                                                            ~ B. ~

⁂

Addig nem értettem a karma jelentését, míg egy napon apámat holtan nem találták. Saját hányásába fúlt bele. És én mit tettem, mikor anyám zokogva felhívott, hogy mi történt? Miután letettem, kacagtam, megkönnyebbültem, a lelkemet nyomasztó démonok elhagyták a testem melegségét. Csak nevettem, mint egy félőrült, aki ravaszsága jóvoltából elszökött az elmegyógyintézetből.

Talán félőrültté is váltam azokban az időkben.

Szerteszét ágazó gondolataimat összeszedve apám és anyám lerobbant házához hajtottam. A saját szememmel akartam látni, ahogyan apámat a halálfekete zsákkal letakarva elviszik.