𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫1.🍓

-Hol is kellene kezdenem ezt az egészet? Hmmm... Jó kérdés. Talán ott, hogy hogy hívnak, vagy ott, hogy hogy nézek ki, aztán esetleg meg kellene említenem, hogy hány éves vagyok, milyen hobbijaim vannak, családi köröm, végül pedig az, hogy milyen kajákat szeretek, vagy kifejezetten nem szeretek. Bármikor is kellett bemutatkoznom, valahogy mindenkit csak az érdekelt, amilyen ételt nem szeretek. Legalábbis miután elmondtam, mindenkit csak azzal foglalkozott és minden más információ mintha el sem hangzott volna, esett ki a fejükből, tehát most úgy érzem érdemes lenne azzal kezdenem. Szóval kezdem a nem szeretem listámmal, amin egy étel szerepel csak, és az nem más mint a csokoládé. -kezdtem el a bemutatkozásom, egy gimnáziumba ahol most kezdődött el a tanítás és össze vagyok zárva egy teljesen új osztállyal. Már 11.-es vagyok, de a család most költözött csak ide így, én át lettem íratva ebbe a suliba és persze, hogy az egész osztály előtt be kellett mutatkoznom már az első napon. Tudom, ez nem nagy cucc, de amit elmondtam, azt nem mindenki hagyja szó nélkül, úgy ahogy most sem.

-Te tényleg nem szereted a csokit? -kérdezi az egyik lány, én pedig nemleges választ adok neki.

-Semmilyen csokis dolgot sem szeretsz? Csokis torta, vagy süti? -kérdezi egy fiú, mire ismét megrázom a fejem és egy csomó csodálkozó tekintettel találom szembe magam.

-Rendben van, mielőtt helyet foglalnál, azért megosztanád velünk a nevedet? -kérdezi az osztályfőnök, mire bólintok.

-Kim Taehyung személyesen. -hajolok meg elviccelve a dolgot.

-Örülünk, hogy megismerhettünk, köszöntünk az osztályban. Most már helyet foglalhatsz. -mosolyog a tanár, én pedig kihúzva magam sietek egy üres padhoz.

-Ne oda. Gyere, ülj mellém. -int egy kedvesnek tűnő fiú, én pedig oda is megyek mellé. Ahogy mellé érek, orromat megcsapja az erős vattacukor illat, amit a béta fiú áraszt magából.

-Park Jimin. -mosolyog a fiú.

-Kim...-kezdem el mondani én is a fejem, de a fiú félbeszakít.

-Tudom, az előbb mondtad. -vigyorog.

-Hé, haver, te tényleg nem szereted a csokit? -bök hátba a mögöttem lévő.

-Mm. -rázom meg a fejem.

-Az komoly. Akkor ne ebbe a társaságba keress barátokat, ugyanis az alfánk csak úgy árasztja magából a csokoládé aromáját. -feleli, majd vissza csapódik a székére.

-Ezt meg hogy érted? Én nem érzem. -szagolok bele a levegőbe, ahol a teremben lévő illatok egyre jobban keveregnek, de csokoládét sehol sem érzek.

-Már egy hete beteg, így nem jött ma még suliba, de jövő héten elméletileg már jön. -fordul hátra az előttünk ülő.

-Kim NamJoon. Ő, aki mögötted durcásan árasztja a mentolos illatát, Min Yoongi. Ő pedig itt mellettem Kim SeokJin. -mutatkozik be az alfa és mutatja be társait, kik körülöttünk ülnek.

Az előbb bemutatkozó alfának barack illata volt, míg mellette ülőnek kamilla, Yoongié ahogy pedig mondta, mentol, de éreztem rajtuk még valakinek az illatát, ami igaz, halvány volt, mégis mindannyiukon rajta volt, ez pedig a napraforgó jellegzetes illata.

-És kié az ötödik? -kérdezem kíváncsian, de válasz helyett szemüket csak lesütötték. Már mondani akartam, hogy felejtsék el, de a tanár megelőzött.

-Értem én, hogy Taaehyung új még és érdekel titeket, hogy milyen, viszont jobban örülnék neki, ha a szünetben ismerkednétek és nem az órámon. -mondta a tanár, majd folytatta az órát, ami fogalmam sincs, hogy milyen óra volt, de azért próbáltam figyelni az elhangzottakra, már amennyire sikerült...