Cassie a reménytelen

8K 369 20
                                    

Egész álló nap a hirdetések után kajtattam. Elmentem minden bejelölt helyre de mindenhonnan ugyanazt vagy hasonló válaszokat kaptam.
„ Betöltötték! Eladói tapasztalatokkal rendelkező lányt keresünk! Cicám, ez LA, kelj fel korábban!”

Kedvetlenül  sétáltam haza az újságot a lábam mellett lóbálva , bámultam a házakat az embereket akik elégedetten nevetgéltek munkából haza térve, én meg itt állok  és csak szenvedek. Na jó tudom, hogy nem kellene elkeserednem az első nap után de mindenhol kinevettek kábé, mit képzelek én nyár közepén, mit gondolok hol kapok majd munkát hisz ilyenkor a diák munkások már rég betöltötték a legrosszabb állásokat is. Csak azt nem értem, hogy akkor minek hirdetik meg azt a nyomorult állást.

Haza érve ledobáltam a  ruháimat és felvettem a  pizsamám. Na jó lehet hogy korai hatkor pizsamában beülni a  tévé elé de akkor is, ez a  kudarc nagyon nem építette az önbizalmamat.
Egy mesecsatornára kapcsoltam ahol Micimackó maratont tartottak. Kihoztam a laptopomat és beléptem facebookra és írtam a lányoknak. A mesenézés és a beszélgetések kicsit elvonták a  figyelmemet de csak azért mert nem meséltem nekik hogy mindenhonnan elküldtek. Azt mondtam várost néztem és néhány képet is küldtem nekik amit napközben csináltam a telefonommal. Mikor meguntam hogy csak a  jóról beszéljünk elköszöntem, nem volt kedvem tovább megjátszani, hogy minden rendben van. Tudom, csak egy nap....de mi van ha egy hét múlva sem találok munkát. Az apától kapott pénzből még van bőven,  de mi van ha elfogy? Azt várják tőlem hogy önellátó legyek és az így nem fog menni. És nem akarok hetente kunyerálni apától nem is amiatt amit ő gondolna hanem azért amit anya. Megígértem neki, hogy felelősségteljesen nagylány módjára, vigyázva magamra fogok itt élni. Találok munkát és büszke lesz majd rám… Nem akarok neki csalódást okozni…

A következő három nap, lényegében az elsőnek az újrajátszása volt. Minden reggel megvettem az újságot és elmentem vagy tíz helyre. Az eredmény ugyanaz volt, azzal a kivétellel hogy az egyik hely üzletvezetőjének volt egy night klubja ahová felvett volna de miután bejelentette hogy lényegében egy tangában és egy alig takaró melltartóban kellene  felszolgálni, és ahogy megláttam a képet amit mutatott az új egyenruháról, gyors hátra arc után kisétáltam a kávézóból.
Egy másik helyen pedig furán méregetett és dicsérgetett az üzletvezető így az sem nagyon nyerte el a  bizalmamat. Miért olyan perverzek azok a középkorú pasik akiknek egy kicsi hatalom is van a kezükben?

Eltelt két hét. Anyának hazudtam, a lányoknak hazudtam, apának meg anyán keresztül hazudtam. Justinnal nem beszéltem, üzenetet küldtem amiben leírtam hogy minden szuper itt és boldog vagyok. De az igazság az volt hogy minden szar volt és nem tudtam mi legyen. Nem volt egy normális munka sem , és már kezdtem bele törődni, hogy takarítónőként végzem valahol.
A két hét alatt rengeteg emberrel találkoztam akik ugyanazt várták ettől a  várostól mint én, változást, új életet, kitörést. Többen tehetséges fiatalok voltak és arra vártak hogy felfigyeljenek rájuk, de találkoztam íróval, zeneszerzővel, színésszel, énekessel, és olyannal aki csak úgy sodródott az árral és idehozta útja. Kalandot kerestek. Én is azt kerestem, többek között, ki akartam kerülni a nyugodt kisvárosból.
Sok emberrel megismerkedtem, némelyikkel telefonszámot is cseréltem de mégis olyan egyedül voltam. Anya nélkül, a lányok nélkül, még Justin is hiányzott és a tudat, hogy tehetetlen vagyok elő hozta belőlem a reménytelen Cassiet.

A napok teltek, az órák csak úgy elszaladtak mellettem , egésznap a telefonon lógtam, az internetet is csak munka keresésre használtam szinte de semmi...mi a francért nem törlik a hirdetést ha már elkelt a munka?

Július végén jött el a pont hogy feladom, felhívom anyát és haza megyek. Munka nélkül nem tudom összeszedni a pénzt a tandíjra. Nem érdekel, mit gondolnak majd a lányok és hogy, hogy nézek Justin szemébe akivel két nappal ezelőtt végleg  szakítottam üzenetben. Nem érdekelt apa rosszalló fejcsóválása, és nem érdekelt hogy anya is le fog szidni, haza megyek. Viszont előtte kell egy hosszú séta , kikell szellőztetnem a fejem, valami jó szöveget kell kitaláljak amitől majd nem tűnök akkora lúzernek.

Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)Where stories live. Discover now