𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫36🍓

-Kook jól vagy? -kúszik mellém Tae én meg még mindig összegörnyedve feszítek a hideg kövön.

-Persze, csak kérlek húzd már ki belőlem ezt a szart. -egyenesedek fel egy aprót, hogy meglássa mi is van bennem. Nem mintha eddig nem láthatta volna mikor a falhoz voltam láncolva.

-De... Nem tudom, hogy hogy... Hogyan kellene ezt kiszedni?... -néz körbe a cellába, gondolom egy farkast keresve aki válaszol neki.

-Ne nézz így, fogalmunk sincs, hogy hogyan tudnánk kiszedni. -jegyzi meg Yoongs, így mindannyiunknak NamJoon felé vitt a tekintete.

-Nem tudom mennyire tűnt fel nektek, de a falhoz lettem láncolva, így még szemügyre sem vehetem jobban. -feleli az alfa lehajtott fejjel.

-Egyébként...Miért vagy mostanában feszült? -kérdi Tae tőlem egy kis hallgatás után.

-Nem lényeges. Majd...megoldom. -nézek fel rá összegörnyedésemből.

-De igen is lényeges! Ha eddig nem tudtad megoldani, akkor hogy tudnád most hirtelen? Azért van a falka, hogy tagjai segítsék egymást, mindegy, hogy alfa e, vagy béta. -erősködik tovább Tae.

-Dehát nem is vagyunk egy falka.

-Kook egyrészt ez köcsög volt, másrészt meg egy falka vagyunk. Lehet a szemünk más színben pompázik, de ez nem jelent semmit. Egy falka vagyunk. Mi heten. -jelentette ki Jin.

-Igazad van...Hülye voltam. -nevettem fel fájdalmasan. -Azt hittem mert alfa vagyok egyedül kell megoldanom, de elbuktam.

-Mond már, hogy mi van Kook...Aggódom. -fogja meg vállam Tae. Milyen aranyos...

-Anyám egy fél éve halott és abban a régi házban élek, de mivel nem dogozom, így nem tudom fizetni és pár fickó rámszállt, hogy fizessek, vagy elveszik a területet. -mondtam el a teljes igazságot.

-Mi? Az anyád halott? Nekem annyit mondtál, hogy elszöktél tőle és azért laksz abban a házban! -mondja csodálkozva és felháborodva HoSeok.

-Te tudtad, hogy ott lakik, de nem szóltál? -fordul Tae a napraforgó felé.

-Pont neked kellett volna szólnom? Hetek óta kerültél minket.

-De csak JungKook miatt! -vágta vissza Eperke és ahogy láttam egyből meg is bánta kijelentését és ijedten kapta rám tekintetét. Szóval miattam...Pedig direkt parfümöztem is, hogy ne zavarja a csokoládé és ne undorodjon tőlem...

-Nem úgy értettem...-próbál mentegetőzni Tae.

-Mindegy. -hajtom le a fejem.

-Térjünk csak vissza ahhoz, hogy meghalt az anyád. -szól közbe Nam.

-Minek? -nézek fel rá.

-Mi az, hogy minek? Még nem vagy nagykorú és nincs így szülőd.

-Aha. Erre egy fél éve rájöttem. -sóhajtok nagyot.

-Annyira...Aaaaah!! Idióta vagy. -borzolja össze a hajam Jin.

-Aha, köszi. De most miért is?

-Ember remélem tudod, hogy én két hónap múlva nagykorúnak fogok számítani. -vigyorog Jinie.

-Éééés? -húzom fel értetlenül a szemöldököm.

-És örökbe fogadhatlak. -húzza ki magát már amennyire a láncok engedik.

-Te vagy az idióta, ha azt hiszed, hogy saját ház és munka nélkül örökbe fogadhatsz.

-Egy hét alatt szerzek valami pincéri munkát a suli mellé.

-Ez meg a másik. Amíg suliba jársz, addig nem fogadhatsz örökbe egy gyereket. Főleg nem, ha az a gyerek az osztálytársad.

-Ez igaz...akkor csak a tanév végén fogadhatlak örökbe. -ránt vállat tök nyugodtan.

-Akkor arra válaszoljatok még nekem, hogy addig mégis hol a fenében éljek? -tettem fel kérdésben a mondhatni utolsó problémám, persze Taet leszámítva.

-Lakhatsz nálunk. -jelentkezett önként Yoongs.

-Nem lehet. Ott a húgod. -ellenkeztem és már pont Jimin is felszólalt volna, mikor hírtelen nyílt az ajtó.