𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫10.🍓

"Miután leírtam a véleményem, zsebre vágtam a telefonom és megindultam Jiminnel együtt a találkozó helyre."

Hamar meg is érkeztünk és Jint Nammal együtt már ott valáltuk.

-Na? Miaz? Mi történt? -kérdezi keresztbe tett kézzel Jin.

-Szóval... -kezdem lihegve.

-Jungkook visszament a romházba, mert elméletileg jönnek a vámpírok bosszútállni. -fejezi be helyettem Jimin.

-De ennek semmi értelme. Kook megölte azt a vámpírt, mert az megölte Hobit. Miért jönnének bosszúért? -kérdezi értetlenül Nam és jogosan is.

-Fogalmam sincs. Kook össze vissza beszélt. Egy mondata sem volt értelmes, de ha bármi is igaz belőle, akkor nagyon nagy veszélyben van. És talán mi is abban vagyunk. -mondom komolyan.

-Az biztos. -sóhajt nagyot Joon.

-És akkor most mit csináljunk? -kérdezi Jin egy kis csönd után.

-Elméletileg Kookhoz mennek, úgyhogy ha mi is oda megyünk, akkor megvédhetjük, nem? -kérdezek vissza a többiek pedig bólintanak.

-De...hol lakik Kook? -torpanok meg. -Abban az elhagyatott házban csak nem élhet. -próbálom magyarázni logikusan a kijelentésemet.

-Jó, de csak azt tudjuk, hogy hol van és múltkor is ott volt, tehát szerintem először ott megnézni lenne logikus. -válaszol Nam.

Ahogy ezt megbeszéltük, meg is indultunk a ház irányába.

Csak egy 5 perces út volt, hisz farkasalakban szeltük az utcákat. Mikor megérkeztünk, kérdezés nélkül ugrottunk be az egyik törött üvegű ablakon, hisz azon éreztük kiáradni a rohadt erős csokoládé illatát.

Én voltam legelől, így  én mentem neki elsőnek a hirtelne elém kerülő kanapénak, mögöttem pedig a többiek nekem esve. Így történt meg az, hogy az eleve rozoga kanapé összetörve dőlt hátra velünk együtt.

Joon volt legfelül, így ő gyorsan visszaváltozott emberalakba és fel is állt. Utána követte Jin, majd Jimin is.

Én még nem változtam vissza, hisz ha itt vannak már a vámpírok, akkor így egyszerűbb nekik rontani, de a várt alakok helyett csak egy egyre erősödő epres illat jutott az orromba csokoládéval keveredve. Taehyung!!!

Morogva néztem a szag forrásába, ahol ott is állt a fiú egy látszólag vizes ronggyal a kezében.

-Yoongs, nyugodj le. -áll közénk Nam, így eltakarja előlem a célpontomat.

-Yoo, nyugi. -simít végig rajtam Jimin, de ez nem segít.

Oldalra lököm a hozzám érőt és az előttem álló alfát kikerülve rontok neki Taehyungnak. Vagyis csak rontanék, ha egy vörös szempár és hangos, de egyben mély üvöltés meg nem állít.

Futásomban megtorpanok, majd az alfámra nézek, aki csak dühösen morog rám. Egy kis ideig megszeppenve nézem nagy szemekkel, hogy mégis miért tette ezt, de végül farkamat behúzva, fejemet pedig e földnek szegezve kezdtem hátrálni.

Nem értem, hogy miért tette, de engedelmeskedve húzom meg magamat mindenkitől távol. Ahogyan körbenézek nem túl jó kép tárul elém és az én hibám volt...

Jimint nem látom, hisz Nam és Jin előtte állnak, Jungkook pedig visszaváltozott ember alakjába és lihegve fekszik Taehyung ölében. Kook szemei  le vannak hunyva, de miután én is visszaváltozok, felém néz.

-Ne merd bántani. -néz rám ellenszegülést nem tűrően, majd ismét visszacsukja szemeit. Ha jól látom magánál van, csak fáradt. A méreg jobban terjedni kezdett benne az átváltozás miatt.

Nem vagyok egy szabály követő típus és nekem nem dirigálhat senki azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek, de... lehet jobb lesz, ha csak szemmel tartom Taehyungot...

-Mi a fene van veled Yoongs? -sétál mellém Jin.