Cassie csak egy lány volt. Pár hét volt az egyetem kezdetéig de neki még mindig nem volt munkája amiből a tandíjat fizethetné. Elhagyta szülővárosát és egyedül volt egy nagy városban amit nem ismert . A pénze fogyóban volt, sürgősen munkát kellett t...
Cassie vagyok, vagyis hivatalosan Cassidie Rose Morgan. Apám, Patrick Morgan, menő ügyvéd, folyamatosan utazgat, konferenciákra mászkál és ha nem ezt teszi akkor vendég előadóként van jelen az egyik helyi egyetem jogi karán. Sosem volt meg köztünk az-az igazi apa lánya kötődés, hogy is lehetett volna mikor sosem volt velem mikor szükségem lett volna rá. Általában szívesebben vált meg a hitelkártyájától minthogy elkísérjen venni egy cipőt, vagy beüljön velem valahova egy sütire így elég hamar ráébredtem hogy lényegében csak egy valakire számíthatok és az-az anyukám, Amber Morgan. Anya könyvelő volt fiatal korában de aztán hozzáment apámhoz és feladta a karrierjét hogy háztartásbeli legyen. Pedig nagyon okos, nem csak a számokhoz ért, minden más témában ugyanúgy otthon van. Mindig ő segített a tanulásban, és általában sokkal jobban magyarázott mint a tanáraim kilencven százaléka, így nem is meglepő hogy minden évben osztály első voltam. Szerepeltem a drámakörös darabokban és még a futócsapatban is benne voltam. Rengeteg iskolák közti versenyen szereztem arany vagy ezüstérmet. Anya nagyon büszke volt rám és ez nagyon jó érzés volt. Miután csak ketten voltunk általában , nagyon közel álltunk egymáshoz. Az anyám volt de mellette a legjobb barátnőm is így mindig mindent megosztottunk egymással. Így volt ez a továbbtanulással is. Anya azt akarta hogy jogász legyek vagy könyvelő, vagy mivel a tanulmányi eredményem lehetővé tette akár orvos. De valahogy ezek a szakmák engem nem igazán vonzottak. Ezzel szemben imádtam rímeket faragni. Mikor a tévében láttam egy reklámot én is elkezdtem szöveget gyártani , elképzeltem a díszletet, a jeleneteket… ezért gyorsan körvonalazódott bennem hogy inkább a kereskedelem felé kacsintgatnék. Marketing menedzser is lehetnék akár, végül is akkor is kiskosztümben és tűsarkúban totyoghatnék egésznap, bár ez a része egyáltalán nem vonz. Anya azonban nem tartotta ezt jó ötletnek, főleg azért mert a mi városunkban nem volt ilyen kar így messzebb kellett volna egyetemre járnom. Azt pedig anya nem akarta, nehogy túl sok időt vegyen el tőlem az utazgatás.
Kisvárosban éltünk, az a tipikus kisváros ahonnan csak akkor törhet ki egy nő ha jó helyre házasodik vagy ha egy távoli egyetemre jelentkezik. Én a második megoldást választottam, így történt hogy a Californiai egyetemre jelentkeztem Kereskedelem szakra. Fel vettek így marketinget tanulhatok és persze bele van olvasztva egy kis pénzügy, és egy kis pszichológia is, ami nekem nagyon tetszett így anya kedvére is tehetek. Viszont anya ezt nem fogadta olyan jól.
A Washington állambeli Richland aranyos kis város és tényleg szeretek is itt élni viszont félek, hogy itt ragadok és azt nem akarom, nem itt akarom végezni egy kis házban , kalandokra vágyom, élni akarom az életem. Ha itt maradok anyáékkal laknék még évekig és az nem normális, Ezerszer inkább egy koli mint itt. Szeretnék randizni, ismerkedni, élni mielőtt lekötöm magam valaki mellett.
Szerencsémre apa épp otthon volt mikor ez a téma napi rendi pont lett és a konyha asztalnál ülve egy bögre kakaó mellett diskuráltunk. Anya California ellen volt apa pedig nem értette miért akarok olyan messzire menni. Mikor elmagyaráztam a nagyon meggyőző indokaimat boci szemeket meresztve apa szíve meglágyulni látszott. Igen ha valamit megtanultam akkor az-az hogy apának elég egy kis kiskutya nézés és könyörgés és adja a hitel kártyáját. Ez most sem történt máshogy. Kijelentette, hogy kifizet nekem előre egy évnyi lakbért és a kártyámra utal annyi pénzt ami a megélhetéshez szükséges. Viszont, a tandíjat nekem kell előteremtenem, azaz dolgoznom kell. Rábólintottam, hiszen elég méltányos ajánlat volt apámtól. Így lett hát, hogy a júniust még otthon töltöttem de július harmadikára lefoglaltam a repülőjegyemet. Elbúcsúztam a barátaimtól, illetve legjobb barátnőimtől Alexistől és Beckytől akik abszolút nem értették miért akarok olyan messzire menni tanulni hisz kereskedelmet otthon is tanulhatnék a szomszéd városban. Elmagyaráztam nekik, megértették de abszolút nem tetszett nekik a tervem…
És felkészültem a nagy betűs életre. Apa elküldte nekem a lakás képeit amit kibérelt nekem. Egy szoba, nappali, konyha, fürdő és erkély, egy háromemeletes házban. Mindössze kilenc lakásos épület így nyugodt hely, tudok majd tanulni is rendesen. Izgatottan vártam az utazást, napok óta becsomagolva vártak a bőröndjeim útra készen a gardróbban.
Cassie
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok! Nos ez lett volna a prológus. Tudom nem túl hosszú de véleményeket szívesen olvasnék. Hamarosan jön az első fejezet. Puszi❤❤
