Nem értelek...

3.9K 197 9
                                    

Egész nap együtt voltunk. Kimentünk és a tó partján sétáltunk kézen fogva egymáshoz bújva. Együtt ebédeltünk majd a nappaliban a kandalló előtt kártyáztunk. Persze gondolhatjátok milyen tétekben játszottuk , a játék végére már csak fehérneműim voltak rajtam, na nem azért mert olyan béna vagyok. Hagytam nyerni, senki nem tudja meg, de boldoggá tett a mosolya. Büszke volt magára nekem meg tetszett hogy nem parádézik, nem dicsekedett, helyette az ölébe húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Ahogy ajkaival nyakam kényeztette felnevettem. 

- Boldog vagy?

- Sosem voltam még ennyire boldog.

- Ezt akartam hallani.

- És te? Boldog vagy?

- Tökéletesen boldog - simogatta arcom majd gyengéden magához húzott - Viszont, lesz ma egy meccs. Megnézhetem?

- Tessék?- nevettem fel.

- Na jó, mondhatsz nemet csak bepróbálkoztam.

- Nézd nyugodtan, addig olvasok majd.

- Tényleg? Szuper, akkor négytől enyém a kanapé. Imádlak.

- Jól van, most már megkaptad - adtam egy puszit arcára majd felálltam öléből és elkezdtem felöltözni.

- Hé, mit csinálsz?

- Felöltözöm.

- De miért?

- Negyedóra múlva négy óra, gondolod be érném negyed órával? Akkor inkább bele se kezdjünk.

- De én akarlak - húzott magához combomnál fogva.

- Én is akartalak. Sőt, most is őrülten vágyom rád, de neked meccset kell nézned, majd utána bepótoljuk - csókoltam meg majd a hálóba mentem. Lefeküdtem az ágyra és elővettem a könyvemet. Nem muszáj folyton egymás nyakán lógnunk, sőt, az csak jó ha tudunk egymás nélkül is létezni.

Az olvasással csak az a baj, hogy nagyon gyorsan elálmosodom tőle és sajnos most sem történt másképp. Alig haladtam tíz oldalt a könyvvel kidőltem. Volt egy álmom, itt voltunk a tónál de nyáron, csónakáztunk, olyan boldognak tűntünk. Ezt egy jelnek vettem. Shawn és én együtt leszünk még sokáig. Szeret engem, ezt a gyűrű is bizonyítja és én is nagyon szeretem őt. Tényleg nem tudom elképzelni az életem nélküle így bármilyen nehézségbe is ütközünk, hiszem, hogy letudjuk küzdeni. Na persze  vannak nagyon kitartó akadályok is...

Az álomból felébredve az órára pillantottam ami már kilencet mutatott. Te jó ég, én átaludtam az egész délutánt? A könyvet félre téve hajamat igazgatva sétáltam le a nappaliba. Ahol meghallottam Shawn hangját.

- Hé, nyugi, biztos minden rendben lesz - mondta. Megtorpantam, nem tudom kivel beszélhet.- Nézd tudom, hogy most nehéz lehet neked de tudd, hogy támogatlak. Bármikor hívhatsz ha szükséged van rám. Én melletted állok - na ez egyre érdekesebb - Igen, hát persze, szia.

- Ki volt az?- kérdeztem halkan mikor letette.

- Hát felébredtél?

- Igen, fel. Kivel beszéltél?

- Ó, ez? Semmi fontos, ne aggódj.

- Nem is aggódom, de ha nem akarod elmondani hát ne tedd. Vacsoráztál?

- Nem, nem voltam éhes.

- Jól van akkor csinálok valami turmixot, te is kérsz?- kérdeztem mire csak fejét rázta - Milyen volt a meccs?

- Jó, nyertünk.

- Az szuper. 

- Te hogy aludtál el kincsem?

Színjáték ( Shawn Mendes fanfic)Where stories live. Discover now