Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Semmi a világon...

Reggel kaptam egy hívást a kiadós pasitól, hogy tizenegyre várnak így fél tizenegyre Jon is megérkezett értem. Eljátszottuk a sapkás szemüveges esetet, a különbség csak annyi volt hogy nem harminc csak tíz fotós előtt vonultam így el. A kiadóhoz érve egyedül mentem fel a tárgyalóba ahol a tegnapi kis csapat várt. Shawn az üvegfalnak támaszkodva bámult kifelé. Mikor beléptem, köszöntem mindenkinek egy jó napottal. Elővettem az általuk kért papírjaimat és amíg kitöltötték a hiányzó részeket a  szerződésen elővettem telefonom és írni kezdtem.

„ Úgy tűnik nagyon elgondolkoztál. Visszalépnél?”

Csipogás. Shawn ijedten nyúlt zsebébe majd előhúzta a telefonját és megnyitotta az üzenetet, rám pillantott.

„ Csak ha te visszalépsz! „

Jött a válasz. Sóhajtottam és a gépelő Andrewra néztem majd vissza Shawnra.

„ Ha nem lenne akkora szükségem a pénzre eszembe sem jutott volna elvállalni. De nekem kell a pénz, neked meg kell egy alibi barátnő. „

És küldés. Eltettem telefonom. Végig néztem ahogy elolvassa majd bólint és zsebébe csúsztatja telefonját.
Miután aláírtuk a szerződést eltettem az én példányomat és csak ültünk az asztal körül. Megkaptam a tabletet is ami most előttem pihent.
- A rajongók megvannak őrülve azért, hogy tudják ki vagy Cassie.
- Szar lehet nekik.
- A lényeg..- csóválta fejét Andrew. – Ideje lenne néhány közös képnek, mert eddig a napszemüvegeden és baseball sapkádon kívül nem sokat láttak belőled. Szóval menjetek el kávézni ma délután, kézenfogva mosolyogva, ha nem tudtok miről beszélni akkor meséljetek egymásnak vicceket csak keltsétek egy újdonsült pár látszatát, nevetgéljetek, legyetek közel egymáshoz. Nem feltétlenül kell semmi intimnek lenni, elég a kézfogás. A lényeg, ha én elhiszem, hogy együtt vagytok akkor más is.
- Hát persze…- mondtam.
- A randikat beírtuk a programba így mindketten feltudtok rájuk készülni.
- Értem.
- Cassie, ha kérhetem, ha egy rajongó odamegy Shawnhoz aláírásért vagy képért légy kedves. Mosolyogj és ha kérdeznek valamit válaszolj kedvesen. Lássák, hogy te tényleg egy nagyon klassz kis hétköznapi csaj vagy, egy közülük.
- Örömmel.- grimaszoltam.
- Na jó, hagy lássam, hogy néztek ki egy párként.
- Mi?- kérdezte Shawn.
- Álljatok fel, lépjetek egymáshoz, fogjátok meg egymás kezét.- mondta Andrew mire én nagy nehezen felálltam. Shawn ott ült mint aki a székhez ragadt. Felnevettem majd az üvegfalhoz léptem és kibámultam rajta.
- Jézusom, és én még azt hittem nekem lesz nehéz megjátszani magam.- mondtam. Vettem egy nagy levegőt és próbáltam feleleveníteni, hogy mit tanultam a drámakörön, vonatkoztass el tőle, ez csak egy munka. Mosolyogj, nézz a szemébe, hitesd el vele, hogy ez nem csak egy játék, de arra figyelj, hogy te független tudj maradni. Lehunytam a szemem és nagy levegőt vettem majd éreztem, hogy megfogják a kezem. Szemeim kinyíltak. Lassan megfordultam és ott állt előttem. Megfogta kezem és közelebb lépett.
- Menni fog..- súgta mire bólintottam. Ő közben kézfejem simogatta mire szemébe néztem és elmosolyodtam. Magabiztos mosoly, egyenlő a sikerrel. Csak mosolyogj és minden jól sül el.
- Jól van srácok, kicsit összeszoktok és minden menni fog, ahogy Shawn is mondta. - Most mehettek. - mondta Andrew. Én elengedtem Shawn kezét és összeszedtem táskám. Beleraktam a tabletet és gondosan elzártam a  cipzáras zsebbe a csekket ami a tovább tanulásomat biztosítja. Mikor elkészültem rá néztem.
- Tudok egy nagyon jó helyet, nem olyan messze a parton, jó lesz az vagy szeretnél te választani?
- Tökéletes a part.- mondtam majd elindultunk. Miután a hely amit Shawn ajánlott nem volt messze feldobta, hogy sétáljunk. A kiadó épületéből kilépve nyújtotta kezét amit megfogtam.  Kicsit feltámadt a szél, így hajam folyamatosan arcomba csapódott de Shawn csak nevetett.
- Ez nem is olyan rossz így..- mosolygott rám és megszorította picit kezem.
- Igen, egész tűrhető..- mondtam hidegen. – Még jó, hogy nem vagy csúnya, úgy nehezebb lenne eljátszani, hogy oda meg vissza vagyok érted.
- Ez kedves, mondták már neked hogy nagyon jófej lány vagy?
- Igen, többen is.- nevettem majd egy ideig az utat figyeltem de nem bírtam sokáig  és ránéztem.- Kérdezhetek valamit?
- Hát persze, minél jobban megismerjük egymást, annál jobb.
- Szóval te konkrétan hol is laksz, és itt születtél LA-ben?
- Te tényleg semmit nem tudsz rólam…olyan üdítő végre egy olyan lánnyal lenni aki nem ismer, aki nem tudja jobban, hogy ki vagyok én.
- Sok ilyen volt?
- Volt néhány, olyanok hogy nem is kérdeztek, állították, szó szerint elmondták ki vagyok, mit szeretek, hogy szeretem. - Szerintem ez nem jó dolog..
- Na és miért nem?
- Mert így… nem is tudom, csak olyan rossz érzés ha a veled szemben ülő jobban ismer téged mint te magad pedig sosem találkoztatok azelőtt. Tudod így nincs meg a kapcsolatban az a  fázis mikor ismerkedünk, eljárunk, beszélgetünk, mesélünk egymásnak az életünkről. Persze tudom ez köztünk nem igazi, de mégis jó érzés, hogy végre mesélhetek valakinek magamról.
- Akkor hallgatlak..- mosolyodtam el mire felsóhajtott.
- Nem Los Angelesben születtem hanem Torontóban.
- Mármint a kanadai Torontóban?
- Ismersz másikat is?
- Nem, csak…te amolyan Justin Bieber hasonmás vagy?
- Nem szeretnék az lenni. – nevetett. – Nincs vele bajom de voltak ügyei amilyeneket én nem akarok magamnak. Na de…Pickeringben nőttem fel. Van egy húgom is…
- Mennyi idős?
- Tizenhárom lesz, imádom őt… kedvelne téged.
- Nem tudhatod, nem ismersz engem. Mesélj még.
- Először csak cover videókat készítettem, tudod az az amikor..
- Tudom, ennyire nem vagyok hülye, feldolgozod más előadók dalait.
- Igen, és azokat online posztoltam, van ez az alkalmazás, a Vine, na és ott egyre többen lettünk idővel és a barátaimmal jól elszórakoztunk, de aztán megkerestek a kiadótól és szerződést ajánlottak. Így két éve jelent meg az első dalom, majd 2015-ben az első nagy lemezem és hamarosan, szeptember végén érkezik a második nagy lemezem…
- Gratulálok.- bólintottam.
- Hát ez szép, én mesélek te meg..
- Mi az, őszintén mondtam, gratulálok, biztosan nagy utat jártál be ha ennyi minden sikerült… Hány éves is vagy?
- Egy hét múlva leszek tizennyolc.
- Ohh, akkor ajándékot kell vennem neked.
- Nem kell Cassie…
- Na jó majd kitalálok valamit. Akkor én idősebb vagyok mint te  majdnem félévvel.
- Mindig is szerettem az idősebb nőket.- hajolt közelebb mire felnevettem.
- Jól van, mesélj még.
- Első kérdésedre válaszolva nem lakom sehol igazán. Itt kaptam egy lakást a kiadótól de rengeteget utazom a koncertek, interjúk miatt így nem vagyok itt valami sokat.
- Akkor sok értelme lesz ennek a kamu barátnősdinek.
- Lesz értelme…
- Ja, szóval én leszek az a szuper megértő átlagos csaj aki elfogadja, hogy a pasija hetekig van távol és mindig tárt karokkal várja itt hogy szakítson rá egy napot.
- Nem teljesen. De tudod ha hosszabb ideig szabad vagyok akkor haza szoktam menni Pickeringbe.
- Milyen időtartamra számítsak, meddig tart ez a játék köztünk?
- Nem tudom Cassie, erről még nem beszéltünk a csapattal.
- Oké. Csak hogy meddig kell várnom, hogy normális kapcsolatom lehessen valakivel aki mindig itt van, tudod, esetleg az egyetemről vagy ilyesmi.
- Persze, értem.- hajtotta le fejét és gyengült kezének szorítása.
- Mi van ha belém szeretsz mielőtt vége ennek az egésznek?
- Szóval én szeretek beléd, és ha te szeretsz belém?
- Az nem fordulhat elő.- nevettem és talán nagyon határozottnak tűntem, mégis volt valami ebben a srácban. Nem tudom, a mosolya, vagy a gyönyörű barna szemei de tetszett…- Ez nekem üzlet.- mondtam tárgyilagosan.
- Akkor próbálok nem beléd szeretni. De ha mégis megtörténne, akkor is elengedlek ha te nem érzel semmit, maximum majd írok pár dalt a  szív fájdalomról és a toplista első helyén végzed egy dalban.- mondta mire felnevettem. Körbenéztem és jobbra megpillantottam két fazont kamerával a kezükben.- Ne aggódj, már egy ideje koslatnak utánunk. Na de most te jössz, mesélj magadról.
- Én eléggé unalmas vagyok. Nincs életem, se toplistás albumom amiről mesélhetnék…
- Na, Cassie…
- Szeretek olvasni, mint tudod rímeket gyártani. A gimiben futottam és kitűnő tanuló voltam. A szüleim, de legalábbis anyám biztosan, nagyon büszke volt rám mindig is, ezért félek, hogy mi lesz ha kiderül ez az egész. Hatalmasat csalódna bennem.
- És az apád? Róla a minap nagyon keveset mondtál.
- Mert nincs mit. Apa ügyvéd, rengeteget utazott mindig is. Kábé, két hetente jött haza egy-két napra, sosem ért rá velem foglalkozni így mi nem igazán vagyunk az a  tipikus apa lánya páros. Ő nem az a  fajta akivel ha találkozol mert bemutatlak, megszorongat és fenyeget, mert nem érdekli mi van velem. Amíg megelégszem a hitel kártyájával, a pénzével a figyelme helyett addig minden rendben van. De anya ellensúlyozta ezt, ő könyvelő de mikor apához ment háztartásbeli lett. Imádom őt, ő a legjobb barátnőm, és tudom bármikor számíthatok rá. Olyan megértő és segítőkész… Ő tökéletes..- mosolyogtam.
- Akkor bizonyára rá hasonlítasz jobban, te is épp csak lecsúszol a tökéletes jelzőről.
- Na és miért?
- A modorodon csiszolhatnál.
- Nagyon jó modorom van…. Ha olyanokkal vagyok akiket szeretek, akiket ismerek. Azt gondolom, hogy jobb óvatosnak lenni, inkább kicsit távolságtartónak lenni mint, hogy később megbánjam, hogy valakit túl közel engedtem magamhoz és megbántott. A rossz modor nálam csak védekező mechanizus…
- Szerintem te nagyon szerethető lány vagy…
- Köszönöm… tudod az egyik legjobb barátőmnek már megerősítettem, hogy úgymond egy pár vagyunk és ugyan nem kérdezett rá de ha megtenné, kikell találnunk egy sztorit és mindenkinek azt elmondani ha megkérdezik hogy találkoztunk.
- Mi lenne ha a sziklás történetet mesélnénk el, csak feltúrbózva, nem is tudom, haza kísértelek, elkértem a számodat, felhívtalak , randira hívtalak, randiztunk és kialakultak a dolgok.
- Na jó, legyen, ez nem olyan bonyolult, nehéz bele zavarodni…
- Itt vagyunk.- mutatott egy kis kávézóra. - Üljünk a teraszra.
- Üljünk.- bólintottam és ahogy helyet foglaltunk jött is a pincérlány. Felvette a rendelésünket és közben végig Shawnra vigyorgott és engem is jól szemügyre vett. Két jegesteát rendeltünk. Shawn végig fogta az asztal fölött a kezem ami megítélésem szerint a közelben leselkedő paparazziknak nagyon tetszett, talán már csak a  csókra vártak de azt nem fogják megkapni. Shawnra mosolyogtam ő pedig elgondolkozott…
- Cassie, amit a telefonban mondtál tegnap este, azt hogy ha nincs ez az ügy akkor akár több is lehetett volna köztünk..
- Azt felejtsd el.
- Nem akarom, vagyis amíg megnem magyarázod addig nem. Most miért ne lehetne?
- Azért amit elmondtam a telefonban, mostmár másnak látlak mint akkor este. Akkor csak egy átlagos, Peter nevű srác voltál gitárral a válladon, de most te vagy Shawn Mendes a híres fiatal énekes akiért lányok milliói rajonganak és esténként rólad fantáziálnak és arról hogy iktassák ki az aktuális barátnődet.- mondtam mire nevetni kezdett.
- Már mondtam..
- Tudom. De olvastam már sztorikat elmebeteg rajongókról akik megtámadták a kiszemeltjük párját. Annyi a pszichiátriai eset köztük, nem is gondolnád, de harminc százalékuk képes mániákusan szeretni az adott előadót.
- Akkor ezentúl jobban vigyázok rád.
- Shawn, ez nem vicces, nekem ez nem menne. Én nem akarok olyan lenni mint az anyám aki csak várja, hogy két hetente apa beessen az ajtón, a valóságban köztünk ez nem működne.
- Hamarosan haza utazom koncertezni és ha a szüleim kérdeznek rólad akkor mit mondjak Cassie?
- Amit megbeszéltünk. Én csak egy átlagos csaj vagyok, egyetemre járok és ..
- És ha megakarnak ismerni? Anyáék mindig is nagyon odafigyeltek rám, talán ennek köszönhetem, hogy nem szálltam el magamtól úgy mint a legtöbb feltörekvő énekes. Ha azt mondanák, hogy vigyelek haza mondjuk hálaadásra vagy egy hétvégére, mit mondanál?
- A látszat kedvéért bármit, de te fizeted a repjegyemet. - mondtam mire újra csak nevetett. Őszintén szólva jó volt hallani a nevetését. Olyan kis aranyos különben, mégis ha arra gondolok hogy mit is csinálunk mi ketten most, elfog a félelem , félek tőle…az érzéstől ami körül öleli a szívem ha vele vagyok.
- És ha a te szüleid akarnak velem találkozni?
- Akkor kénytelen leszek haza vinni téged, hogy ne fogjanak gyanút. Ahogy a kis csapatod is mondta, haza visszük a másikat és meg játszuk magunkat a saját családunknak és barátainknak, hogy utána furdalhasson a  lelkiismeret.