Ziccerek és életek

11. ~ Zománckék ~

Megmenteni egy gyilkost. Ebből állt a tegnapelőtti, égből rám szórt kihívás. Egy ember kivételével az orvosok segítségével mindenki élve megúszta, hogy aztán pár hét múlva a tárgyalásukat várják az ügyészség szigorúsága előtt. Mivel Declan személyében egy híresség tartózkodik a kórházban, ezért ma már – Steven elmondása szerint – át is szállították őket egy börtönkórházba, ezzel újfent nyugodtabb légkört biztosítva a kis kórháznak.

Cikázó érzelmeim között segédkeztem a műtőben, közben lestem Steven precíz mozdulatait, ahogyan úgy forgatja a szikét, mint Zorro a kardját a meglőtt ember mellkasánál. Legalább az ő harminc év tapasztalata kellett ahhoz, hogy a beavatkozás úgy sikerüljön, ahogyan annak lennie kellett. Egész végig azon gondolkodtam, miért kell őt megmenteni. Őt, akinek számtalan emberélet szárad a lelkén.

Arra tettem fel az életem, hogy embereket gyógyítsak, de gondolkodtatóba ejtett, hogy vajon képes lennék-e olyan alázattal megmenteni egy bűnözőt, mint azt Steven tette. Aztán rájöttem, hogy képesnek kell lennem, nem az én keresztem megítélni, melyik ember érdemel meg egy második esélyt. Az igazságot nem én szolgáltatom, egyetlen egyszer voltam önkényes igazságosztó. Azóta is büntet érte az élet.

Ezzel a gondolattal léptem ki a műtőből, és vettem az irányt Declan szobájához, ám ekkor már visszaaludt. Szuszogása betöltötte a szobát, s szemtelen módon átfutott az agyamon, hogy felébresztem, mert szerettem volna tovább beszélgetni, de végül inkább hagytam, és elindultam Josh házához, ahol aztán újabb éjszakát kellett vele töltenem.

Már teher az állandó nyavalygása, amiért nem szeretnék vele ágyba bújni. S ha ez mind nem lenne elég, hiába is sugallom neki, hogy ne legyen durva, akkor is az marad, talán még keményebben érezteti velem, hogy az övé vagyok, nem másé. Kialakult nála egyfajta birtoklási vágy, ami rohamosan hevül, féltékenyebb lesz. Ha nem a szemébe nézek szeretkezés közben, ő már biztosan állítja, hogy más emberre gondolok, nem rá. Tegnap ebben teljes mértékben igaza volt. Nem rá gondoltam, de mégcsak nem is feltétlenül emberre, hanem a balhéba fulladt, majdnem tragédiától elhíresült meccsre, mikor Declant a kórházba hozták. Igyekeztem elhitetni magammal, hogy nem érdekel a Wardok és Declan között kialakult szemmel látható incidens, de ez pontosan annak ellentéte, amit érzek. Nem létezik, hogy csak én látom azt, ami ott van az emberek szeme előtt.

Délután négy órakor munkába készülök, mivel tegnapelőtt sokat túlóráztam, ezért ma esti ügyeletes leszek, holnap pedig van egy szabadnapom, amit Josh ki fog sajátítani magának, és az általa szenvedélynek nevezett birtoklási vágyának. Volt szabadnap, nincs szabadnap.

A ruhahajtogatás közben hallom meg Josh sportkocsijának erőteljes morgását. Nem mondta, hova megy, azt viszont, igen, ha sikerrel jár, nagyot ünneplünk. Ha ebben szerepet kap a mélyen tisztelt alkoholja, akkor nem kérek abból az ünneplésből. Félbe hagyom a ruhák hajtogatását, a konyhába sietek. A keskeny közlekedőben találkozunk össze, arcán olyan széles mosoly ül, mintha a Detroit megnyerte volna a bajnokságot. Egy lapot lenget meg maga előtt, majd a nyakamba ugrik.

– Ha hazajössz ünneplünk! – szorít jobban magához. – Ezt nézd! Nézd ezt a kurva csodát – nyújtja nekem a lapot.

A lap legtetején kövérrel szedett betűk mindent visszaszívatnak, amit eddig mondtam Josh-ról. Eltátott szájjal újra elolvasom a szót.

PRÓBAJÁTÉK

Még fel sem fogom, mikor a csapat nevére esik a tekintetem:

Grand Rapids Griffins.

Josh próbajátékos lesz a Detroit fiókcsapatánál! Innen, ha minden jól megy, egyenes az út vissza a Detroitba.

Csupa mosoly és csodálat vagyok, a nyakába vetem magamat, ő pedig felemelve megpörget a levegőben. A lap kiesik a kezemből, hullámozva a padlóra hullik a lábunk elé. Szabadon repülök a boldogság felé, s ebben most Josh segített. Mikor már lemondtam róla, megjelent egy teljesen másik énje, és tett az összekuszált élete ellen. Tett a boldogságomért, a szerelmünkért. Letesz a földre. Égető csókba fullad az ünneplésünk. Csókja vad szenvedély, mint egykoron, leráncigálja cipőjét, és gyengéden a konyhába taszít.