𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫82🍓

-Komolyan, mit lehet ennyi ideig vizsgálni rajta? -járkál Tae oda-vissza a rendelő előtt.

-Tae nyugi. Biztos minden rendben van vele. Csak sok vért vesztett és legyengült. Nem nagy cucc. -próbálja Jimin nyugtatni.

-Nem nagy cucc? Akkor miért vagyunk most itt? -járkál tovább epres illatával mindent elárasztva.

Már vagy egy óra telt el, hogy behoztuk a kórházba JungKookot, Tae pedig egyre idegesebb... Vagyis eddig egyre idegesebb volt, de ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és egy orvos jött ki rajta.

-Na? Mi van vele? -ugrik elé egyből Taehyung.

-Ön egy hozzátartozója, esetleg rokon? -méri végig a doki.

-A barátja vagyok. -vágja rá Tae.

-Az nem elég. Meg kell várni akkor a szüleit.

-Maga nem ért a szóból? A pasija vagyok, a szülei pedig most külföldön vannak, úgyhogy engedjen be! -néz kék villámokat szóró szemekkel az orvos arcába.

Ja igen, még ez is. El is feledtem a sok dolog miatt, hogy Tae JungKook bétája lett. Elfelejtette elmesélni a rátalálásánál, hogy amint meglátta 'behódolt' neki, ezzel elfogadva őt alfájának. Tehát jelenleg Tae és Kook egy két fős falkát alkotnak.

-Vagy azért nem akar beengedni, mert meleg vagyok? Csak mert ez akkor rohadt homofób és be is perelhetem! -folytatta Taehyung a trágárkodását. Már éppen oda akartam szaladni mellé, hogy befogjam a száját és elnézést kérjek, de ekkor a doki arrébb ált és beengette Taet JungKookhoz és nekünk is intett, hogy bemehetünk.

-Te eszetlen idióta állat! Mi a fenéért kellett hősködnöd?! -borul Tae sírva Kookra, ki halvány mosolyt eresztett a másik kiborulására.

-Jackson nem élte volna túl, én viszont élek és virulok. -simogatja Tae hátát, ezzel nyugtatva.

-Örülök, hogy már jól vagy. -veregetem vállon a kórházi ágyban fekvőt.

-Áh, eleve nem volt vészes. De gondoltátok volna, hogy este az erdőben kurva hideg van? Csak mert én nem gondoltam, hogy farkas létemre, bazi nagy bundával, fázni fogok. Legközelebb emlékeztessetek, hogy vigyek kabátot. -néz végig rajtunk JungKook.

-Majd rádszólok minden nap. -nevet Hobi. -Vagy inkább két kabátot fogok cipelni, hogy ha te elfelejted legyen nálam egy plusz.

-Minek minden nap? -csodálkozik el Kook.

-Hát, kicsit lemaradtál egy olyan 2 órás megbeszélésről, ahol megvitattuk az életünk felét napról-napra. -ásít nagyot Yoongi mondata közben.

-És? Mit beszéltetek meg két óra alatt? -kíváncsiskodik JungKook Taet ölelve.

-Hát a lényeg, hogy útközben betoppantak a vámpírkák, akik vagy hússzor hajoltak meg bocsánatot kérve, és elmesélve, hogy miért nem tudták fékezni magukat, majd megbeszéltük, hogy Jiho és Jackson a faházban marad egy olyan évig, amíg be nem fejezzük a sulit, és meg nem tudjuk Jinnel venni azt a kis házat a városban amit kinéztünk. Az egy év alatt ugyebár befejezzük a sulit, viszont neked árvaházba kell menned a nyárig, ameddig örökbe nem tudunk fogadni Jinnel. Utána Jackson és Jiho is élhet velünk, mert elférünk, így mindenki feje fölött lesz fedél, és étel is az asztalon. Kb ennyi a lényeg. -magyarázom röviden.

-Csak annyit hagytál ki, hogy minden délután megyünk Jihohoz, de minek is megemlíteni, ha innen indult ki az egész beszélgetés, nem? -egészít ki Hoseok, gyakorlatilag jogosan.

-Oké, oké bocsánat. -nevetek fel kínosan, ekkor pedig belép az orvos.

-Szerencsére gyorsan gyógyul és nagyobb gondja nincsen, így még ma haza is mehet, miután beszéltem a szüleivel. -néz egy lapot a doki miközben beszél.

-A szülei elutaztak, már mondtam. -vágja rá Tae.

-Én azt látom a papíron, hogy az édesapja már elhunyt.

-Igen..Az anyukája pedig az apja hamvait ment elszórni külföldre. -talál ki egy újabb hülyeséget Tae.

-Dehát nem most halt meg az apa, miért most menne? Ráadásul telefonon attól még értesíteni kell.

-Most gyűlt össze elegendő pénz és gyászol. Nem lehet most felhívni. -ellenkezik tovább Tae, makacsul tartva magát hazugságához. Végül is érthető, hogy nem akarja Kookot árvaházban látni, de ez úgyis ki fog derülni...

-Ne játszadozz fiacskám. Jeon Jungkook, kérem az édesanyja telefonszámát. -adja át JungKooknak saját telefonját a doktor.