𝔼𝕡𝕣𝕖𝕤 ℂ𝕤𝕠𝕜𝕠𝕝𝕒́𝕕𝕖́ |𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

🌻2.🌻

*Két héttel ezelőtt, Jungkook pov.*

"Amúgy sincs rossz szándékunk, csak egy kicsit körülnézünk. Legalábbis ez volt a terv, mikor átmásztunk a kerítésen..."

A sötétben csendben lopóztunk a sírok közt. Elég menő hely volt, de még el akartunk jutni a közepéig, ahol egy nagy szentély volt felállítva. Elhagyatott volt és éppen ezért akartunk oda menni. Az ilyen szentélyek kurva menők. Még szép, hogy ha már itt vagyunk, oda megyünk.

-Gyertek már. Olyan lassúak vagytok. -fordulok hátra.

-Ssshh... Csak óvatosak. -csitít Hobi suttogva, miközben NamJoonba kapaszkodik, akár csak Jimin, aki pedig Jinhez van hozzátapadva. Istenem, hogy minden nesztől rettegnek. De mit is várok? Jimin még a pillangóktól is fél, nemhogy a vámpíroktól...

-Miért kell óvatoskodni? Ez egy elhagyatott hely. -válaszolom, majd sarkon fordulok és ismét megindulok menetirányba a sírok közt.

-Rossz előérzetem van. -jegyzi meg Yoongi, mikor már majdnem odaértünk. Most komolyan mindenki ellem van?

-Oké. -fordulok hátra hozzájuk.

-Abban egyeztünk meg, hogy eljövünk ide, megnézzük a szentélyt, majd haza megyünk és jó poén lesz, ha még a nevünket is belevéssük. De ti csak nyavajogtok. Tehát mot kérdezem, hogy később ne az én gondom legyen. Akartok jönni, vagy sem. Aki nem, az nyugodtan visszafordulhat. Na? Mi a válasz? -tettem fel a kérdést, ami helyett inkább hallgatnom kellett volna rájuk.