~ Epilógus ~

6.4K 338 536
                                    




EZ ELŐTT MÉG VAN EGY FRISS 35. FEJEZET. NE EZZEL KEZD! <3

***

39 hónappal később

Dobozzal a kezemben járom végig a Griffint. Keresem a dolgaimat, mert mindenhol akad egynéhány – egy pohár, egy kulacs vagy köszönőlevelek a betegektől, amiket hónaponként összegyűjtve egy albumba ragasztok.

Felcsúszott fehér ruhámat lesimítom, miközben megállok a szobánál, ahol elkezdődött a boldog életem.

Egyre kisebb ez a ruha... Vagy én vagyok egyre nagyobb? Inkább utóbbi.

Benyitok a szobába.

Vegyszer szag. Steril környezet. Négy évvel ezelőtt az életemet mentettem itt. Végigborzongok, amikor visszagondolok a vérre, a sápadt arcának látványára. Angyali arca volt félholtan is. Valójában szerintem ő egy földön született angyal. Az őrangyalom.

A múltam és jövőm abban a szent percben fogadtak egymásnak örök hűséget. Soha el nem múló szerelemről esküdöztek, és megtörtént.

Mély levegőt veszek. A remegő szívemmel még egyszer az összes pontját bejárom a kórháznak. Néha könny szökik a szemembe, valahol zokogok, de aztán abba vész. Csend kong a lelkemben. Kell a megújulás.

A búcsúzás fájdalmas, még fájdalmasabb, ha attól búcsúzol, amire feltetted az életed.

Cora Moss mostantól nem műt és nem kórházi orvos. Cora Moss harminckét év után szabad a múltjától. Megbékélt és elfogadta a múlt vészes csapásait. Pihen, hogy majd, ha úgy érzi, másba kezdjen. A nyugalom tengerén lebegek, engedem, hogy valami új magával rántson és élvezhessem a kiérdemelt szabadságot. Nem fuldoklom, megtanultam a víz alatt lélegezi.

Megtörlöm a szemem a kicsordult könnyeimtől. Szipogásom a levegőben útra kél, mindenkinek elpletykálva, nem a bánat okozza, hanem a boldogság, amit most érzek csak igazán. Barátja lettem a sorsnak, felebarátja a karmának.

Leteszem a dobozt az ágyra, és megsimogatom a gyűrűm. Ígéret gyűrű. Declantől kaptam a harmincadik szülinapomra. Ígéretet tett, hogy megvéd és minden rosszat elhesseget a közelemből. Bejött. A vékony ékszer tökéletesen illik a gyűrűsujjamra, a benne lévő borsónyi gyémánt emlékeztet arra, hogy ugyanígy ragyogok az ő szemében.

Szikrázó patak az erdejében.

Végigsimítok a tenyeremen. Ott a heg, amit azon a végzetes napon szereztem. Nem bánom, tényleg nem. Ha ez kellett ahhoz, hogy rám találjon a szerelem, megérte.

Egy dolog bánt, de az nagyon: nem léptem időben, és majdnem meghaltam négy évvel ezelőtt. Declan helyett a halál csókolta volna a szám, ha ő nincsen.

Sav kúszik fel a torkomra, ahogy megjelenik Josh képe előttem. Már halványodik. Milyen volt a szája? Kicsit görbébb? Felfelé ívelő? A haja stílusa? Milyen árnyalatú szőke volt? Puha vagy drótos volt a tapintása?  Nem láttam őt három éve.

Azóta börtönben ül.

Öt évet kapott drogbirtoklás, gyilkossági kísérlet, éveken át tartó abúzus, sokszoros nemi erőszak és ittas állapotban vezetés miatt.

Vallott.

Nem tehetett mást mondjuk. Nem akarta elhúzni a tárgyalásokat, tudta, hogy nincs vesztenivalója. Nem mindig volt annyira őszinte. A gyilkossági kísérletet letagadta. De gyűltek a bizonyítékok... Biztonsági kamera felvételek, amikor bedrogozva vezetett – egy rendőr megállította akkor, de Josh lefizette őt. A rendőr bevallotta, és hajlandó volt Josh ellen tanúskodni.  Ott volt a ház külső kamerája, ami a medencére nézett. Sokszor ütött meg ott, néhányszor meg is erőszakolt. A legtöbbet viszont Stevennek köszönhetem: nyilvántartásba vette a sérüléseimet, azon az éjszakán, amikor megvizsgált. Noha csak a felületi sérüléseket tudta, révén, hogy semmiféle nőgyógyászati képesítése nincs, de ez is bőven elég volt. Régi üzenetváltások Josh és köztem, a szomszédok, akik elmondták, furcsálták Josh ambivalens viselkedését. Életem egyik legszebb és legfájdalmasabb hónapjai voltak. Boldog voltam, mert visszajött a reményem. Mindig lesz ebből a Pokolból kiút. Josh hiába híres, egy apró bizonyítékkal az ő élete is kezdett tönkremenni.  Josh a tárgyalások végére besokallt, teljesen eluralkodott rajta a pánik. Zokogva hallgatta végig a bíró által felhozott vádakat. Amikor megtudta, hogy öt évet kap, rám nézett. Nem haragudott, azt hiszem, abban a pillanatban egy kis időre a nárcizmusa eltűnt. Suttogott:

Ziccerek és életekWhere stories live. Discover now