Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)

Utálom őt...

Fürdés után köntösben mászkáltam a konyha és a nappali között egy kis chipset és üdítőt előkészítve a filmezésre mikor is csöngettek. Összébb húztam a köntöst majd ajtót nyitottam.
- Szia..- köszönt mosolyogva.
- Szia Shawn, mit keresel itt, egyáltalán hogy jutottál be az épületbe?- néztem ki a folyosóra.
- A fölötted lakóhoz pizzát hoztak, a futár engedett be. Én meg gondoltam megleplek.- mosolygott.
- Megtörtént.- mondtam majd elnevettem magam és kitártam az ajtót. Ahogy belépett háta mögül előhúzott egy szál fehér rózsát.- Shawn nem kell nekem virágot hoznod, mi nem vagyunk igazából együtt. - mondtam miközben elvettem tőle.
- Igen, ezt tudom, de fehér rózsa, nem vörös, direkt.- mondta mire elmosolyodtam.
- Akkoris de azért köszönöm...Nos én filmezni készültem, van kedved csatlakozni?
- Mit néznénk?
- Még nem igazán választottam.
- Akkor igen.
- De! Szigorúan baráti filmezés.
- Semmi több.- bólintott.
- Oké. Vedd le a cipőd és foglalj helyet, hozok neked is inni.- mondtam majd a konyhába siettem. Elővettem még egy doboz narancsos löttyöt és visszamentem.- Így viszont felöltöznék mielőtt elkezdjük. Egy perc és kész vagyok. - vágtam át a nappalin a háló felé. Levettem a pizsamának szánt hosszított topot és felvettem helyette egy fekete trikót és egy hosszú melegítő nadrágot. Nem számít hogy megfogok sülni, legfeljebb majd bekapcsolom a légkondit. A hajamat leengedve hagytam és visszamentem hozzá. A kanapén ült előre hajolva. - Bocsi, sokáig tartott?
- Nem, dehogy. - nézett rám és észrevehetően jól végig mért. Nem tetszett a tekintete, vagyis tetszett de mégsem. Hogy magyarázzam el ha még én magam sem értem?- Nem akartam belegázolni a magánéletedbe de a laptopod be van kapcsolva és valaki video chatelni akart veled, azt hiszem az apád.
- Mi a francot akarhat?- ültem le a gép elé majd megnyitottam és küldtem egy felkérést. Shawn távolabb ült így nem volt benne a képben mikor apa fogadta a felkérést.
- Szia kislányom.
- Szia apa, mi újság?
- Én ugyanezt akartam kérdezni. Miért a hírekből kell meghallanom, hogy a lányomnak van egy barátja, de nem akármilyen barát, áh, nem... egy énekes srác ... miért nem szóltál?
- Nem olyan komoly a dolog még apa, és ne aggódj, anyától már megkaptam hogy vigyázzak vele, nem kell előadni magad, na nem mintha számítana, eddig sem érdekelt mi van velem, vagy kivel járok, szóval nem is tudnálak komolyan venni.
- Ez nem is igaz... Érdekel mi van veled.
- Tényleg? Akkor hogy hívták az utolsó barátomat?
- Hogy hívták? Hát Jeffrey..- mondta mire felhúztam szemöldökömet.- Akkor Johnny?
- Justin apa...
- Jól van hát csak pár hónapig jártatok, időm sem volt megjegyezni.
- Három évig jártunk apa, szinte egész gimi alatt. Mindegy, a lényeg az, hogy nem kell most úgy tenned mintha érdekelne mi van velem.
- Érdekel, több ügyfelem volt már, ilyen fiatal nyikhajok akik azt hiszik, hogy ők a világ urai és ők hozzák a szabályokat, aztán pofára esnek, én meg kihozom őket.
- Shawn nem ilyen apa, ő más.
- Mind ugyanolyanok. Csak arra kellesz neki, hogy eljátszhassa a jófiút, hogy egy átlagos lánnyal kavar és hogy azt mutassa, hogy ő igenis elérhető, hogy a sok kis tini csaj rajongjon érte és reménykedjen, de aztán megunja a banánt és eldob, és akkor majd sírsz utána. Bolondot csinálsz magadból, így jobb lesz ha még csírájában elfojtjuk ezt. Szakíts meg vele minden kapcsolatot.
- Nem.
- Tessék?
- Nem mondhatod meg mit tegyek. Talán nem olyan tökéletes ember mint amilyennek te képzeled magad, de jó ember. És ha sérülök azt csak magamnak köszönhetem majd, nem kell, hogy játszd az óvó apát mert abszolút nem hiteles az alakításod. A parancsolgatással meg nem érsz el semmit. Hagyd, hogy éljem az életem, ahogy te is tetted eddig a sajátoddal.- mondtam.
- Ne szemtelenkedj, ha jól tudom nekem köszönheted, hogy ott vagy.
- De nem azért engedted, hogy jöjjek mert jót akartál volna nekem, hogy örömet okozz hanem hogy eggyel kevesebb gondod legyen. Minél távolabb annál jobb alapon.
- Ha nem szakítasz vele...
- Mi lesz? Kitagadsz? Ugyan apa, eddig sem nagyon halmoztál el a figyelmeddel , mondd mi változna? Most mennem kell. Szia apa.- mondtam majd megszakítottam a videóhívást és lecsuktam a laptopot. Egy percig csak ültem egy helyben magam elé bámulva majd felálltam és az asztalról felkapva az üdítős dobozt az előszobába hajítottam. Hatalmas csattanással ért földet. Éreztem, hogy levegőre van szükségem így kimentem az erkélyre. A korlátba megkapaszkodva vettem egy nagy levegőt és lehunytam a szemem. Éreztem, hogy arcomon végig folyik egy könnycsepp, megráztam kicsit fejem majd vettem egy mély levegőt, de elég szaggatottra sikerült.
- Hé, Cassie...- csúsztatta kezeit vállamra Shawn.- Minden rendben van...- suttogta.
- Nem igaz, nincs. Utálom őt.
- Dehogy utálod..- mondta mire megfordultam és szemébe néztem. Leakartam ordítani a fejét, hogy ne szóljon bele mert nincs hozzá semmi köze, hogy ne avatkozzon az életembe mert nem tud rólam semmit és a lendület meg is lett volna, azonban ahogy szemébe néztem, valahogy elment a hangom. - Nyugi, jó?- simított végig karomon mire bólintottam és átöleltem őt. - Jól van Cassie, semmi baj.- Simított végig hajamon majd magához szorított. Beszívtam illatát és lehunytam a szemem. - Ne haragudj rám.
- Miért?- nyögtem ki.
- Én sodortalak ebbe a lehetetlen helyzetbe. Bele sem gondoltam, hogy neked mennyi gondot és bonyodalmat okozhatok ezzel. Miattam van az egész... mert nem tudtam becsajozni.- mondta mire elnevettem magam. Letöröltem könnyeimet és ránéztem.
- Nem is értem, hogy nem sikerült.- mondtam majd elhúzódtam tőle és bementem a nappaliba.
- Cassie, mi van ha egy nap többet akarunk a másiktól? Tudom megbeszéltük a múltkor, hogy ha beléd szeretnék akkor elengednélek ha te nem éreznél semmit. De mi van ha mindketten úgy érezzük, hogy köztünk ez több?
Shawn, nem lehet több... Én nem vagyok az a tipusú lány aki gyorsan túl teszi magát egy csalódáson és ha mi ketten együtt lennénk csalódás lenne a vége. És különben is, ha idővel kialakulna valami köztünk elég hülyén érezném magam miután pénzt kapok azért, hogy veled legyek. Legyünk barátok, abban semmi rossz nincs. Lehetünk jóban és nem kell csak az előre lebeszélt randikra szorítkoznunk, találkozhatunk azon kívűl is. Csak legyen ez elég.- mondtam mire sóhajtott és leült a kanapéra. Nem mondott semmit.
- Komolyan...- ültem le mellé.- Komolyan nem értem hogy miért nincs barátnőd.- mondtam mire rám nézett.- Okos vagy és nagyon kedves, és jóképű.- simítottam végig arcán majd szemébe nézve megláttam magam. Elmosolyodott.
- Tudom, hogy eszméletlen nehéz lesz veled lenni.
- Miért?
- Mert már most elcsavartad a fejem. - nevetett halkan majd magához ölelt. Hátra dőlt a kanapén így mellkasán kötöttem ki.
- Meghallgattam a dalaidat tegnap este. Nagyon tehetséges vagy... tényleg nagyon jó dalok. És biztosan a következő album is nagyon klassz lesz.
- Köszönöm.- súgta.- Szóval három évig voltál együtt a volt barátoddal?
- Igen.
- Milyen érzés olyan sokáig egy valakivel lenni?
- Biztonságot nyújtó érzés... Van valaki aki ismer, aki tudja hogy milyen vagy ha morcos vagy, felismeri a mosoly mögött a szomorúságot, vígasztal még ha azt állítod jól is vagy. Ő tudja hogy nem. Justin szuper srác csak kinőttük egymást vagy nem is tudom... más terveink voltak a jövőre nézve.- mondtam mire ő végig simított karomon.
- Pár hétig elég sűrű lesz a programom de ha van kedved videó chatelhetünk meg írogathatunk egymásnak.
- Oké, meg majd posztolok valami szuper cukit rólad, jó? Hagy jöjjenek az utálkozó kommentek. - nevettem.
- Ne is figyelj rájuk.
- Megpróbálok.- mosolyodtam el. Fura hirtelen milyen közel került hozzám, de ez abszolút nem jó. Ha elengefem magam...ha hagyom hogy a közelembe férkőzzön, könnyen sérülhetek... Lehunytam szemem és próbáltam ki találni valamit, hogy ezen változtassunk. Lassan egyre tompább lett minden, már nem hallottam ahogy a levegőt veszi, és nem érzékeltem az érintését, majd rám telepedett a homály...
Álmodtam valamit, fura volt. Egy eső felhőn lebegtem és fáztam. Olyan hideg volt és egyedül voltam. Tudom, hogy dideregtem és vártam, hogy valaki megmentsen onnan. De a segélykiáltásaimat senki sem hallotta meg. Egyedül maradtam. Majd hirtelen képcsere, egy hófehér felhőn fekszem és nevetést hallok, de fura mód ez a nevetés más...túl élethű mégis olyan tompa..
- Shawn?- kérdeztem ahogy kinyitottam a szemem. Éppen betakart. Lehunytam a szemem és sóhajtottam.
- Elaludtál, de behoztalak az ágyba...
- Horkoltam is?
- Nem , de aranyos hogy ezt feltételezed magadról.- nevetett halkan. Én most elmegyek Cassie..
- Elmész?- néztem rá hunyorogva. - Hány óra?
- Éjfél múlt.
- Maradj nyugodtan.
- Reggel korán indul a gépem. Máskor szívesen maradok de most sajnos nem tudok.
- Vigyázz magadra.- simítottam végig alkarján amire támaszkodott mellettem.
- Te is. - súgta fülembe majd adott arcomra egy puszit.- Szép álmokat.
- Neked is..- fordultam oldalamra majd párnámat átölelve tértem vissza az álmok világába.

Sziasztok!

Megérkezett a következő rész is. Tudom nem lett valami hosszú de vidéken vagyok és nem sok időm van írni. A következőt megpróbálom hamarabb hozni és hosszabbra írni.😊😇
Köszönöm hogy velem tartotok nagyon boldoggá tesz hogy sikerül olyat alkotnom ami ilyen sokatoknak tetszik!😚💜💜
Továbbra is várom a gondolataitokat hozzászólásban de üzenetben is kereshettek!😎😄
Imádlak titeket!❤
😙Puszi😙