Nélküled nem...

3.4K 163 7
                                    

Shawn szemszög...

Reggel arra ébredtem, hogy sajog az orrom. Lassan oldalra fordítottam fejem és láttam, hogy Cassie még édesen szuszog így óvatosan kibújtam alóla és a fürdőbe sétáltam. Az orromat kezdtem el vizsgálgatni. Szerencsére nem nőtt duplájára az éjszaka, úgy elég gázul néznék ki ma este.  Miután este nem igazán volt már kedvem még fürödni  ledobáltam a ruháimat és megnyitottam a zuhanykabinban a vizet. Gyorsan lezuhanyoztam, ott akartam lenni mikor Cassie felébred, így pár perc alatt lezavartam majd elzártam a vizet. Magamra kaptam a köntösömet amit azon kivételes esetekre tartunk itt nekem ha esetleg itt lennénk. Leginkább nálam vagyunk mióta Amber is itt van. Nem akarjuk őt sem, illetve magunkat sem kellemetlen helyzetbe hozni. 

A szobába kilépve Cassie már mocorgott de szemét nem nyitotta ki. Beültem mellé. Hajamat hátra simítottam majd közelebb hajoltam hozzá. Olyan gyönyörű ez a lány, és abszolút képtelen vagyok haragudni rám, pedig majdnem eltörte az orrom. Ugyan tényleg az én hibám volt, én ijesztettem meg, de akkor is elég heves reakció volt. A legtöbb nő szerintem zokogni kezdene és nem támadni. Csodás lesz a következő két hétben mellette ébredni, mikor vele alszom mindig sokkal kipihentebb vagyok, sokkal vidámabban ébredek és napközben sem vagyok olyan ingerlékeny.

- Hogy van az orrod?- kérdezte suttogva mire elmosolyodtam és végig simítottam ajkain.

- Semmi baja szerelmem - mondtam mire kinyitotta gyönyörű barna szemeit és rám nézett - Jó reggelt.

- Jó reggelt. Gyere ide - húzott le magához majd mellkasomba fúrta arcát és sóhajtott - Olyan finom az illatod.

- Azt hiszem eper, vagy barack?- mondtam mire nevetni kezdett - Ez ilyen vicces?

- Nem, csak...de mégis... de én nem azt érzem. A te illatodat, olyan finom, férfias, és mámorító. Szeretem az illatod.

- Anyukád még nincs itthon - húzódtam el tőle mire rám mosolygott.

- Honnan tudod, voltál kint?

- Nem, de azt mondta csak délután jönnek.

- Te mikor...beszéltél vele?

- Tegnap te butus, szerinted ki engedett be a lakásba?

- Ez eszembe sem jutott. Basszus, tudta, hogy jól vagy, és végig hallgatta ahogy halálra aggódom magam.

- Halálra aggódtad magad miattam?

- Igen. Tudod te milyen rossz érzés az ha nem tudod mi van azzal az emberrel aki több ezer kilométerre lehet tőled? Nem jelentkeztél, nem válaszoltál a hívásokra, az üzenetekre...- mondta mire lenyomtam a párnára és fölé hajoltam.

- Nagyon nehéz volt megállni, hogy írjak vagy hívjalak. 

- Többé ne csinálj ilyet. Borzalmas volt, már csak bele gondolni,  hogy elveszíthetlek, nem tudom mit kezdenék magammal nélküled. Olyan fontos vagy nekem.

- Életem, esküszöm többé nem csinálok ilyet, megígérem. Ne haragudj...- simogattam arcát.

- Ki tudsz engesztelni - mosolyodott el mire elnevettem magam majd megcsókoltam. Ő elkezdte lefejteni rólam a köntöst majd nyakam átölelve húzott magára. Kifulladásig csókoltuk egymást, ujjaimmal végig simítottam karján, nyakán, mellkasára tapasztva tenyerem éreztem, hogy mennyire gyorsan ver a szíve. Szemeibe nézve vágyat láttam, ajkai megduzzadtak és csak arra vártak, hogy újra érezhessék a csókomat. Mámorító érzés volt, tudni, hogy ennyire hatással van rá a csókom és az érintésem. Csak engem akart érezni és ezt ki akartam használni. A topját felhúzva gyengéden végig cirógattam bőrét és mikor lehúztam fején keresztül a ruha darabot mellkasához hajoltam és apró csókokat leheltem bőrére. A válasz csak halk sóhaj volt és ujjaival végig szántotta hajam. Mellkasa megemelkedett, háta teljesen ívbe feszült.

Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)Where stories live. Discover now