Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Azt gondolod nyertél?

Shawn szemszög...

- Cassie, lassan indulnunk kellene, sokáig tart még a készülődés?- kopogtam az ajtón mire kuncogást hallottam.

- Nem édes, mindjárt megyek - szólalt meg majd újra csak a kacagás így sóhajtva sétáltam a nappaliba Danhez.

- Egy dolgot megtanultam az évek során Shawn, ne siettess egy nőt, mert csak tovább tart a készülődés. Minden sürgetés újabb öt perc várakozás. Ezt jegyezd meg - mondta mire bólogatva ültem le.

- Igen, vettem észre. Miért tart ilyen sokáig felvenni egy ruhát meg egy cipőt? Nem olyan nehéz, vagy mégis?

- Nem....neeem, az nem tart sokáig, de míg megtalálják a tökéletes fülbevalót, nyakláncot, gyűrűt, karkötőt. Kiválasztják a parfümöt, kiigazítják a sminket és a hajukra ráfújnak négy kiló hajlakkot. Na ez már több időbe telik. Sokat kell még tanulnod.

- Az biztos.Veletek minden rendben?- kérdeztem mire elmosolyodott és bólintott.

- Amber nagyszerű nő, és Cassie nagyon aranyos lány.  Ha ő nem lenne ennyire támogató akkor nem mennének ilyen jól a dolgok. Az elején Amber nagyon bizonytalan volt, amiért nem is hibáztatom, amilyen a férje volt..

- Találkoztál már vele?

- Ó nem, csak meséltek róla.

Én találkoztam és rögtön az első tíz percben ki is húztam a gyufát csak mert megkértem, hogy ne beszéljen Cassievel úgy mintha a kutyája lenne. Az a tipusú ember aki nem tűri  ha valakinek eltér a véleménye az övétől. Ahogy Cassie mesélte borzalmasan bánhatott velük. Voltak ugyan húzásai mikor a pénzével próbálta lekenyerezni a lányát, de Cassienek nagyon hiányzott hogy legyen mellette egy apa aki vigyáz rá. Mióta  te itt vagy nekik sokkal kiegyensúlyozottabb. Még ha nincs is mindig a közeletekben, azt hiszem a tudat, hogy van akire számíthat, megnyugtatja őt.

Nos, én nem fogom magukra hagyni őket. Ameddig csak tehetem vigyázok rájuk. És te Shawn?

- Én?

- Nem kell téged laposra vernem igaz?- nézett rám áthatóan. Eszembe jutott a Camila ügy, ha megtudnák mi történt, nekem teljesen végem lenne ebben a családban. Többé szóba sem állnának velem.

- Igyekszem úgy viselkedni és bánni Cassievel, hogy ne legyen oka panaszra. Az első perctől kezdve bele vagyok zúgva így nem hiszem, hogy sor kerül rá.

- Nagyon remélem. Tudom miként kezdődött a kapcsolatotok...

- Tudod? Hogy érted?

- Tudok a szerződésről.

- De hogyan?

- Az mindegy. Tudok róla és kész. Ahogy arról is tudok, hogy már nem él. Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy volt néhány baklövésed, nekem is voltak. Mindenkinek vannak félre lépései, de ha időben elismered, és jóváteszed, tovább lehet lépni rajta. Vigyázz, hogy ne süllyedj túl mélyre - mondta amit nem igazán tudtam már mire vélni. Mintha mindenről tudna, viszont ha tudna mindenről akkor biztos nem ülne már itt velem. Nem tudhatja a Camila ügyet.

- Igyekszem Dan, nem akarok Cassienek fájdalmat okozni.

- Jól van, akkor ezt megbeszéltük - mondta elégedett arckifejezéssel. Sóhajtva hátra dőltem és ujjaimat bámultam mikor végre nyílni hallottam az ajtót.

- Uraim, köszöntsék Miss Morgant illő módon - mondta Amber majd kilépett utána Cassie. Az a ruha volt rajta amit anyáékkal talált. Most láttam csak, hogy a ruha oldalt combközépig fel volt sliccelve így kivillantotta formás lábait is. A mellrészénél húzott rész tökélketesen kiemelte melleit és maga a ruha teljes egészében nagyon illett Cassiehez. A sminkje és haja kifogástalan volt.  Nyakában az a nyaklánc volt amit legutóbb adtam neki, ujján a gyűrű amit szintén én adtam neki. csillogó szemekkel nézett rám. Felpattanva  odaléptem és magamhoz húztam. Annyira büszke voltam rá, arra, hogy az én barátnőm, hogy velem van.  Daniel csak Amberhez lépett majd mosolyogva néztek ránk.