𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🍫55🍓

Jó reggelt!! 💜💜
-----

-Olyan kilenc körül lehet. -állapítja meg Nam mikor mind letelepedtünk a fűbe. Jéghideg van pont mint tegnap este mikor elindultunk, de akkor futottunk, ráadásul a bundánk is megvédett, viszont most egyhelyben vagyunk, így pedig szó szerint vacogok, de ahogy látom a többiek is.

-Kellene tűzifa. Ki vállalja? -kérdezte Jin egy kis idő után, és kérdésére csend telepedett ránk. Mindenki nézett körbe a többin, de semelyikünk nem akart visszamenni a sötét erdőbe. Farkasok vagyunk, de mégis csak elválnánk a falkától. Egyedül lenne az aki bemegy és bárhol leselkedhetnek ránk vadászok.

-Megyek én. -állt fel önként Kook.

-Én is megyek. -pattantam fel mellé. Egy szó nélkül meg is indultunk befelé és egy idő után nagyon elbarangoltunk a megfelelő botlelő helyet keresve.

-Kook...-fogom meg csuklóját.

-Keress minél szárazabb ágakat. -sóhajt nagyot megállva, mire szomorúan a földet kezdem nézni.

-Au..-hallom meg hirtelen Kook hangját, mire oda sietek mellé.

-Mi történt? -guggolok le a béta mellé.

-Semmi...Csak...Ez itt farkasfű. -mutat az egyik növényre.

-Mi? Dehát azok már nem teremnek vadon. Csak..csak a vadászok termesztik ezt a növényt. -nem érek én a növényhez, de az tényleg farkasfű és ahogy körülnézek nem kevés van belőle.

-Ez egy egész ültetvény az erdő közepén? De miért van a fák közt? Miért nem egy pusztán termesztik? Így alig jut Napfényhez. -gondolkozok el.

-Most tényleg ez a legfontosabb? -néz rám Kook.

-Hát...nem. De valld be, hogy te sem tudod rá a választ. -rántok vállat suttogva.

-Gondolom azért, hogy az emberek ne találjanak rá és mivel ez az erdő nem tartozik sehova, így ide papírok sem kellenek, hogy termesztéshez. -magyarázza Kook és tényleg jogos gondolatok.

-Szóljunk a többieknek. Minél hamarabb el kell innen tűnnünk. -súgtam neki, majd megindultunk roham tempóban a többiekhez.

Futottunk futottunk, de egyszer csak...
-Au. -hallottam meg ismét Kook hangját egy nagyobb zaj után.

-Mi történt? -fordultam egyből felé.

-Semmi. Csak megcsúsztam. Mindjárt begyógyul. -mutat vérző lábára, s ismét futni kezdünk.

-Skacok baj van! Azonnal tovább kell mennünk. Itt vadászok vannak. Farkasfű... Farkasfű ültetvényre bukkantunk. -mondom lihegve.

A többiek egyből felugrottak és Namot követve farkas alakban futni kezdünk.

Mentünk és mentünk amilyen gyorsan csak tudtunk. Egy füves mezőn keresztül loholtunk fogalmam sincs, hogy jó irányba e, de gondolom Joon erre is figyel.

-Taehh... -hallom meg magam mögül JungKook hangját.

-Nhem bíromh... -lihegi Kook fáradtan és egy nagy puffanással már ember alakban eldől.

-Srácok várjatok. Kook nem bírja tovább! -szóltam a többieknek miután én is visszaváltoztam és vissza siettem a földön fekvőhöz.

-Mi...a lábad...Miért nem gyógyult be?-nézek a csokoládé illatát árasztóra.

-Ahol elestem...Még farkasfüves volt...De csak egy horzsolás. -feleli egyszerűen, viszont ugyan úgy elterülve marad. Ha a sebe farkasfüves, az legyengíthette...

-Jin! Yoongs, segítsetek! -kiáltom két nálam idősebb nevét, akik visszasietnek mellénk.

-Hogy segítsünk? Mégsem tudjuk megtámasztani útközben hárman. -értetlenkedik Yoongi.

-Csak tegyétek fel a hátamra. Majd viszem. Ha ember alakban marad simán elbírom. Kook te pedig kapaszkodj kérlek. -magyaráztam kiadva mindenki dolgát és már át is változtam egy másfél méter magas farkassá, Yoongi és Jin pedig felrakták a hátamra Kookot.

Bólintottam, hogy rendben van, és mehetünk tovább. Így is lett. Yoongi és SeokJin is visszaváltozott, majd tovább mentünk tó halálában. Ha jól éreztem JungKook útközben el is aludt, de ez csak aranyos, így nem kelteltettem fel szegényt. Végül is érthető. Több mint 48 órája nem aludtunk semmit. Ki vagyunk fáradva, de bírni kell...Haza kell jutnunk.